Where Do Broken Hearts Go; [H.S]

~Chapter 6.~

Sziasztook! Itt is vagyok az új résszel! Jó olvasást és ha tetszett, nyomjatok egy Vote-ot vagy szóljatok hozzá! Puszii! Xx

Faith szemszöge:

A telefonom szűnni nem akaró hangos csörgésére ébredek. Nyűgösen a másik oldalamra fordulok és a mellettem lévő párnát a fejemre szorítom. Miért kell nekem folyton telefoncsörgésre ébrednem? Úgy élvezném, ha legalább egyszer az életben a saját biológiai ébresztő órám keltene fel és nem valami rohadt hangos készülék. Mire sikerül feltápászkodnom, a telefon elhallgat. A kezembe veszem és a képernyőjét kétszer megkoppintva rájövök, hogy a tesóm hívott és hogy tíz óra van. Ennyire hiányzom, neki vagy mi van? Sóhajtva visszahívom és öt percen keresztül hallgatom a lecseszését, hogy miért nem vagyok még ott.

- Felöltözök és indulok. Oké? - forgatom meg a szememet.
- Iparkodj! - mondja és leteszi.
Nagy levegőt véve érintem lábaimat a padlóra és indulok a fürdő felé. A csuklómon lévő hajgumival összefogom a hajamat és a mosdókagyló felé hajolva megmosom az arcomat. A tükörbe nézve elégedetten konstatálom, hogy nincsenek táskák a szemem alatt. Előveszem a fogkefém és a fogkrémem, aztán sietősen mosom meg a fogaimat. Dobok fel egy halvány sminket, majd kiengedem a hajamat és villámgyorsasággal kivasalom. A bénaságom most is meglátszik, ugyanis kétszer égetem le a fülemet mire kész leszek. A szekrényem elé állva kiveszek egy farmer sortot egy crop toppal, magamra kapok egy farmerkabátot, a lábamra pedig egy fehér Adidas cipőt húzok. Az éjjeliszekrényemről elveszem a napszemüvegemet, felhelyezem a megfelelő helyre és a telefonomat a zsebembe csúsztatom. Mindent bezárva magam után a lépcsőházba lépek. Éppen indulnék le a lépcsőn, mikor egy kis fekete dobozra bukkanok, amin majdnem át is esek, amilyen szerencsétlen vagyok. Felkapom, majd lesietek a lépcsőn. A parkolóba érve kettő csipogtatással kinyitom a fekete mini cooperemet, amit az életemnél is jobban szeretek és bepattanok a volán mögé. Az ölembe helyezem a kis dobozt és felnyitom a tetejét. Kiveszem a fölül lévő kézzel írott papírt és olvasni kezdem.

"Drága Faith!
Tudom, hogy ki fogsz akadni, ha megtudod, hogy jártam a lakásodnál, de egyszerűen amióta találkoztunk, nem tudlak kiverni a fejemből. A dobozban található karkötőre remélem, még emlékszel. Akkor adtad nekem, mikor a turnéra mentem. Egészen idáig le sem vettem, mert mikor ránéztem, a te gyönyörű arcod ugrott be. Úgy döntöttem, hogy mivel megtaláltalak, visszaadom ezt neked és remélem, egyszer meghallgatsz. Üdvözlet: Egy balfasz. Xx"

Mikor a levél végére érek, elnevetem magam és a doboz aljára nézek. A karkötő láttán rögtön elérzékenyülök, hisz sokat jelentett és talán még most is sokat jelent számomra. Megrázom a fejemet, visszapakolok mindent a dobozba és a mellettem lévő ülésre dobom. Bekapcsolom a biztonsági övet, benyomom a rádiót és Justin Bieber egyik új számát hallgatva indulok a húsz percre lakó nővérem házához. Ott leparkolok a ház előtt, lezárom az autómat és végig sétálok az ajtóhoz vezető zúzott köves ösvényen. Ki sem kell nyitnom az ajtót, ugyanis az unokahúgom máris előttem terem és az ölembe ugrik.
- Szia, pöttöm! Anya?
- A konyhában van - mutogat az ajtó felé és a nyakamba kapaszkodik.
- Megjötteem! - kiáltom el magam az előszobában. Lerugdosom magamról a cipőmet és a konyhába slattyogok Rosie-val az ölemben.
- Kicsim, hányszor mondtam már, hogy ne csimpaszkodj állandóan Faith-re? - fordul hátra a tűzhelynél tüsténkedő nővérem.
- Szexi a kötényed! - mutatok a meztelennős, ruhát védő anyagra.
- Kössz! Ben-től kaptam.
- Hol van az urad?
- Dolgozik fent az irodájában - mutat idézőjelet a kezeivel az iroda szóra utalva.
- Hagyd már kibontakozni! Ő komoly mérnök ember!
- Ja, csak momentán annyi munkát vállalt el, hogy ki se dugja az orrát abból a rohadt szobából..
- Anya, dobj be a perselybe ötven pennyt! - szólal meg a még mindig rajtam csüngő kislány és végre lekéredzkedik az ölemből.
- Oké kicsim, majd dobok! - mosolyodik el.
- Én inkább lakatot teszek a számra! Ötven penny?
- Ahha...az apja egy egész bankot hagyott már abban a perselyben, főleg mikor focit nézett - nevet fel.