Kétszáz Éves Múlt #1 (Befejezett)

A fiú...

-Neked van egy fiad?-kérdeztem döbbenten. 

-Már csak volt.-válaszolta Bagoly és tekintete a távolba meredt. Okééé... Mivan?

-Már csak volt?-kérdeztem furcsa arcot vágva. 

-Meghalt. Meghalt miattam.-mondta és ismét a fejéhez kapott. 

-Ezt nem értem.-mondtam és megráztam a fejem. 

-Eddig észre sem vettem. Pedig itt volt a szemem előtt.-mondta Bagoly érdekesen szugerálva a gödör oldalát. 

-Mit?

-Hogy hasonlítotok egymásra.-mondta és könnyes szemeivel végigmért. 

-Hogy halt meg?-kérdeztem.

-Én-én nem akartam, vagyis akartam, de....-itt elcsuklott a hangja.

-Mit csináltál?-kérdeztem tudván, hogy valami nem jó lesz rá a válasz.

-Eladtam a fiam életét azért, hogy én vámpír legyek.-mondta megbánó hangon.

-Hogy mit csináltál?-kérdeztem döbbenten.

-Ritka vércsoportja volt ami mára már talán nincs is, és alkut kötöttünk. Ha átadom nekik akkor átváltoztatnak és örökké élni fogok. De rossz vége lett. Arra gondoltam majd őt is átváltoztatom és akkor miénk lesz a világ. Sajnos nem így lett. Elkéstem. Mire odaértem már halott volt. Mindenkit megöltem aki csak egy ujjal is hozzáért.-mondta a végén már mosolyogva. 

-És miben hasonlítunk?-kérdeztem és összekulcsoltam magam előtt a kezem. 

-A tekinteted, a viselkedésed, a mozgásod.-sorolta Bagoly miközben megint végigmért. Remek mostmár biztosan nem fog békén hagyni. Rebecára néztem aki értetlenül nézett rám. 

-Sajnálom.-halottam a hátam mögül. Megfordultam és Bagoly vörös és könnyes szemekkel állt előttem. 

-Sosem mondtam és rád erőltettem, hogy olyan légy mint én.-mondta megbánó hangon. Én csak értetlenül néztem rá. Ő csak sóhajtott egyet és folytatta. 

-Nem bírtam elviselni, hogy nem akarsz vámpír lenni ezért mindent elkövettem az emberséged gyűlölete érdekében.-mondta.

-Hiszen nem az emberségemet gyűlölöm hanem a vámpíriságomat.-magyaráztam neki.

-Gondoltam ha eltüntetem ami az emberekhez köt akkor beletörődsz abba, hogy már nincs vissza út.-folytatta majd letörölte a könnyeit.

-Én ezt nem értem.-csóváltam meg a fejem. 

-Sajnálom.- mondta rekedtes hangon. Ez fura. Ingadozik a gödör. Asszem szédülök. Miért? Minden forog. 

(Bagoly szemszöge) 

Vincent mintha szédülne. Odaléptem hozzá, de amikor hozzáértem összeesett. Felnéztem és Rebeca tekintete a távolba meredt. Gesztenyebarna tekintete kivilágosodott ragyogóan szép szürkéskék színben meredt előre majd ő is össze esett. Mi folyik itt? A gödör eltűnt és én ott állok két eszméletlen között. Most végre megölhetném Rebecát. Átléptem Vincent felett és épp hozzáértem volna Rebecához mikor egy nagyon rossz érzés fogott el. Valami nagyon nyugtalanító. Megfordultam és valami olyat láttam makit 500 év alatt még soha. Szellemek. Legalábbis ahhoz tudnám hasonlítani. Körülvették Vincentet majd egy nagy hirtelen fényvillanás. Elfordultam és megdörzsöltem a szemem, hogy visszanyerjem a látásom. 

-Mi folyik itt?-halottam meg Rebeca hangját. Ránéztem, de ő nem engem hanem mögém nézett és valami nagyon nyugtalanítót láthatott mert az arca teljesen lefagyott. Megfordultam és nem hittem a szememnek.