Where Do Broken Hearts Go; [H.S]

~Chapter 15.~

Halihó! Itt is vagyok a következő résszel húsvét alkalmából!:D Úgyis elunom az agyamat itthon, így gondoltam hozok egy részt nektek! Jó olvasást és Boldog nyuszit nektek! Ne felejtsétek...ha tetszett, nyomjatok egy Vote-ot vagy szóljatok hozzá bátran, mert nem harapok!:3 Puszii! Xx

Faith szemszöge:

- Faith szerintem mélyebbre kéne menned! - kiabál ide Lou a bokszzsák mellől.

- Fogd be Tommo! - nevetek fel és abbahagyom a guggolásokat. A fekvőpadon lévő ronggyal letörlöm az arcomról és a nyakamról lefolyó izzadtság cseppeket, majd megigazítom a sportmelltartómat. Lent vagyunk az edzőteremben, mert a srácoknak már nagyon hiánya volt, én pedig már úgyis rég edzettem, így gondoltam, guggolok meg boxolok egy kicsit, de már két órája lent vagyunk és elfáradtam. Harry a futópadon van nekem háttal, így sunyiban tudom bámulni az izmos hátát.

Akaratlanul is eszembe jutnak az ágyban töltött pillanatok, amiket hiába akarok elhessegetni, nem tudok. Láttam, hogy a box és a guggolások alatt is nézett, ennek pedig a lelkem mélyén örülök, hisz érdeklem. Az elmúlt két napban próbáltam vele beszélni, de nem hallgatott meg. Ez egyébként ironikus. Az elején én nem hallgattam meg, most meg ő engem. Meg tudom érteni. Megcsókoltam az egyik legjobb haverját és ribancként viselkedtem. Ez akkor is elfogadhatatlan, ha semmi közünk nincs egymáshoz... És ami azt illeti, jól összezavartam most magamat. Nem kellett volna ide eljönnöm. Mindennap látom, találkozok vele és kezdek újra beléhabarodni. Próbáltam sulykolni magamban, hogy nem szeretem, és hogy megalázott, összetörte a szívemet, nekem pedig nincs ilyen emberekre szükségem, de mindhiába. Hisz nem igaz, hogy megalázott, hisz tudom nagyon jól, hogy nem volt más választása. Az pedig hogy összetörte a szívemet... Napról-napra úgy érzem, hogy a közelében kezdenek összeforrni a darabkák. Ha mellém ül vagy közel jön hozzám, de elég, ha csak hozzám szól, a pillangóim felröppennek a hasamban, a gyomrom görcsbe rándul, a kezem pedig izzadni kezd. Fogalmam sincs, mi van velem.. Hol van az az öt nappal ezelőtti Faith, aki azt mondta, hogy nem szereti már Harry-t? Valószínűleg akkor is hazudtam magamnak hisz én azóta szeretem mióta megismertem.
- Srácok, elmegyünk meginni valamit? - kérdezi Liam.
- Én nem hiszem - mondja Hazz és leszáll a futógépről.
- Én sem - húzom el a számat.
- Vaagy lehet, hogy mennem kéne! - mondja mire csalódottan sóhajtok egyet.
- Maradsz a seggeden Styles! - szól rá Louis.
- Megleszek én egyedül! - mosolyodom el.
- Harry szívesen marad! - mondja Liam és felfelé indul. Hazz megforgatja a szemét és utána megy.
- Rendben lesz minden - vigyorog rám bíztatóan Niall.
Halványan elmosolyodok és felsétálok én is a lépcsőn. Felérve a szobámba megyek lezuhanyozni, majd felveszek egy tiszta ruhát és lemegyek a srácokhoz. Kint már sötétedik, bennem pedig most tudatosul ez az egész. Egyedül leszek vele.
- Na, jó szórakozást srácok! - nevet fel Lou és az ajtó felé indul, ahogyan a másik két srác is.
- Vigyázzatok magatokra! - szólok utánuk, aztán becsapódik az ajtó. Harry a konyhába sétál, én pedig várok egy kicsit és utána megyek. Felülök a bárszékre és nézni kezdem a tevékenységét.
- Mit csinálsz?
- Kaját.
- Milyet?
- Spagettit - sóhajt fáradtan.
- Szeretnéd, ha inkább én is elmennék valahova?
- Örültem volna, ha a srácokkal mész inkább.
Szomorúan lekászálódok a székről és a cipőmhöz sétálok, ami az ajtónál hever.
- Hová mész? - kérdezi.
- El - vonom meg a vállamat.
- Egyedül sehova - jelenti ki.
- Mit foglalkozol te vele?
- Attól, hogy haragszom és csalódtam benned, még nem foglak egyedül kiengedni Los Angelesbe.
- Csalódtál? - nézek a szemeibe.
- Igen Faith, képzeld el, csalódtam! Benned is és Zayn-ben is! - emeli fel a hangját.
- Értem - sütöm le a szemeimet, és ha már ki nem mehetek, akkor az emelet felé veszem az irányt. Végig megyek a folyosón és benyitok egy szobába, ami tele van mikrofonnal, hangszerekkel és egy nagy ablakkal, ami egy kisebb helyiséget választ el, ahol egy mikrofonállvány áll. Ez ilyen stúdiószerű lehet. Becsukom az ajtót és leülök az egyik bőr forgószékbe. Elrontottam. Nem is tudom mit akartam. Haragudtam rá, szóba se akartam állni vele, most pedig meg akarom beszélni a dolgokat. Az a helyzet, hogy rájöttem, hogy senkit sem hibáztathatok a szakításunkért csakis a Modestet.