Kétszáz Éves Múlt #1 (Befejezett)

Harc utáni nyugalom

Nehezen, de felvittem magamhoz Vincentet aki teljesen ki van ütve. Másnap nem mentem suliba mert mellette akartam lenni mikor magáhoztér, hogy utána leüssem. Már késő délután volt mikor magáhoztért.
-Rebeka?-nyőgte majd felült az ágyon.
-Mégis mi történt?-nézzett körbe.
-En is pont ezt akrtam kérdezni tőled! Mi ütött beléd tegnap este? Teljesen bekantattál!-mondtam.
-Bekantattam? Tegnap este?-kérdezte meglepődve.
-Nem emlékszel semmire?-faggattam.
-Arra emlékszem, hogy megjelent Bagoly és összeverekedtünk. Aztán át akart váltosztatni téged is utána elkezdtem vele veszekedni majd utána...utána... Utána mi történtt?-nézett rám kissé rémülten.
-Arra sem emlékszel, hogy a falhoz szorítottad anélkül, hogy hozzáértél volna miközben eléggé megkínoztad?
-Hmmm.. Nem rémlik ezek közül semmi. Mi történt ez után?-kérdszte.
-Közétek ugrottam átöleltelek mire elájultál.-mondtam el a gyors és rövid verziót.
-Miért öleltél át?-kérdezte majd félredöntötte a fejét.
-Az nem lényeges. Az viszont már annál inkább, hogy miért nem montad el, hogy te vagy azon a fényképen?-kérdeztem.
-Azt azért nem montdtam mert nem akartam, hogy félj tőlem.-mondta halkan.
-Féltem én tőled valaha is?-kétdztem majd felülttem mellé az ágyra.
-És milyen votam amikor megőrültem?-kérdezte majd rámnézett.
-Hááát..kb. mint Bagoly csak egy kicsit őrültebb.-mondtam és belenéztem a szemébe. Egy darabig néztük egymást majd utána Vincent eldölt és leesett az ágyról. És én nem kiröhögtem hanem szinte utánaugrottam.
-Vincent, mi a baj?-kérdeztem rémülten.
-Túl kevés az erőm! Úgylátszik teljesen lefárasztott a tegnap este.-mondta.
-Gyere felsegítelek az ágyra, pihenned kell, hogy legyen erőd!-mondtam majd visszaraktam az ágyra.
-Ugye tudod, hogy nem attól lesz erőm, hogy pihenek?-kérdezte felvont szemöldökkel.
-Akkor mitől?-kérdeztem mert hirelen semmi sem jutott az eszembe.
-Tudod!?-mondta majd a nyakamra nézett utána vissza a szemebe.
-Ja tényleg!-mondtam meglepetten bár tudom, hogy most mi következik. Vért kell neki szereznem! De miután semmi kedvem nem nincs hozzá ezért kitaláltam valami jobbat.Gyorsan melé ugrottam és a szemébe néztem.
Ő persze furcsán nézett rám. Ezután átöleltem.
-Rebeka mire készülsz?-kérdezte. Ezután éreztem, hogy megfeszülnek az izmai.
-Rebeka engedj el, nem akarlak bántani!-kiáltotta de nem törődtem vele hisz tudtam, hogy ez lesz. Egy darabig még rángatózott majd a fülembe súgta:
-Sajnálom és köszönöm.-majd beleharapott a nyakamba. Fájdalmat most sem éreztem. Másnap együtt mentünk suliba. És ezután eltöltöttem egy jó hetet bármi baj nélkül. Majd egyszer csak kiraktak egy plakátot a terem ajtajára. Ahogy végigolvastam teljes pánik tört ki rajtam.