Eljött a bál napja. Minden lány talált már magának partnert csak én nem. Ezért úgy döntöttem egyedül megyek.
A ruhámat pedig a legolcsóbb ruhák közül guberáltam. Hmmmm... valami azt súgja ez a bál valahogy nem fog összejönni. Órák után hazamentem és elkeztem készülődni. Már elindultam mikor belegondoltam abba, hogy fog kinézni Vincent koronávval a fején. Éreztem, hogy egyre gyorsabban ver a szívem. Lehet, hogy Lunának igaza volt? Tényleg tetszik nekem? Gyorsan elhesegettem ezeket a rossz gondolatokat majd beléptem a színházterembe. Gyorsan körbenéztem. Oké Vincent és Luna még sehol. Leültem egy székre és néztem a táncoló szerelmeseket. Engem persze senki nem mert felkérni. Nem is csodálkozom rajta. Direkt úgy néztem az emberekre, hogy biztos ne jöjjenek a közelembe. A buli lassan a feléhez közeledett és Luáékat még mindig nem láttam.
-Van kedved táncolni?-kérdezte valaki mellettem. Gondoltam csak valami idióta szórakozik velem ezért odafordultam, hogy elküldjem egy melegebb éghajlatra. Hirtelen összerezzentem, nem volt ott senki. Körbenéztem, de nem láttam senkit öt méteren belül. Feláltam és elindultam a kijárat felé azomban valaki megfogta a karom. Ismerős volt valahonnan ez a gyengéd szorítás. Gyorsan hátrafordultam, hogy lássam az arcát.
-Vincent?-kérdeztem meglepetten.
-Nem válaszoltál a kérdésemre.-mondta.
-Meikre?-mondtam, mintha nem tudnám miről beszél. Mondjuk tényleg nem tudom.
-Táncolnál velem?-kérdezte majd rámmosolygott. Épp valami bulizós zene ment ugyhogy.
-Igen.-mondtam. Ő elengedtte a karomat majd felém nyujtotta a kezét. Én is odanyujtottam és tettünk pár lépést.
-És most mindenki válasszon egy párt magának itt az ideje a lassúzásnak!!-kiabállta a dj, és el is kezdődött valami nyálas szám.
-Nézd, Vincent én nem tudok táncolni, ugyhogy szerintem ezt ne eröltessük.
-Nyugi én tudok. Csak kövess.-mondta. Az elején nagyon nem ment, de egy idő után egészen belejöttem. Csodálatos volt. Nem is tudom mikor szórakoztam ilyen jól utoljára. A hangulat kedvéért lekapcsoltak egy két lámpát, ekkor Vincent abbahagyta a táncot és elfordultt.
-Mi a baj?-kérdeztem.
-ki kell mennem innen!-mondta.
-Miért?-kérdeztem. Lassan megfordult. A szeme vörösen világított.
-Kevés fénynél világitani kezd a szemünk.-mondta.
-Ha gondolod kit a friss levegőn folytathatjuk ezt a beszélgetést, de nekem most mennem kell mielött még valaki meglát.-mondta majd elindult kifelé. Én pedig utána mentem. Kimentünk a szinház terem melletti kis szökőkúthoz.
-Sajnálom, hogy elrontottam a hangulatot.-mondta.
-Semmi baj! Nem te tehetsz róla.-mondtam. Rámnézett és én is rá.
-Köszönöm, hogy nem félsz tőlem.-mondta.
-Nem adtál rá okot ezért nem is fogok.-mondtam majd rákacsintottam. Ő pedig rámmosolygott. Ismét itt az a tökéletes érzés amit az elöbb tánc közben éreztem. Vincent hirtelen zavart lett.
-Valami nem stimmel!-mondta majd rámnézett.
-Van egy nyilt sebed valahol?-kérdezte.
-Nincs.-mondtam.
-Akkor nagy baj van!-mondta.
-Ezt, hogy érted?-kérdeztem.
-Vérszag van!-mondta. Elkeztük keresni, hogy honnan jön és amit láttunk az megdöbbentő volt. Gyorsan odarohantam az eszméletlen testhez. Elkeztem keresni, hogy honnan jön a vér és meg is találtam. A nyakán volt két nagy és mély szúrás. Ahogy elkeztem letörölni a vért megláttam az arcát Luna volt az. Vincent pedig csak ált mintha transzban lenne.
-Nem segítenélnél egy kicsit?-mondtam. Óvatosan kiszettük a rózsabokorból. Nagyon gyenge volt a szívverése.
-Francba!-mondta Vincent. És a tenyerébe bámult.
-Miaz, mi a baj?-kérdeztem. Ő megfordította a kezét ami véres volt. A szeme hirtelen egy kicsivel világosabb vörös volt.
YOU ARE READING
Kétszáz Éves Múlt #1 (Befejezett)
FantasySok-sok év bujdosás után Vincent Knight visszatér, szerelemre talál, és esélyt kap bosszút állni az életét sötétségbe taszító vámpíron.