Where Do Broken Hearts Go; [H.S]

~Chapter 38.~

Halihó! Itt is van a kövi rész! Jó olvasást és várom a Vote-okat! Puszii! Xx

✖ -Lám lám! Idetaláltál? - hallok meg egy hangot, amit már sok éve nem hallottam, és hogy őszinte legyek nem is akartam soha többé...✖

Faith szemszöge:

- Mit keresel itt? - sziszegem.
- Az apád vagyok és van jogom itt lenni.
- Nem. Nincs jogod itt lenni. Ez az én házam! - emelem fel a hangomat.
- Már nem csillagom! A mi házunk! - jelenti ki nyugodtan, nagy vigyorral a képén.
- Mi?
- Amíg te a barátocskádnál voltál, addig én kérvényeztem az én részemet és megadták, hisz akkor hajléktalan lettem volna...
- Milyen te részed? Anya pénzéből vettem, amit rám hagyott!
- Nem... Nem csak rád hagyta! - vigyorodik el gusztustalanul.
- Szóval kedveském, vagy itt maradsz velem vagy te leszel hajléktalan!
- Egy percig sem maradok egy légtérben egy alkoholistával!
- Vigyázz a szádra! - sziszegi.
- Megyek pakolni! - pufogom.
Fél óra alatt összeszedem a cuccaimat és távozok a lakásból. Sok évet éltem itt le és nehéz megválni tőle, de már az évek során megtanultam, hogy az apámmal nem érdemes harcot vívni...
Lesietek a lépcsőn, majd bepattanok a Cooperembe. Tárcsázom Hazz számát, aki első csörgés után felveszi.
- Baj van bébi? - szól bele.
- Apám elvette a házamat.
- Mi? Ezt nem teheti!
- De megtette!
- Figyelj kicsim, jó ügyvédem van! Vissza tudod szerezni!
- Nem tudom... - hajtom a kormányra a fejemet.
- De már nagyon régen készültem rá, hogy megkérdezzem, hozzám költöznél -e... Csak féltem, hisz mindig azt hangoztatod, hogy nem szeretsz függni tőlem..
- Nem akarok a nyakadon lenni..
- Bébi, ezt azonnal fejezd be! Egyébként is öt éve vagyunk együtt. Illene új szintre lépnünk.
- Gondolod?
- Persze!
- Akkor most mit csináljak?
- Menj a házamhoz. A kapu beenged, a lakás kódját pedig tudod.
- Biztos?
- Faith..
- Jó, jó, indulok.
- Helyes! Otthon találkozunk. Csók!
- Szia! - köszönök el és elindulok a ház felé.
Tíz perc múlva oda is érek. Beparkolok, majd beütöm a kódot, amit Harry megtanított velem és visszaszaladok a bőröndömért. Ennyi maradt a lakásomból. Felhurcolom a cuccomat a hálónkba és elkezdek kipakolni. Egy óra múlva kész is leszek, így végigfekszek az ágyunkon. De fura így kimondani. A mi ágyunk, a mi szobánk...a mi házunk... Hozzá kell még szoknom... Kicsit elszundikálok, és arra kelek, hogy az ágy besüpped mellettem.
- Szia, szépségem - mosolyog rám Hazz és mellém fekszik.
- Szia - nézek a szemébe.

- Pontosan mi történt?
- Be akartam menni és nyitva volt az ajtó. Az apám azt mondta, hogy anya örökségének a fele az övé volt, amiből a lakásomat vettem, így vagy együtt lakunk vagy mehetek amerre látok.
- Sikerült összepakolni?
- Ahha.
- Visszamegyek veled, ha otthagytál valamit.
- Nem kell. Minden megvan. Amúgy sem akarom, hogy találkozzatok.
Elmosolyodik, majd magához húz.
- Hamarabb meg kellett volna kérdeznem.
- Úgyis nemet mondtam volna.
- Meggyőztelek volna! - nevet fel.
- Az lehet - mosolyodom el.
- Olyan makacs vagy - sóhajt.
- Tudom. Te is - kuncogok.
- Huszonnégy nap múlva karácsony - vigyorog.
- Úú, majd kimegyünk a karácsonyi vásárra? És iszunk forró csokit? És lesz nagy karácsonyfánk? És... - folytatnám, de Hazz befogja a számat.
- Amit csak szeretnél bébi.
- Rossz volt nélküled a karácsony - görbítem le a számat.
- Nekem is nehéz volt.
- A szüleiddel voltál?
- Ahha. Te?
- Szent este a nővéremékkel.
- Sajnálom, hogy nem voltam ott - fúrja tekintetét az enyémbe.
- Héj.. elmúlt. Az a fontos, hogy most itt vagy és ez lesz életünk legjobb karácsonya, kettesben! - vigyorgok rá.
- Szeretlek - csókol meg.
- Én is - mosolygok rá a csók után.
- A srácok itt alszanak ma.
- Ohh, okés - mosolyodom el.
Pityegni kezd a telefonom azt jelezve, hogy sms-t kaptam, ezért felkapom és megnézem az üzenetet.
"Pici lány, ráérsz ma? Találkozhatnánk valahol;)"
Végigfutom a sorokat és elmosolyodom. Kyle az. Csak ő hív így.
- Ez ki a fasz? - kérdezi Hazz, miközben az üzenetet nézi.
- Faith, ki a szar akar veled találkozni? Meg mi ez a becézgetés? - ül fel.
- Nyugodj le te buta - mosolyodok el.
- Ne nyugtass! Kurvára ne!
- Harry...
- Ki írta? Nem mész sehova!
- Ohh, dehogynem! - pattanok fel.
- Rohadtul nem.
- Miért kell felkapnod a vizet minden baromságon?
- Ki akar találkozni veled?
- Kyle, te seggfej.. - mondom unottan és besétálok a fürdőbe.
- És ezt mi a faszért nem lehet mondani? Direkt játszol az idegeimmel!
- Nem Hazz. Te idegesíted magad minden hülyeségen..
- És most elmész?
- Talán bezársz?
- Nem.. - motyogja és most már bűnbánó a hangja.
- Akkor, szia! - sétálok ki mellette a fürdőajtón. Lent felkapom a cipőmet és a kabátomat, majd gyalog útnak indulok. Kiveszem a telefont a zsebemből és felhívom Kyle-t.
- Szia, Faith! - köszön bele.
- Szia! Ide tudsz jönni a Victoria St. sarkán lévő Starbucksba?
- Persze! Öt perc!
- Oké, szia! - köszönök el és lerakom.
Én hamarabb odaérek a kávézóhoz és úgy döntök, nem szeretnék megfagyni, így bemegyek. Leülök az egyik asztalhoz és előveszem a telefonomat. Két üzenetem jött Harry-től.
"Sajnálom. xx H"
"Hideg van, ne sétálj, elmegyek érted egy óra múlva."
Megrázom a fejemet és leírom neki a címet, majd elteszem a telefont.
- Szia csajszi! - toppan be Kyle.
Felállok és szorosan megölelem.
- Hozhatok valamit? - terem mellettünk egy pincérsrác, amikor az unokatesóm is helyet foglal.
- Két moccacino - mosolyog rá.
- Rendben! - mondja, majd elmegy.
- Mesélj! Mi történt a buli óta?
- Először is, bocsi Harry viselkedéséért. Csupa szív ember, csak eléggé félt.
- Ezt megértem. Semmi baj amúgy.
- Akkor jó!
- Sikerült kibékülni az a lényeg!
- Hát, azután volt egy asztmás rohamom, összeestem az utcán, de rá jó pár napra kibékültünk.
- Ohh.. De nem lett semmi komolyabb bajod?
- Áhh nem.. Megvagyok - kuncogok fel.
- Akkor oké! Bocsi, hogy eltűntem pár évre...
- Hol voltál?
- Amerikában. Anya új állást kapott, én pedig jó lehetőségnek láttam. Ott felvettek egy egyetemre és sikerült is befejeznem - vigyorog rám.
- Hogy mi van? Diplomás ember lettél? - tátom el a számat.
- Pontosan!
- Gratulálok!
- Köszi!
Közben megkapjuk az italainkat és azt kortyolgatva csevegünk tovább. Észre sem vesszük, hogy telik az idő és, hogy már egy óra elrepült. Csörögni kezd a telefonom és Harry nevét írja ki.
- Szia - köszönök bele.
- Bébi. Itt vagyok a kávézó előtt.
- Megyek.
- Oké - mondja és lerakja.
- Mennem kell. Mr. Féltékenyhülyegyerek itt vár.
Kyle felnevet, majd feláll, átölel és utamra enged. Amint kilépek a kávézó ajtaján, megpillantom a fekete Range Rovert.

Bepattanok és bekötöm magamat.
- Ne haragudj, tényleg - mondja.
- Nem haragszom - mosolyodok el.
- Hogy engeszteljelek ki?
- Vigyél a mekibe! - nevetek fel.
- Óhajod számomra parancs! De csak csókkal indul a kocsi.
- Csókoljam meg a műszerfalat? - kacagok.
- Pimasz!
- Egy kicsit! - mondom, majd odahajolok és nyomok a szájára egy puszit. Felbúgatja a motort, majd elindulunk.

✖✖✖

Egy kiadós kocsikázás után, estére haza is érünk. Amint beesünk az ajtón, a csapat többi része is megérkezik, hisz nálunk alszanak.
- Rohadtul fel vagyok pörögve gyerekek! - vigyorog Louis és felugrik a bőrkanapéra.
- Ennek én iszonyúan örülök! - forgatja meg a szemét Danielle.
- Dan, akkor mi alszunk együtt és nem fognak zaklatni! - mondom a lánynak, aki vigyorogva bólogatni kezd.
- Ki ne találjátok! Te velem alszol - ölel át hátulról Hazz.
- De jó nekem - motyogom, mire elenged és durcázva a kanapéra ül. Felnevetek, majd a fotelbe dőlök le.
- Milyen kaja van? - kérdezi Niall.
- Semmilyen! - nevet fel Hazz.
- Ez az! Rendelek pizzát! - mondja, és kimegy az üvegajtón az udvarra, gondolom telefonálni.
- Igyunk? - kérdezi Liam.
- Mit?
- Hoztunk piát! - emeli fel vigyorogva a vodkás üveget.
- Nagyon jó! - fújja ki magát Dan.
- Bébi! - szól oda neki Louis, és a szája elé teszi a mutatóujját, jelezve a barátnőjének, hogy maradjon csendben. Azonban a barátnőmet sem kell félteni, ugyanis bájosan elmosolyodik, majd a középső ujját felemelve néz a vőlegényére, aki felnevet. Liam beszalad a konyhába, hoz poharakat, majd mindenkiét teletölti. Megvárjuk, míg a szöszi visszaér, majd lehúzzuk az első kört.
- Ez rohadt jó! - mondja Ni hunyorítva mire mindenki felnevet.
- Na, mi van? Az ír whisky jobb? - kacag Harry.
- Mérföldekkel - mondja és látványosan kirázza a hideg.
- De ez így nyers! Keverjük be Fantával! - mondom, és látszólag mindenki benne van. Bekeverem a hat poharat, majd szívószállal eléjük teszem, hisz úgy jobban üt. Kortyolgatni kezdik és elismerően hümmögnek, mire halkan felkuncogok. Húsz perc alatt már a harmadik kör piánál járunk, mikor csenget a futár. Niall kimegy fizetni és hat dobozzal tér vissza. Felnevetünk az éhen kórászon és kajálni kezdünk.

✖✖✖

- Te Harry... - kezdem már a hálónkban, mellette fekve.
- Hm? - morogja a hajam piszkálgatása közben.
- Kicsit mintha becsiccsentettem volna...
- Kicsit bébi? Lent a többiek előtt burkoltan közölted, hogy ha feljövünk, dugni fogunk, plusz a felelsz vagy mersznél a táncolós résznél, sztriptíz táncosokat meghazudtolva ráztad a hátsódat.
- És nem indított be? - harapok az ajkamba.
- Alig tudtam vissza fogni magamat, hogy ne hozzalak fel...
- Miért nem tetted? - kuncogok.
- Túl sokat ittál szívem.
- És? - kezdek körözni ujjaimmal a hasán.
- Bébi, rohadt szexi vagy és legszívesebben reggelig szeretkeznék veled, de látom, hogy fáradt vagy és én is az vagyok. Meg amúgy sem emlékeznél rá - nevet fel.
- Jó, akkor takarj be - motyogom.
- Na, gyere! - mondja, majd gondosan betakar mindkettőnket, magához húz és leoltja a lámpát. A mellettünk lévő szobából apró nyögéseket hallunk mire mindketten felnevetünk. Tíz percig megpukkadva a röhögéstől hallgatózunk, majd végre elcsendesedik a ház.
- Oké! Szóval, ha megvolt a dugás, akkor akár aludhatnánk is? - kiabál át Hazz mire mindenki felröhög.
- Fogd be! - kiabálja vissza Lou.
Kuncogni kezdek, aztán lehunyom a szemeimet és Harry mellkasán rövid időn belül álomba merülök.