Kétszáz Éves Múlt #1 (Befejezett)

Srác a fényképen

Most újra itt vagyok ebben a poros nappaliban és várom, hogy Vincent visszajöjjön.
Már vagy negyed órája elment. Kezdek unatkozni. Felültem és körbenéztem. Az egyik sarokban állt egy a többinél is porosabb szekrény, amin volt valami. Lassan feláltam és elbicegtem odáig. Nekitámaszkodtam, hogy el ne essek. Láttam rajta egy nagyon poros képkeretet. A benne lévő képet szinte nem is láttam. Egy gyorsabb mozdulattal letöröltem. Volt rajta valaki, egy fiú. Barna hajú, szemüveges, kékszemű. Háttérből egy fesztivált tudtam kivenni. Vajon ki lehet ő? Vincent egyik rokona? Ahogy a képet néztem teljesen elfelejtettem, hogy bármim is fájna. Vidámságot és kedvességet sugárzott az arca. Mosolyogva nézztem egy darabig a fotót, majd visszaraktam és elindultam a kanapé felé. Épp időben ültem vissza mert abban a pillanatban kinyilt az ajtó és Vincent lépett be rajta. Valami furcsa üveg volt a kezében. Lágyan beletúrt a hajába majd leült mellém.
-Hogy vagy?-kérdezte és lehajtotta a fejét.
-Hát...A bokám és a nyakam még mindig fáj, de amúgy már jobban.
-És a csuklód?-kédezte vilálfájdamas arcot vágva.
-Ja! Eddig se fájt.-feleltem és legyintettem egyet a levegőbe. Az arckifejezése anyira szomorú és letört volt, hogy megesett rajta a szívem. Gondoltam témátváltok.
-És mi van abban az üvegben?-kérdeztem majd rámutattam.
-Gyógyszer.-felelte majd a kezébe vette.
-Minden testi sebet meggyógyít.-mondta majd letekerte a tetejét. Rettentően büdös gyógynövény szaga volt.
-Ő..Azt rám akarod kenni?-kérdeztem a számat húzva.
-Igen! És ha kell akaratod ellenére.-mondta határozottan. Rájöttem, hogy nincs értelme ellenkezni egy vámpírral ezért beleegyeztem. Gyengéden a nyakamhoz nyúlt, hogy levegye a kendőt. Hirtelen minden izmom megfeszült a jájdalomtol és persze a félelemtől, hogy Vincent akár rám is támadhat.
-Nyugi, nem foglak bántani.-mondta kedvesen. Majd végighúztta a krémes ujját a nyakamon. Ezután bekente a bokámat is.
-Egyébként mi volt az a lény ami megtámadott minket?-kérdeztem.
-Egy troll.-felelte majd sóhajtott egyet. Mintha bánná, hogy megölte. De nem vártam meg, hogy megint elkeseredjen és ismételten témátválltottam.
-Tudod, amíg nem voltál itt kicsit körülnéztem.-mondtam mite ő felkapta a fejét.
-Találtam egy fényképet, volt rajta egy fiú. Ő kicsoda?-mutattam a polc felé.
Vincent odafutott és ránézett a képre. Egy darabig szomorúan nézzte a képet majd ismét sóhajtott.
-Nem érdekes. Ez a fiú már egy jó ideje meghalt.-mondta majd berakta az egyik fiókba.
-Viszont lassan ideje hazamenned.-váltott gyorsan témát. És még a rekaciómat se várta meg már megint a karjaiban voltam és suhantunk át az erdőn.