Vincent egy másik vámpír felett állt véres szájjal. A másik vámpíron egy nagyon furcsa sebhely. Szerintem az imént szerezhette Vincenttől.
-Vincent jól vagy?-rohantam oda hozzá és átöleltem. Meglepetésemre visszaölelt.
-Vin mégis mi történ itt?-kérdezte Jesse.
-Azt kapta amit megérdemelt.-mondta miközben maga mögé tolt.
-Egyszerűen csak ráolvasztottam a bőrére a kezemen lévő láncot.-mondta gonosz vigyorral az arcán.
-De hiszen az nem gyógyul be?-mondta Jesse.
-Tudom.-mondta nyugottan. Mégis mit tehettek vele? Megváltozott a kisugárzása. Gonoszabb lett.
-Vin minden oké?-kérdezte Jesse.
-Teljesen. Miért?-kérdezte Vincent majd összekulcsolta maga előtt a kezét.
-Csak kicsit furcsán viselkedsz.-jegyezte meg Jesse, és felvonta az egyik szemöldökét.
-Megnyugtatlak. Jó vagyok. Rég voltam ilyen jól.-mondta egy gonosz félmosollyal az arcán.
-Ezt, hogy érted?-álltam elé.
-Úgy, hogy jól vagyok!-mondta majd megsimogatta az arcomat. Egy pillanatra furcsán néztem rá, után csak hagytam mert jól esett, hogy hozzámér bármi félelem nélkül. Odaléptem hozzá és megint átöleltem.
-Azt hittem bajod esett!-mondtam.
-Nyugi. Nincs semmi bajom látod? Meg tudom védeni magam ha kell.-mondta nyugottan.
-------------------------------------------------
(Vincent szemszöge)
Rebeca. Látszik rajta, hogy aggódott értem. Nem akartam neki fájdalmat okozni. Persze ő is hiányzott nekem. Hirtelen lépteket hallottam a távolból. Ez bizonyára Bagoly lesz! Elengedtem Rebecát és elindultam felfelé. Vagyis indultam volna, ha Jesse nem áll elém.
-Hová mész Vin?-kérdezte Jesse gyanakodva. Tudom, hogy ő is hallotta a lépteket akkor miért kérdez rá?!
-Dolgom van odafent!-mondtam majd kikerültem és elindultam felfelé. Mikor felértem már ott várt rám Bagoly.
-Vincent! Hogy érzed magad?-kérdezte gonosz mosollyal.
-Jól.-mondtam keresztbe tett kézzel.
-Most nem úszod meg szárazon!-mondtam majd vörösre váltottam a szemem.
-Miért? Leöntesz vízzel?-kérdezte a szokásos vigyorával.
-Ha azt akarod?-mondtam majd egy kisebb akváriumnyi vizet zúdítottam rá. Nagyon jól esett.
-De vicces kedvében valaki!-mondta majd gyorsan megszárította magát.
-Akkor lássuk a tüzet meg tudod e szárítani?!-mondtam majd ráküldtem egy nagyobbacska tűzgolyót. Sajnos eltérítette így az a falnak csapódott. Két perc se kellett és már szinte minden lángokban ált. Dönteném kell: vagy itt helyben végzek Bagollyal és talán vége mindennek vagy megmentem Rebecáékat mielőtt még a tűz ellepne mindent és bent ragadnának. Nem gondolkodtam sokáig, elindultam a pince felé. Elmondtam pár szóban az előbb történteket majd gyors iramban elindultunk a kijárat felé. A nagy sietségben a parázstól és a füsttől nem vettem észre, hogy Rebeca lemaradt. Elindultam visszafelé mikor Jesse megfogta a vállam.
-Vincent várj ez veszélyes! Te is odaveszhetsz!-mondta. Nem érdekelt és villámgyorsan bementem. Bent már nem tudtam gyorsaságomat használni mert beszakadt volna a padló és beestem volna a pincébe. Körbenéztem és megláttam a földön fekvő Rebecát.
YOU ARE READING
Kétszáz Éves Múlt #1 (Befejezett)
FantasySok-sok év bujdosás után Vincent Knight visszatér, szerelemre talál, és esélyt kap bosszút állni az életét sötétségbe taszító vámpíron.