Kétszáz Éves Múlt #1 (Befejezett)

Titok-Titok hátán

Reggel mikor felkeltem furcsa érzésem támatt. Lehet, hogy a tegnap este történtek zaklattak fel egy kicsit? Az a Jesse nevű srác pedig kikészít. Tegnap még mielőtt elindultunk volna hazafelé, kitalált egy jó kis esti programot.
És csak annyit mondott ,, Nem lesz baj, karcolás nélkül megúszod! Jobbesetben...,, Miért csak jobbesetben? A lényeg hogyha nem mennék akkor Vincent kettesben lenne vele és azt nem akarom. Ki tudja mit művelnének? Ajjjjj... Már megint túl sok mindenen gondolkozok egyszerre! A nap hátra lévő részét egyedül töltöttem. Este 8:30-kor pedig már a megbeszélt találkozási ponttnál vártam Vincentéket.
-Szép estét Rebeca!-Jelent meg a hátam mögött Jesse.
-Hello. Vincentet nem láttad?-kérdeztem.
-Vincent egyik főbb jellemzője, hogy sosem érkezik időre.-monta majd leültt a melletünk lévő padra.
-És mivan ha baja esett?-mondtam.
-Vinnek? Ugyan már! Bármi bajba kerül ha egyedül van biztosan kimászik belőle.-mondta.
-Miért csak akkor ha egyedül van?-kérdeztem. Hátha elmond egy-két dolgot amit nem kéne tudnom.
-Mert csak akkor használja az erejét.-mondta.
-Elöttem már használta!-jelentettem ki.
-Mindet?-kérdezte felvont szemöldökkel.
-Hogyhogy mindet? Mennyi van neki összesen?-kérdeztem.
-Háááát.. Lásuk csak... Nagyon sok. És még mindig képes új erőre szert tenni.-mondta.
-Jó akkor mindet nem, de egy párat már láttam.-mondtam.
-És gondolom te sem láttad.-mondtam.
-Mindet ugyan még én sem. Azonban a legtöbbet már igen.-mondta majd sóhajtott egyet.
-Tényleg neked mi az elemed?-kérdeztem.
-Föld.-mondta.
-Akkor már három megvan.-gondoltam. Csak véletlenül kimondtam hangosan is.
-Ezt, hogy érted?-kérdezet vissza.
-Nos te vagy a föld. Az egy. Bagyoly a szél. Kettő. És Vincent a tűz az három.-mondtam.
-Ugye tudod, hogy Vin nem csak tűz?-kérdezte.
-Hááát.. Én eddig csak ezt az egy elemet láttam tőle.-mondtam.
-Persze hisz az az uralkodó eleme!-mondta.
-Uralkodó eleme?-kérdeztem miközben eléggé furcsán nézztem rá.
-Jeszus! Ugylátszik Vin zárkózottabb lett az utóbbi pár évtizedben mint gondoltam. Furcsa! Engedi, hogy tudd a titkát halandó létedre, de a legfonosabbat nem mondja el!-mondta.
-És mi a legfontosabb?-kérdeztem.
-Hogy Vin uralja az elemeket.-mohdta. Ez olyan hirtelen jött, hogy leültem mellé a padra.
-Mégis, hogyan lehetséges?-kérdeztem.
-Erre a válasz rendkívül egyszerű. Vin még csak 17 volt mikor vámpír lett. Ez pedig még gyereknek számít. Egy gyereknek pedig nagyon sok, ebben a korban főleg sok érzés kavarodik össze meg vissza. Nos ennek köszönhetően Vin átváltozásakor valami hiba csúszott. És valahogy így Vin birtokolja az összes elemet.
Ez az egyik oka nannak, hogy utálja magát. Persze 100 meg 100 okot kitudna még találni aminek a fele nem is probléma. Ezzel csak az a baj, hogy annyira magába égette és annyira azt hiszi magáról, hogy szörnyszülött....-itt a mondat félbeszakadtt mert Vincent végre megérkezett.
-Bocs a késésért! Sokat vártatok?-kérdezte.
-Nem. Így volt időnk beszélgetni egy kicsit.-mondta Jesse.
-És mi volt a téma?-kérdezte Vincent.
-Háát... Őőő... Te.-nyőgte halkan Jesse.
-Mit mondtál neki?-nézzett rá dühösen Vincent.
-Semmit csak egy-két dolgot.-mondta Jesse, hangján erősen lehetett érezni a pánkot.
-Például?-kérdezi már dühösen Vincent.
-Tudod lehet megemlítettem neki az elemekt, úgy teljesen véletlenül.-mondta Jesse majd nyelt egyet. Vincentnek vörösre válltott a szeme.
-Nyugi haver! A másikat nem mondtam neki!-próbálta menteni magát Jesse.
-Micsodát?-szóltam bele kiváncsian.
-Azt, hogy Vinnek két nap múlva lesz a 200. Szülinapja!-mondta Jesse majd gyorsan a szájára csapott. Félelemmel teli szemekkel nézett vissza Vincentre. Aki olyan tekintettel nézett rá, hogy attó még én is megijettem.