Where Do Broken Hearts Go; [H.S]

~Chapter 54.~

Halihó! Ezer bocsi, hogy most is rohadt sokat késtem, de a suli, a gyakszi, meg minden annyira összejön, hogy egyszerűen kedvem, erőm, időm, semmim sincs az íráshoz, de próbálok viszonylag hamar hozni nektek részeket, és nem elhanyagolni titeket! Jó olvasást, jó hetet nektek és nem elfelejteni a Vote-ot és a hozzászólásokat! Puszii! Xx

Faith szemszöge:

- Harry, ez kétszer nagyobb, mint a Los Angelesi házad! - fordulok az elhúzható üvegajtó felé, ahol Hazz karba tett kezekkel nézi, ahogyan a hollywoodi háza udvarán állok, és csak tátott szájjal bámulok mindent, ami itt van. Egyszerűen hihetetlen. A csodaszép műfüves udvaron hatalmas kristálytiszta medence van, a szobánkban jakuzzi, a másik udvaron is egy medence található, és az egész házat egyszerre végig sem tudod járni, mert elfáradsz. De Harry mondta, hogy van mozi terem, wellness rész benti medencével, edzőterem, játékterem...igazi luxus.
- Tudod, meseszép vagy, ahogyan abban a rövidnadrágban és neon rózsaszín bikini felsőben ott állsz a medencémnél, kerekedő pocakkal - mondja mosolyogva.
- Jaaj, annyira szeretlek! - szökdelek oda hozzá és a nyaka köré fonom karjaimat. Kezeit a derekam köré fonja és elvigyorodik.
- Én is szeretlek titeket. Csobbanunk?
- Mikor pakolunk ki?
- Bébi, most jöttünk. Ráér.
- Te tudod - vonok vállat és megcsókolom.
- Na, gyere - motyogja a számba, majd a combom alá nyúl és felemel, mire sikkantok egyet.
- Jól kapaszkodsz? - kérdezi, én pedig bólogatni kezdek.

- Akkor mehetünk - sétál velem a medence széléhez, majd leül a szélére, így már az ölében ülök.
- Hideeg - vonom össze a szemöldökömet.
- Nagyon?
- Neem, mert nagyon meleg van itt.
- Harminchét fok.
- Londonban ez álom! - nevetek fel.
- Az biztos! Na, mehetünk tovább?
- Menjünk! - nyújtom fel az egyik kezemet.
- Kapaszkodj cica! - nevet fel.
Belemerülünk teljesen, én pedig úgy bújok Hazzhoz, hogy szegényt majdnem lehúzom.
- Bébi, nyújtsd ki a lábad! - próbálja leplezni a mosolyát. Kinyújtom, de nem érzek semmit.
- Nem ér le? - kérdi csodálkozva mire megrázom a fejemet.
- De kicsi vagy! - nevet fel.
- Hééj! Te vagy zsiráf! - ütöm mellkason.
- Igen? - enged el egy picit, én pedig rögtön bepánikolok.
- Nyugi szívem, sosem hagynálak itt! - karol át nevetve.
- Hülyee! - lököm el sértődötten.
- Bébi, ne kezd a repülőgépes sztorit!
- Jaaa, igen! Szóval túl cuki voltál velem! Ki hívott?
- De bébi...
- Ne bébizz nekem! Ki volt az?
- Ahj, jó. Taylorral lesz a másik számom és ő volt az...
- Hát remek... A múltkor is ez volt, mikor idejöttél.
- Faith, fejezd ezt be! Ezt mondta a producer, ezt kell csinálnom. Bemegyek, felveszem a dalt és jövök haza hozzád! - emeli fel a hangját a végére.
- Ne kiabálj már velem! - akadok ki én is, és kifelé indulok, de visszaránt.
- Nem. Itt maradsz, és nem hisztizel - fogja meg a karomat.
- Harry! Engedj! - fordítok megint hátat neki.
- Faith, az isten szerelmére, fejezd már be ezt az örökös féltékenykedést! - kiabálja.
- Ha adsz okot rá...
- Gondolkozz már el! Milyen okot adok rá? Feléneklem vele a dalt, mint Ariana-val!
- Miért nem maradtam otthon? - csúszik ki a számon, de rögtön vissza is vonnám, amint meglátom Hazz arcát.
Csendben marad, majd kihúzza magát a medencéből és a törölközőhöz sétál.
- Lehet jobb lett volna... - dörmögi, majd bemegy.
Bassza meg Faith, hogy lehetsz ilyen szerencsétlen, hisztis ribanc? Már megint elcsesztem. Elhozott magával, vállalta a felelősséget, velem akart lenni, erre ilyen vagyok. Én mondtam, hogy egy hárpia vagyok, ő erősködik, hogy nem... A lépcsőhöz úszok és kimegyek én is, majd a törölközőt magamra terítem és besétálok a hatalmas nappaliba. Senki sincs itt. Benézek a szuper kütyükkel felszerelt konyhába, de ott sincs senki. Az üveglépcsőhöz csoszogok, és óvatosan elindulok felfelé rajta. A szobánkhoz megyek, aminek nyitva van az ajtaja. Az ágyon fekszik, és a telefonját nyomkodja. Felsétálok azon a pár lépcsőn, ami az ágyhoz vezet és lefekszek mellé.
- Sajnálom - motyogom, miközben a falat bámulom.
- Nem gondoltam át amit mondtam, csak dühös voltam, meg talán picit féltékeny is, de nagyon szeretlek, nagyon fontos vagy a számomra, és ha belegondolok, hogy az exeddel egy stúdióban, ráadásul az egyik azon emberek közül, akik a padlóra tettek... Felmegy bennem a pumpa, mert hihetetlenül szeretlek, és ha elvesznek tőlem, én azt nem hiszem, hogy túlélem, meg amúgy is... - már teljesen belemerülök a gondolataimba, mikor hirtelen maga felé fordít és olyan hihetetlenül szenvedélyesen, és rajongással kezd csókolni, hogy szinte a fellegekben járok.
- Szeretlek, te hisztis picsa - lihegi a csók után.
- Én is, nagyon - bújok hozzá és lehunyom a szemeimet...