Kétszáz Éves Múlt #1 (Befejezett)

A düh és az őrület

-Ó Vincent még mindig ezen rágódsz?-kérdezte Bagoly. Majd leguggolt mellé.
-Hmmm...Most, hogy belegondolok jobban nézel ki szemüveg nélkül.-monda Bagoly majd ismét mellettem volt. Felemelte a csuklómat, de erre Vincent nem reagáltt semmit csak nézett maga elé bambán. Egy pillanat! Szemüveg nélkül? Lehet, hogy...? Az nem lehet!
-Vincent! Te vagy az a fiú?-kiáltottam, hogy biztos viszatérjen a mi világunkba. Lassan megemelte a fejét és az égre nézett.
-Te vagy az ugye? Akkor miért montad azt, hogy rég meghalt?-kiabálltam egyre hangosabban.
-Mert az a fiú már tényleg nagyon régen meghalt.-mondta Vincent majd egyenesen rámnézett tűzvörös szemeivel. Ahogy bámultt rám kezdett egyre jobban átjárni a félelem, szinte a lelkembe hatoltt.
-Szóval tényleg te vagy az?-hajtottam le a fejem.
-Mégis mi történtt, hogy abból a fiúból ilyen lettél?-kérdeztem.
-Hogy mi történt? Tényleg tudni akarod? Jó akkor elmondom! Éltem az életem pont úgy mint te, aztán jött Bagoly és akkor fordúlt rosszra minden. A vámpírméregnek köszönhetően teljesen felismerhetetlenné válltam az eredeti önmagamhoz képest és ráadásképpen mindenit elveszítettem aki egy kicsit is fontos voltt számomra!-üvőltötte eléggé őrültt tekintettel. Bagoly odalépett hozzá.
-Ugyan már, miért küzdesz még mindig ellene? Ha elfogadnád a jelenlegi önmagad ajár le is győzhetnél.-mondta.
-Tényleg?-kérdezte Vincent. Najó mostmár kezdek félni tőle, egyre jobban vág örültt tekintetet, és egyre inkább beszél úgy mint aki nem százas! Mi történt vele ilyen hirtelen?
-Akkor nem is küzdök tovább! Magam ellen persze mert Bagoly, hogy őszinte legyek, te most meghalsz! VÉGLEG!-mondta Vincent majd nekilökte Bagolyt a falnak ami ettől majdnem betőrt.
-Na végre észhez tértél!-mondta Bagoly majd vörösre válltotta a szemét. Vincent nevetni kezdett.
-Kezdődjék a buli!-kiálltotta majd a falhoz szorította Bagolyt úgy, hogy hozzá sem ért.
-Ez meg mi? Hogy csinálod ezt? Te tűz elemű vagy!-mondta egy kicsit félve és teljesen összezavarodottan Bagoly.
-Tudod, nekem van egy két különleges képességem.-mondta Vincent majd elkezdte kínozni.
-Rebeka állítsd le! Kérlek! Ez megőrütt!-kiálltotta kinjában Bagoly. Mégis mivel csillapítsam le ha azt se tudom mitől őrült meg? Erőt vettem magamon majd futni kezdtem feléjük. Vincent csak nevetett miközben Bagolyt kínozta akinek egyre jobban vérzett a feső teste. Beálltam közéjük mire csak arébb lettem lökve. Majd Vincent megharamta Bagoly nyakát. Mikor felemelte a fejét egy gyors mozdulattal letörölte a vért a szájáról.
-Na milyen érzés?-kérdezte nevetve. Mielőtt újra nekiesett volna a kinzásnak visszaugrottam Vincent elé és egy hirtelen mozdulattal szorosan átöleltem. Egy darabig ellenkezett és el akart tolni magától. Majd egyszercsak elájultt és rámesett. Bagoly ezt az alkalmat kihasználva eltüntt az éjszakában.