Kétszáz Éves Múlt #1 (Befejezett)

A Mentőakció

Már lassan sötétedik odakint. Mit csinálnak ennyi ideig? Mondjuk állítólag Vincent mindenhonnan késik, szóval. Az is lehet, hogy tök jól elvannak  egymással és nem figyelik az időt. Pontosabban ezt remélem. Visszamentem a szobába ahol aludtam és az ágyon fekve bámultam a plafont. Már majdnem elaludtam mikor egy hatalmas csörömpölést hallottam lentről. Gyorsan lerohantam, de valami borzasztó tárút a szemem elé. Jesse volt az. Alig ált a lábán és mindenfelé sérülések voltak rajta. Reflex szerűen elkaptam mielőtt még a padóra esett volna majd az ágyhoz cipeltem.

-Jesse, mi történt? Hol van Vincent?-támadtam le a félig eszméletlen fiút ilyenkor ésszerű kérdésekkel.

-Jöttünk hazafelé mikor jött Bagoly, meg valami ismeretlen vámpír és megtámadtak minket.-mondta.

-De hol van Vincent?-kérdeztem mégegyszer aggódó hangon.

-Én mondtam Vinnek, hogy meneküljünk de nem akart téged is belekeverni aminek köszönhetően alulmaradtunk a harcban. Vint elkapták és mikor segíteni akartam volna leütöttek.-mondta megbánóan. A szám elé tettem a kezem. Egyszerűen nem akartam elhinni amit hallottam.

-Az lehetetlen! Te mondtad, hogy Vincentet nem lehet legyőzni!-mondtam.

-Mindenkit lelehet győzni.-válaszolta. Ekkor elfogott egy furcsa érzés. És valamiért csak Vincenten járt az eszem. Másra nem is tudtam gondolni. Csak nem aggódom érte? Nem hiszem el! Én szeretem Vincentet! Igen, szeretem! Éppen ezért nem fogom megmenteni! Az, hogy pontosan miként azt még nem tudom.

-Szabadítsuk ki!-mondtam Jessenek.

-Nem lehet! Ketten nem vagyunk elegen, és amúgy sem vagyok jó formában!-mondta.
-Akkor szedd össze magad és induljunk!-akaratoskodtam.
-Rendben! Adj egy napot, hogy összeszedjem magam.-mondta. Erre én csak mosolyogva bólintottam egyet majd felkísértem az egyik szobába.  Vincent tarts ki! Megyünk érted!