Kétszáz Éves Múlt #1 (Befejezett)

200 éve

A fiú megigazította a szemüvegét majd lesétált a lépcsőn. Ez lehetetlen! Hiszen ő Vincent. Nem az akit én ismerek hanem az aki a fotón is volt. Vagyis a régi önmaga. Amikor még nem vámpír. 

-Anyám vacsora után el kéne vinnem a jegyzeteimet az egyik osztálytársamnak.-mondta illedelmesen és közben mosolygott. 

-Rendben, csak vigyázz magadra. Nem szeretném, hogy beteg lény.-válaszolta a nő aggódó hangon.

A vacsora további része csendben telt. Várjunk csak. Ha Vincent még ember akkor még nem találkozott Bagollyal. És ha ma este elmegy itthonról az aszt jeleni.... Te jó ég az nem lehet. És még csak meg sem tudom akadályozni. Akkor meg miért vagyok most itt? Miután mindenki befejezte a fiú vagyis Vincent felállt és felrohant a szobájába. Az apja elővett valami újságot és azt olvasgatta. Keresni kéne rajta egy dátumot. Lássuk csak. 1816. Május. Ezt nem hiszem el! Kétszáz évvel korábban vagyok. Még mielőtt eluralkodott volna rajtam a teljes pánik Vincent jött ki a szobájából. A most kék szeme olyan életvidáman csillog és annyira ártatlan. Akit én ismerek szinte csak az árnyéka. Sötét és lehangolt. Az ajtóhoz sietett majd kilépett rajta. Amit olyan távol került a háztól, hogy senki sem látta futni kezdett. És közben nevetett. Majd mikor a hegy aljához ért bekopogott az egyik ház ablakán. Egy vele egykorú srác nyitotta ki.

-Hello Vincent!-mondta vidáman majd csúnyán köhögni kezdett. Lehet, hogy beteg?

-Hali! Elhoztam neked a jegyzeteim. Na mesélj, hogy vagy?-hadarta Vincent mert alig kapott levegőt.

-Megvagyok. De ahogy elnézlek megint futottál. Tudod nagyon jól mi lesz akkor...-mondta a fiú.

-Tudom. Tudom. Kimelegszem és megfázom.-mondta Vincent úgy mintha nem is érdekelné.

-De ha egyszer annyira imádom!-tette hozzá kissé letörten. 

-Ok. És mi volt ma a suliban?-kérdezte mire Vincent a földet nézte és a cipőjével piszkált valamit.

-Már megint ők?-kérdezte de Vincent még mindig nem reagált. Ekkor a másik srác hirtelen elkapta a fejét.

-Asszem jönnek a szüleim ha itt meglátnak nekünk végünk. Na most fuss, de vigyázz magadra!-mondta a fiú. Vincent csak bólintott majd megfordult és elfutott. Viszont nem hazafelé hanem az erdő felé. Útközben akivel csak találkozott mindenkinek köszönt. Jó látni mennyire életvidám volt. De vajon miről beszélhetett a másik srác? Vincent csak futott és futott. Az erdőben ahol senki sincs letört egy darab faágat és mikrofonként használta.

-Versenyzőket a rajthoz! Nahát úgy látom senki sem mer rajthoz állni mert megtudták, hogy Vincent  Knight is velük fut. Akkor tehát felkészülni és.... Rajt!-mondta majd eldobta a botot és futni kezdett. Nem sokáig mert valami zajt hallott a bokorból.  Óvatosan széthúzta az ágakat és figyelt. Én a háta mögül leskelődtem. Egy nagy kalapos férfi menekült valami elől. Majd elé ugrott valaki és fegyvert fogott a fejéhez. A mozdulatai Batman-re emlékeztettek. A kalapos férfi levette a kalapját. Bagoly volt az. Remek. De ha Vincent itt áll akkor, hogyan keveredett bele ebbe az egészbe?