Kétszáz Éves Múlt #1 (Befejezett)

A harapás...

  -Késő bánat!-válaszolta Bagoly és beleharapott Vincent bal csuklójába. Vincent csak ekkor tért magához. Bagoly a földre lökte ahol kínok között vergődött. A szemüvege leesett a fejéről valamelyik bokorba. A vadász letérdelt mellé.

-Nyugalom! Nincs semmi baj! Sajnálom!-mondta megbánó hangon. Hirtelen a föld remegni kezdett és eleredt az eső. Vincent egy pillanatra megnyugodott mintha elaludt volna. Ekkor minden megállt. Még levegőt sem vett. Barna tincsei lassan tűzvörösre váltottak. Majd magához tért. Felült és a fejét fogta. Kinyitotta a szemét ami vörösen izzott. Elvette a kezét és nézte ahogy a két sebhely eltűnik és nyoma sem marad. Rémülten nézett fel Bagolyra aki büszkén nézett vissza rá. 

-Mit történt velem?-kérdezte halkan.

-Mostmár vámpír vagy.-mondta Bagoly és felsegítette a földről Vincentet akin látszik, hogy még nem tudja mi történt pontosan. Vincent szeme barnára változott vissza és párat pislogott mintha nem látna rendesen.

-Bagoly! Az előbb árváltoztattál egy kiskorút! Ez ellenkezik a szabályokkal!-mondta a vadász.

-Nem vagyok jól, mindenem fáj!-mondta Vincent és elesett volna ha Bagoly nem rántja vissza. 

-Életben maradt aminek nem kellett volna bekövetkeznie. Valami nem stimmel. Bagoly ezért biztosan szorulni fogsz.-mondta elszántan a vadász. Bagoly mintha meg sem hallotta volna Vincenthez fordult.

-Ha rosszul vagy van egy dolog amitől jobban leszel.-mondta Bagoly és suttogni kezdett Vincent fülébe. Mire készülhet már megint? Vincent szeme megint vörös lett. Bagoly gonosz vigyorral nézett a vadászra. 

-Bagoly, elviszem a gyereket kivizsgálásra! Ott majd döntünk a sorsáról. Addig is nem kerülhet vér közelbe.-mondta majd elővett egy ősrégi kommunikátort és bekapcsolta.

-Nos Vincent akarod, hogy elvigyenek és megöljenek, hogy kínozzanak?-mondta Bagoly és vörösre váltotta a szemét. 

-Nem!-mondta Vincent mintha a hangja is megváltozott volna.

-Akkor meg mire vársz. Mostmár bármit megtehetsz.-mondta Bagoly és elengedte Vincent vállát aki két lépést tett előre amire a Vadász felfigyelt.

-Gyere ide nincs semmi baj. Most el kell jönnöd velem.-mondta mintha egy óvodáshoz beszélne. Vincent odalépett hozzá, de elvesztette az egyensúlyát és ráesett a Vadászra. 

-Bemondtad már a helyzetedet a központnak?-kérdezte Bagoly.

-Nem. Épp nincs bent senki.-válaszolta a Vadász.

-Rendben.-mondta Bagoly és megint elmosolyodott. Vincent kinyitotta a száját amiből előjöttek a szemfogai. Majd becsukta. Aztán megint kinyitotta és beleharapott a Vadász nyakába. A Vadász reflexből el akarta lökni magáról Vincnetet nem sok sikerrel. 

-Ennyit ér a tiszta jóság. Egy kis seb vagy vágy is eltüntetheti. És egy sötét harapás mi képes akár az emberséget is eltüntetni. Te ezt mind most veszítetted el. Most veszítettél el mindent.-mondta a Vadász majd eszméletlenül esett a földre. Vincent letörölte a maradék vért a szájáról és Bagolyhoz fordult.

-Igaz amit mondott?-kérdezte kicsit bűnbánó hangon.

-Igen. De kit érdekel, hogy mostmár nem vagy ember? Mostmár tiéd a világ. Csak meg kell tanulnod használni az erődet.-mosta Bagoly izgatottan mintha csak a fiához beszélne. 

-Én ezt nem akarom! Én ember akarok lenni! Nekem nem kell a világ sem a hatalom!-mondta Vincent dühösen.

-Miért? Miért tetted ezt velem? Te is megölhetted volna!-mondta Vincent mostmár sírva és rámutatott a Vadász holttestére.

-Nem értelek! Hiszen hatalmat adtam!-mondta Bagoly.

-Mostmár vége! Változtass vissza.-mondta Vincent nyugodtan és Bagoly felé tartotta a csuklóját. 

-A vámpírátkot nem lehet visszafordítani. Ha vissza is lehetne csak addig míg először emberi vért nem iszol, amit már megtettél.-mondta Bagoly és a Vadász teste felé biccentett. 

-Mostantól így maradsz örökre.-tette hozzá halkan Bagoly.

-Örökké nem, hiszen egyszer meghalok. Te is már a végét járod.-mondta Vincent.

-A Vámpírok halhatatlanok. Észre sem vetted, hogy nem dobog a szíved?-nézett rá furcsán Bagoly.