Kétszáz Éves Múlt #1 (Befejezett)

A titkok vége?

Értetlenül néztem ahogy Jesse megitatja a vérével a teljesen eszméletlen Vincentet. Mikor elvette a kezét Vincent szájától a seb amiből a vér folyt begyógyult. Sóhajtottam egyet majd pár másodperccel később Jesse is.
-Jesse elárulnád, hogy mégis mi a fene történt az előbb?-mordultam rá.
-Nyugi! Nem lényeges.-mondta majd rámvigyorgott.
-Eddig be nem ált a szád, nehogy most találd ki, hogy titkolózol különben kinyírlak!-emeltem fel egy kicsit a hangomat, de csak kicsit.
-Jó rendben meggyőztél! Szóval ugyebár Vincent nem iszik rendesen emberi vért ezért jóval gyengébb mint egy átlagos vámpír. Ráadásul az elemek is a tulajdonában vannak. Így még több energiára kéne szert tennie, csakhogy nem teszi. Elnyomja magában kilétét. Sajnos ez néha visszavág neki. A Vincentben szunnyadó vámpír ki akar törni az elemi energiájával együtt. Az előbb ezt akadályoztam meg. Egyrészt mikor majdnem megfolytott próbáltam a hatni rá ami sikerült is így lenyugodott pontosabban elájult. Másrész megitattam a véremmel azaz vámpírvérrel mi sokkal több energiát add majd neki mint az átlagos emberi vér. -mondta. Ez valahonnan ismerős. Megvan!
-Nem régiben történt ehez hasonló eset. Vincent nem volt teljesen önmaga...
-Hogy csillapítottad le?-vágott közbe Jesse.
-Azt akartam mondani csak közbevágtál. Szóval legutóbb az én vérem is elég volt neki, hogy újra előre kapjon.-mondtam. Jesse elgondolkozott kuncogott kettőt magában mint egy rossz tini.
-Mi olyan vicces?-kérdeztem.
-Hát Vin ha felkeltél beszélnem kell veled!- jelentette ki miközben nevetett. Gondoltam rá, hogy megkérdezem miről de ha egyszer nevet rajta akkor biztos nem olyan érdekes. Pár perccel később Vincent lassan magáhoztért. Úgy nézett ránk mint aki szellemet látott volna.
-Mi történt?-kérdezte.
-Elájultál.-mondtam. Mire kérdően nézett rám.
-Hosszú történet majd elmondom, de előbb egy fontosabbat kell megbeszélnünk!-hadarta el Jesse majd felált és a kezét nyújtotta felénk jelezvén, hogy felhúz minket. Mind a ketten vettük a lapot és kezet adtunk neki. Jesse könnyedén megemelt minket. pont egyszerre álltuk fel így összekoccant a fejünk. Én gyorsan odakaptam és simogatni kezdtem. Közben éreztem, hogy egy szép kis púp lett a helyén. Vincent elémállt elvette a kezem óvatosan végihúzta az ujját rajta majd rátette a tenyerét. Először nem értettem miért tette a kezét a fejemre és minek csukta be a szemét, de mikor hirtelen nagyon hideg lett a keze rájöttem. Segíteni akar. Egy darabig Állt ott néma csendben utána elfordult tőlem. Csodálkozva tapogattam a púpom helyét ahol már semmi sem volt. Most én álltam Vincent elé. Ő rámézett pupillája gyönyörű karmazsinvörös színben ragyogott. Órákig tudnék gyönyörködni benne.
-Köszönöm.-mondtam, de nem tudtam félrenézni annyira magával ragadott az a gyönyörű szempár.
-Nem kell megköszönöd. Viszont mostmár nem fogok titkolózni előtted.-mondta majd rámmosolygott és én is rá.