Kétszáz Éves Múlt #1 (Befejezett)

Itt a vég?

Már vártam,hogy mikor csap le rám, de nem történt semmi. Óvatosan kinyitottam a szemem. Vincentet láttam ahogy visszatartja a botot. Értetlenül néztem végig hogyan tolja el maga előtt, tépi ki a szörny kezéből, majd dobja el. Hogy lehet valaki enyire erős? Ezzel eljutottam arra a pontra mikor már semmit sem értek.
-Sajnálom, hogy nem mondtam.-mondta maga előtt. - Arra gondoltam ha embenek ismersz jobban megbízol bennem.-nézzett el a válla fölött rám, majd folytatta. - Azt a sebet a nyakadon Bagoly csinálta aki egy...egy vámpír.-mondta és lehajtotta a fejét. Én meg most röhögjek a képébe mondván, hogy vámpírok nincsenek vagy nézzek szembe a tényekkel? Miközben ezen agyaltam észre sem vettem, hogy Vincent már nincs mellettem. Villámgyorsan megkerülte a szörnyet, majd felmászott rá. Felguggolt a fejére majd rátette az egyik kezét a homlokára.
-Na akkor lássuk, mi zajlik idebent.-mondta majd becsukta a szemét aztán egy vörösen izzó pentagramm jelent meg a lény homlokán. Egyikőjük sem mozdult. Mintha transzba estek volna. Pár másodperc múlva a penagramm eltűnt, Vincent kinyitotta a szemét ami rubintvörösen világított. Teljesen ledöbbentem.
-Sajnálom.-mondta, majd egy tripla szaltóval leugrott a szörny elé. Ettől tátva maradt a szám. A szörny üvőltött, majd Vincentet próbálta ökölbe szorított kezével lecsapni, engem szerencsére figyelmen kívűl hagyva. Vincent eközben szemmel szinte követhetettlenül cikázott ide-oda. Halál nyugodtan fukosott egy darabig, majd akkorát belerugott a szörny gyomrába amitől az elesett. Megpróbált felálni, de Vincent felugrott vagy három emelet magasra, majd földetéréskor mellkason ütötte, utána már nem mozgott. Vincent lemászott róla, majd mellettem termett. Felnéztem rá ő belenézett a szemembe. Nagy levegőt vett mintha mondani akart volna valamit, de ekkor összesett.
-Vincent! Vincent! Vincent!-kiabáltam egyre hangossabban miközben az izmos felkarját ráncigáltam. Hiába semmi válasz. Most mit csináljak? Ekkor egy erőteljes hangot hallottam a fejemben.
-Segíts neki! Mentsd meg!-könyörgött szinte már sírva.
-De hogyan?
-Nézz a szájába!-suttogta a női hang. Lassan kinyitottam a száját és meglátptam a két hosszú szemfogát.
-Úramisten!-tettem a szám elé a kezem. Szóval akkor ő is vámpír? És valószínüleg vérre van szüksége. Belegondoltam abba, hogyha ő nincs már rég elvéreztem volna itt.
-Kérlek siess!-hallotam ismét a hangott ami egyre távolodott. Ezután habozás nélkül beleraktam a bal csuklómat a szájába és ő egyből beleharapott. A nyakamon lévő sebhez képest egyátalán nem fájt. Vagy fél percig itattam a véremmel mikor megmozdult. Kivettem a kezem a szájából és a térdemhez szorítottam. Vincent ökölbe szorította a kezét majd lassan kinyitotta szemét. Felnézett az égre majd hirtelen felugrott és rám nézett.
-Mi történt?-kérdezte, mint aki sokkot kapot volna. Ránézett a csuklómra majd lassan a szájához emelte a kezét.
-Mit csináltál?-kérdezte és lehajtotta a fejét.
-Megmentettelek.-hajtottam fel a fejét.
-Köszönöm.-felelte halkan, majd lassan felált.
-Fel tudsz álni?
-Azt hiszem igen.-feleltem és megpróbáltam felállni. Már majdnem feláltam mikor belémnyilalt a lábamba a fájdalom. Épp estem volna el mikor Vincent elkapott.
-Inkább viszlek, az gyorsabb.-mondta egy félmosolyal majd a karjaiba vett és elkezdett futtni. Körülötqtünk elmosodótt minden. Mire észbekaptam már megint nála voltam, de már egyátalán nem bántam. Letett a kanapéra ahol korábban feküdt.
-Maradj itt, hamarosan visszajövök.-csak ennyit mondott és a válaszomat meg se várva kiviharzott a házból.