Where Do Broken Hearts Go; [H.S]

~Chapter 20.~

Halihó! Igen, ez most egy rövidke rész lett, de mivel mára ígértem, nem akartam megszegni és esküszöm azt hittem, hogy többet írtam... Na mindegy... ha tetszett, nyomjatok egy Vote-ot vagy szóljatok hozzá bátran! Pusziii és jó hétvégét nektek! Xx

Faith szemszöge:

- Na és? Mesélj, mi van közted és Harry között? - kérdezi mosolyogva Danielle, miközben a kedvenc sütizője felé tartunk.
- Először, mikor találkoztunk nem hittem, hogy meg tudok bocsájtani neki, de megint levett a lábamról..
- Hazz már csak ilyen! - nevet fel.
- És ti hogy vagytok Lou-val?
- Jól. Szeretem nagyon. De már valami előrelépésre vágyok.
- Pontosabban?
- Nem tudom. Egy gyűrű jó lenne, de tudom, hogy ő nem teljesen olyan, aki meglepit szervez és nagy felhajtást, de nekem nem is kéne nagydolog..
- Ezt ő tudja. Biztos vagyok benne, hogy előbb utóbb megteszi.

- Jó lenne – sóhajt, majd kinyitja a sütiző ajtaját és belép, én pedig követem. Leülünk egy asztalhoz és rendelünk két brownie-t. Csörögni kezd Dan telefonja, ő pedig mosolyogva felveszi.
- Mi a helyzet bunkókám? - szól bele, mire felnevetek.
- Nem haragszom bébi, és igen elvagyunk, de nem mondom meg mit csinálunk. Csajos nap van.
Felkuncogok és megcsóválom a fejemet.
- Jó, egy óra múlva otthon tali. Én is szeretlek - mondja, majd leteszi.
- Na mizu? - kérdezem.
- Akarta tudni, hogy hol vagyunk, de nem mondtam meg neki. Tudom, hogy ez felbosszantja! - nevet fel gonoszan.
- Amíg Harry-vel jártam, én sem mehettem el a nővéremmel valahova anélkül, hogy fel nem hívott volna..
- Ez szerintem aranyos. Aggódik.
- Még a kávézóban vannak?
- Ahha. De mennek Harry-hez. Odamenjünk?
- Felőlem mehetünk! - mosolyodok el és intek a pincérnek. Kifizetjük a sütiket és elhagyjuk a helységet.
- Hogy jutunk el oda? - nevetek fel.
- Felhívom azt a lükét, mert kinyír, ha taxiba ülök - forgatja meg a szemét és előveszi a telefonját.
- Szia bébi! Öhm... el tudnál jönni értünk? - az ajkába harap és körülnéz, majd rám pillant és a fejével egy fura kinézetű pasi felé bök, aki az egyik kocsi mögül bámul minket. Paparazzi.
- Louis ne kötekedj, hanem siess! - dobbant és lerakja.
- Jön? - pillantok rá nagy szemekkel.
- Két perc és itt van - mosolyodik el nyugtatóan. Nemsokára Louis kocsija tűnik fel az utca végén, majd lefékez mellettünk, mi pedig beszállunk és nyomban el is hajtunk.
- Mizu csajok? Csak nem megijedtetek a fotósoktól? - fordul hátra vigyorogva Hazz.
- Fogd be! - öltöm rá a nyelvemet.
- Máskor majd megyünk taxival - teszi karba a kezét Dan.
- Szívi, tudod, hogy bármikor, bárhova elmegyek érted! - szólal meg Lou.
- Csak közben halálra cikizel!
- Nők! - pufogja, és az útra koncentrál. Tíz perc múlva Harry óriási házához érünk. Leparkolunk, majd besétálunk mind a négyen. Már az ajtóban emlékek sokasága támad meg és nem tudok nem figyelni rájuk. A szemeim előtt van a sok kanapén mozizás és összebújás, az mikor a lépcsőn alig értünk fel, úgy egymásnak estünk, az együtt sütögetések, amikor nyakig csokisak vagy tésztásak voltunk...minden...
- Faith, jól vagy? - érinti meg a karomat Danielle, ezzel visszarántva a valóságba.
- Mi? Persze! - mosolyodok el és a srácok után indulok.
- Ez egyhamar nem fog elállni - néz ki az ablakon Hazz.
- Nagyszerű - fújtatok.
Csörögni kezd Danielle telefonja, ő pedig a füléhez emeli a készüléket.
- Rendben, megyek - motyogja és leteszi.
- Bébi, azt mondtad nincs ma dolgod - néz rá fáradtan Lou.
- Úgy volt, de egy jelenetet fel kell vennünk újra. Ne haragudj - sétál oda, majd átöleli a fiút, aki sóhajtva visszaöleli.
- Akkor mi megyünk. Majd találkozunk holnap - néz felénk Louis.
- Jó szórakozást nektek! - mosolyog felénk Dan, mire Louis felnevet és kimennek.
- És most? - nézek Hazz-ra.
- Ilyen viharban haza akarsz menni? - pillant rám.
- Nem tudom. Mi mást tehetnék? - nézek rá kérdőn.
- Hát, én szívesen látlak! - tárja szét a karjait.
- Ne már Harry, még cuccaim sincsenek itt!
- Majd adok!
- De...
- Most megpróbáljuk újraépíteni ezt az egészet vagy makacskodni akarsz még egy kicsit? - emeli fel a szemöldökét.
- Igazad van. Sajnálom - húzom el a számat.
- Tudod, hogy nem tudok rád haragudni, csak türelmetlen vagyok - sóhajt és idesétál. Átölelem, és a vállára hajtom a fejemet. Igen...csak vállig érek neki, ami nem igazság.
- Csinálunk valami kaját? - nézek fel rá.
- Pizzát?
- Nekem jó! - vonom meg a vállamat. A konyhába rángat, előpakolja az edényeket és a hozzávalókat, én pedig nekiállok tésztát gyúrni. Háromnegyed óra múlva, egy kerek tésztalappal és a hozzávalókkal állunk a bárpultnál.
- Sajtos, kukoricás legyen? - kérdezi.
- Ahha de tegyünk rá csípőset is!
- Hogy meghaljak? - kezd hisztizni.
- Én lány vagyok és bírom.
- Én pedig fiú vagyok, és rohadtul át fogok menni tűzokádóba!
- Jó, akkor csak a felére teszek, nyafi! - vigyorgok rá és elkezdem a műveletet. Tíz perc múlva bedobjuk a sütőbe és én felpattanok a pultra.
- Máskor rendelünk - áll elém és egy csibészes mosollyal rám néz.

- Miért? Szerintem tök jó volt! - vonom meg a vállamat. Felnevet, majd a lábaim közé férkőzik és átkarolja a csípőmet. A nyaka köré fonom a karjaimat és a szemébe nézek, ugyanis így egy magasak vagyunk.
- Gyönyörű vagy - mondja és egy kósza hajtincset a fülem mögé simít, amitől én persze elpirulok. Miket csinál velem ez a srác...
- Ne hazudj Styles - mosolyodom el.
- Nem szoktam.
- Na jó, ránk fog szakadni a ház! - kuncogok fel.
- Mit csinálsz, ha most megcsókollak? - kérdezi huncut mosollyal.
- Félsz, hogy pofon váglak? - nevetek fel.
- Valami olyasmi!
- Nem foglak, megnyugodhatsz - mondom, majd mikor közelebb hajol, én szüntetem meg a köztünk lévő távolságot és csókolni kezdem. A hajába túrok és belemosolygok a csókba. Olyan déjá vu érzésem van... A régi szép idők... Szorosabban magához húz és elmélyíti a csókunkat. Pár másodperc múlva lihegve válunk el egymástól. A szemeibe nézek, amik csibészesen csillognak. Felkuncogok, és a vállára hajtom a fejemet.
- Miért nem tudok ellenállni neked? - motyogom.
- Mert én vagyok Harry Styles! - húzza ki magát, én pedig unottan a szemébe nézek.
- Na, akkor nézd meg a pizzát Styles! - nevetek és eltolom magamtól.
A sütőhöz sétál, kiveszi a pizzát, majd beleszúrja a villát.
- Ez már jó! - vigyorog rám, aztán elzárja a sütőt és szeletelni kezdi a pizzát, amit mi az elkövetkezendő egy órában el is pusztítunk...

  ✖ ✖✖ 

- Harry, adsz akkor valami ruhát? - kiabálok be neki a fürdőbe. Nyílik az ajtó, majd egy szál törölközőben jelenik meg, nekem pedig eláll a lélegzetem pár pillanatra.
- Persze! - mondja, majd a szekrényéhez sétál, kivesz belőle egy bokszert és egy szürke sima pólót, majd a kezembe nyomja.
- Köszönöm - pukedlizek előtte viccesen, mire nevetve megrázza a fejét, vizes tincsei pedig ide-oda kezdenek repkedni.
- Szerintem ne hajolgass, mert leesik a törölköződ! - mutat a fehér törcsimre, amibe zuhanyzás után csavartam be magamat.
- És az neked nem lenne jó? - húzom fel a szemöldökömet egy pimasz mosoly kíséretében.
- Nekem jó lenne, neked már nem biztos! - nevet fel.
- Chh.. fordulj el! Öltözök.
- Már láttalak...mindenhonnan.. - néz a szemembe huncutul, mire hozzávágom a pólót.
- Szemét vagy! - mondom sértődötten, majd visszaveszem tőle a szürke felsőt és vállat vonva ledobom a törölközőmet. Szinte hallom, ahogyan az álla a földön koppan, a szemei pedig égetni kezdik a bőrömet. Felhúzom a bokszert, majd a pólót és rávigyorgok.
- Asszem' most...izé kimegyek egy kicsit.. - nyel egy nagyot, majd kezeit az ágyék részénél tartva kisétál.
- Vegyél fel valamit! - kiabálok nevetve utána és a hátának dobom a bokszert. Becsukódik az ajtó, én pedig a kezembe temetem az arcomat. Egy ágyban fogunk aludni... Ismét. Méghozzá az ő ágyában, ami annyi intim emléket tartalmaz, hogy már csak a gondolataitól is pírbe borul az arcom.. Faith, már megint mibe keveredtél?
Sóhajtva bebújok az ágyba és az ajtót bámulva várom, hogy visszajöjjön Hazz. Pár perc múlva ez meg is történik, és már bokszerben bújik be mellém.
- Nem félsz? - néz rám.
- Mitől? A vihartól vagy tőled?
- Is is! - nevet fel.
- Tőled nem hiszem, hogy kéne, tudom, hogy nem fogsz rám mászni...
- Ne legyél olyan biztos benne! - vág közbe vigyorogva, mire bemutatok neki.
- ...a vihartól pedig itt nem félek - vonok vállat.
- Jut eszembe...Louis meg akarja kérni Danielle kezét, de el ne mondd Dan-nek!
- Komolyaan? Erről beszéltünk vele, hogy már úgy örülne neki! És mikor? - kérdezem izgatottan.
- A hatodik évfordulójukon!
- De romantikuus! - cincogok, mire megforgatja a szemét viccesen.
- És mi lesz most augusztusban? Vagyis... mi lenne? - kérdezi, mire eltátom a számat.
- Te erre emlékszel?
- Persze!
- Az ötödik évfordulónk...
- Igen... de elölről kell számolnunk!
- Ez nem igaz! Két év kihagyás volt, de az öt év, az öt év! - makacskodok.
- Jó, akkor annyi! - nevet fel, majd lekapcsolja a lámpát és közelebb húzódik. Elmosolyodom, majd hátat fordítok neki és a takaró alatt megkeresem a karját, majd átdobom a derekamon, mire magához húz. Annyira jól esik a közelsége...
- Gyere el velem randira - szólal meg.
- Oké - motyogom.
- Mi? Ennyi? Azt hittem győzködnöm kell majd!
- Nem te mondtad, hogy legyek nyitott?
- Jaa, de! - nevet fel, majd belepuszil a hajamba.
- Jó éjt Hazz!
- Jó éjt Faith! - suttogja, én pedig lehunyom a szemeimet és pár perc múlva el is alszok.