Kétszáz Éves Múlt #1 (Befejezett)

Jesse

-Jesse siess már! Meg kell találnunk Vincentet mielőtt még túl késő lenne!-mondtam a mögöttem baktató fiúnak aki megjegyzem vámpír létére úgy mozog mint egy csiga.

-Nyugi! Bagoly sose ölné meg Vint. Hisz valamién szinten törőik vele.-mondta szuszogva.

-Persze törődik vele!-nevettem fel.

-Igen. Valamién szinten akár milyen nehéz is elhinni Vin és Bagoly kötődnek egymáshoz.-mondta.

-Mégis hogyan?-kérdeztem enyhén szarkasztikusan.

-Jelen estben ez egyfajta apa-fiú kapcsolat. Ez úgy lehetséges, hogy  ha egy embert átváltozik egyfajta kötelék lesz közte és az őt átváltoztató vámpír között.-mondta.

-És te kihez kötődsz így?-kérdeztem.

-Az én drága Emilimhez. 400 éve ismertem meg egy bálon. Csak sajnos nagy hibát követett el ezért a vámpírvadászok megölték. Így az én kötelékem megszakadt.-mondta.

-Mit csinált?-fordultam vele szembe.

-Egy olyan embert ölt meg akinek hírneve volt. És az emberek figyelemmel követik az ilyen embereket.-mondta.

-Ehez hasonló estekre való egy vámpírvadász?-kérdeztem.

-Kb. Eleinte minden vámpírt megöltek. Csakhogy kötöttünk velük egy szerződést miszerint nem bántanak ha nem hívjuk fel magunkra a figyelmet. Ezért mostanság elég kevés vámírvadászt látni.-mondta.

-Én már áttam egyet. Éppen Bagolyt üldözte.-mondtam.

-Nem csodálom. Biztos, hogy már elkövetett valamit az idők során.-mondta.

-Egyébként Vincenttel, hogy találkoztatok?-kérdeztem.

-Az egy jó kis történet. Kb. 250 éves voltam mikor egy csinos lányka teljes családja kergetett meg. Elkaptak és csak annyira voltak dühösek rám, hogy el akartak égetni titokban. Ekkor jött Vin és segített. Ha jól emlékszem eloltotta a tüzet egy kis vízzel. Ekkor a dühös tömeg őt kezdte el kergetni. Viszont akkor még forrófejű volt. És ezt be is bizonyította. Egy hatalmas lángfehővel porráégette az egész családot. Hatalmas élmény volt mondhatom az összes kis porszemet bevinni a házba. Végül, hogy ne keltsen feltünést Vin felgyújtotta a házat is.-mondta majd elmosolyodott.

-Várjunk csak! Érzem Vin jelenlétét a közelben.-Pattant fel.

-Remélem jól van.-mondtam aggódó hangon.

-Nem tudom, kicsit másabb az aurája. Lehet, hogy megint bekattant. Az nem lehet most kapott utánpótlást. Akkor mi történhetett?-mondta halkan. Egy elhagyatott börtönhöz érkeztünk. Mikor beléptünk nem találtunk senkit. Körbenéztünk, de sehol senki. Majd hirtelen egy fájdalmas üvöltést hallottunk a pince felől.

-Kérlek mond, hogy ez nem Vincent volt!-mondtam nyugtalanul. Lassan lementünk a csigalépcsőn minek végén egy folyosó a folyosó végén pedig két ajtó. Bementünk az egyik ajtón és amit láttunk azt nem hittük el.