Kétszáz Éves Múlt #1 (Befejezett)

Bevezető

Egy késő tavaszi estén, a lágyan fújó széllel szemben magabiztosan áll egy srác. Ahogyan a lenge fuvallat beletúrt vörös hajába végig futott rajta egy érzés, majd felnézett az égre s eltűnt az éjszakában.

--------------------------------

A gimnáziumból éppen haza felé tartó Rebeca próbálja elzárni magát a külvilágtól, de elmélkedését a busz fényszórója szakítja félbe. A jármű lassan megáll, kinyílik az ajtó, a lány fölszáll, majd leül az egyik ablak melletti ülésre. Mielőtt becsukódott volna az ajtó egy idősebb úr fittyet hányva korára még gyorsan felugrott. Látszik rajta, hogy fáradt, de nem ült le sehova, helyette inkább megállt a busz közepén és az ott lévő ablakon fél percenként kinézett. Rebecát olyan érzés fogta el mintha ez az ember veszélyben lenne. Próbált a mellette elhaladó fákra koncentrálni, de ez az érzés nem hagyta nyugton. Végül úgy döntött, hogy odamegy és megkérdezi kell-e neki segítség. Lassan felállt majd haladni kezdett az úr felé. Csakhogy a busz megállt, kinyílt az ajtaja és a férfi (még gyorsabban mint ahogy felszállt ) lelépett és rohanni kezdett. A lány kis habozás után elindult utána. Rohant ahogy a lába bírta de nem érte utol. 5-10 perc futás után a férfi végül megállt egy szűk zsákutca előtt megfordult és mintha szellemet látott volna. Rebeka odafutott hozzá, kifújta magát és már éppen megszólalt volna, amikor a gyengébb testalkatú úr háttal fordította maga előtt majd felemelte a nyakánál fogva. Csak ekkor vette észre, hogy mögötte kb. 8 méterre egy fehér öltönyös és fehér köpenyes 30 év körüli férfi éppen fegyvert szegez rájuk. Kibiztosította fegyverét és a férfi szívét vette célba. Az idős ember ekkor mint ha a lány egy kis rongybaba lenne felemelte és maga elé tartotta. A célkeresztben most már Rebeca szíve van.