Kétszáz Éves Múlt #1 (Befejezett)

Irány előre..Együtt

(Rebeca Szemszöge)

Bagoly elment. Végleg elment. 

-Vincent kérdezhetek valamit?

-Persze mondjad csak.-felelte mosolyogva.

-Mi az a kapocs?

-Olyan személy aki össze van kötve a túlvilággal. Mint például te.-mondta.

-Mi? Az nem lehet.-akadtam ki.

-Bagoly fiát is te idézted meg. Ha nem tetted volna megöltük volna egymást.-mondta majd átkarolta a derekamat és magához húzott. 

-Szeretnék adni neked valamit.-mondta Vincent és belenyúlt a kabátja zsebébe. Egy nyaklánc volt rajta egy rubintvörös medállal. 

-Ez gyönyörű.-mondtam miközben felrakta a nyakamba. 

-Tetszik?

-Persze. A szemedre emlékeztet.-mondtam majd megcsókoltam. 

-A szememre? És az jó?-kérdezte majd felvonta az egyik szemöldökét. 

-Tökéletes.-válaszoltam.

-Tényleg?-kérdezte majd vörösre váltotta a szemét és elmosolyodott. 

-Igen.-mondtam majd mélyen elmerengtem benne. Sosem mondtam neki mennyire szeretem azt a vörös szempárt. 

-Szeretlek.-mondta két hegyes szemfoga között.

-Én is téged.-válaszoltam majd magamhoz öleltem. Imádom ezt az illatot. Egy kicsit eltoltam magamtól, de csak azért, hogy megcsókolhassam. Reflex szerűen el akart tolni mielőtt megsérti a számat csakhogy nem hagytam neki. 

-Engem nem érdekel ha megharapsz.-mondtam mosolyogva.

-Tudom csak...

-És nem fáj ne izgulj.-emeltem meg a fejét, hogy rám nézzen. Rám mosolygott és megölelt. 

-Menjünk haza.-suttogta a fülembe. Ahogy sétáltunk közben felkelt a Nap. Mielőtt még az utolsó fénysugár is feljött volna egy hangos farkasvonyítás jött a z erdő felől, de nem vettem róla tudomást csak mentem előre. 

Sziasztok! El is érkeztünk az első rész végéhez.  Remélem tetszett és velem maradtok a második részben is. :-)  Köszönöm, hogy velem tartottatok, sziasztok! :-)