Kétszáz Éves Múlt #1 (Befejezett)

Irány haza, ó a francba!

-Hogy vagy?-kérdezte.
-Ki vagy te? És hol vagyok?-faggattam.
-A nevem Vincent és nálam vagy.-felelte halál nyugodtan.
-És hogy kerültem ide?-folytattam a faggatózást mert még mindig nem értettem semmit.
-Én hoztalak ide.-mondta, majd majd rám nézett.
-Hogy van a nyakad?
Hirtelen megint benyilallt az, az elviselhetetlen fájdalom amitől még a lábam is összerogyott. A földre estem és a nyakamhoz tettem a kezem. Volt rajta valami sál, de nem kötött, durva hanem lágy és puha volt az anyaga.
-Hohoho! Minden oké?-kérdezte és felpattant a kanapéról majd mellém guggolt.
-Jól vagyok csak...Áú!-nyilallt belém ismét.
-Mégis mi történt velem?-kérdeztem letörten a földet nézve.
-Nyugodj meg!-mondta lágyan. Mintha a kérdésem el se hangzott volna. Felültetett a kanapéra majd leült mellém.
-Mire emlékszel?-kérdezte miközben a szemem és a fél fejemet eltakaró barna tincseimet a fülem mögé rakta.
-Emlékszem, hogy a buszon voltam egy emberrel akit "Bagolynak" hívnak. Volt ott még valaki fehér ruhában. Ő elájult. És "Bagoly"...igen, ő volt az aki megharapott.-emlékeztem vissza nehezen.
-Tényleg ő hogy van?-kérdeztem és belenéztem abba a csillogó szempárba.
-Kicsoda?-kérdezte felvonva az egyik szemöldökét.
-Hogyhogy ki, hát a fehérruhás fickó?
-Jaaa...Hogy ő?-felelte majd elvigyorodott. -Ő akkor tért magához mikor én odaértem. Majd felállt és elrohant.-mondta mosolyogva. Hosszú ideig tudtam volna nézni azt a vigyort de hamar eltűnt. Ezután kezdett túl hosszú ideig csend lenni, ami zavart, ezért úgy döntöttem megtöröm.
-És..Mikor mehetek haza?-kerestem ki egy kérdést a több száz közül.
-Majd ha jobban leszel.-felelte. És csak ekkor jutott eszembe, hogy én suliba is járok és ha sokat hiányzom évet kell ismételnem. Nincs idő lábadozásra mennem kell!
-Már jól vagyok-ugrottam fel és telkeztem a kijárat felé venni az irányt.
-Várj egy kicsit valamit még nem mondtam el!-mondta, de nem figyeltem rá, kinyitottam az ajtót és azt hittem elájulok.Egy hegyen voltam és amerre a szem ellát fák vannak. Vincent odalépett mellém.
-A hazajutásoddal lesz egy kis probléma.-mondta a száját húzva.
-Nembaj úgyis szeretek túrázni.-ez persze hazugság volt.Ezt a mondatot alig mondtam ki már el is indultam be a az erdőbe.
-Várj! Elkísérlek nehogy még a végén eltévedj.-mondta eléggé unott arccal majd elém vágott.
Már lassan sötétedni kezdett mikor talán az út feléhez értünk. Ekkor az erdő csendjét felverte egy zaj pontosabban kettő, három, négy sőt ha jobban belegondolok ezek léptek és nem dübörgés. De kinek a lépte lehet ennyire hangos? És akkor megláttam egy hatalmas szörnyet.
-Nyugi nem lesz semmi baj ha nem csapsz zajt.-mondta és elém állt. Hiába maradtam csendbe a lény egyszerre csak őrült hadonászásba kezdett a kezében lévő bottal.Elütötte előlem Vincentet aki nagyot repült szerintem elájult. Eközben ez a troll szerű lény tovább csapkodott és engem próbált agyonverni. Hirtelen megbotlottam valamiben, elestem és a szörny pont a lábamat ütötte meg. Azt hiszem eltört.
-Vincent segíts!-kiabáltam ahogy bírtam de nem mozdult. Felnéztem és látom, hogy az a hagy bot egy hataljas lendítés után elindul felém.
-Ó, a francba!-mondtam  majd becsuktam a szemem, hogy ne is tudjam mikor csap le.