Kétszáz Éves Múlt #1 (Befejezett)

A magány..

-Azt hittem az én elemem a tűz...lehet, hogy...-mondta Vincent majd, elindult hazafelé. Mikor odaért egy nagy szekér állt a ház előtt. 

-Mi folyik itt?-kérdezte a kocsistól Vincent.

-Nem tudom pontosan. Állítólag valami tragédia történt a családban és nem tudnak tovább itt maradni.-válaszolta kedvesen az öreg úr. Vincent benyitott a házba. A szülei éppen a kanapén ülve sírtak. Vincent odalépett hozzájuk és a könnyes szemükbe nézett.

-Mi történt?-kérdezte barátságosan.

-A fiunk...Vincent...meghalt. Az egyetlen gyermekünk.-mondta a férfi szipogva. Vincent lefagyott mintha egy újabb világ tört volna össze benne. 

-Hogy történt?-kérdezte Vincent félve.

-Öngyilkos lett az erdőben.-mondta ismét a férfi és a felesége a szavak hallatán megint sírni kezdett.

-Bárcsak visszakaphatnánk a mi kis Vinnynket...-mondta az anya két szipogás között. Vincent elgondolkozott.

-Itt vagyok, nincs semmi baj.-mondta majd rámosolygott a szüleire.

-Köszönjük, de nincs szükségünk idegenek segítségére. Kérlek távozz a házból.-mondta az apa kicsit keményebben mint kellet volna. Vincent felállt és az ajtóhoz sétált utoljára még visszanézett a szüleire majd becsukta maga mögött. Egy fa mögül végignézte ahogy a szülei elhagyták a házat majd bement. A kanapé ott maradt és a bútorok nagy része. Vincent lefeküdt az ágyra és a plafont bámulta. Majd könnyek szöktek szép barna szemibe amik lassan lefolytak az arcán. Nem törölte le hagyta, hogy lefolyjon az arcán.  Vincent. Nekem is könnyes lett a szemem. Most már mindent értek. A szoba lassan forogni kezdett körülöttem. Egyre gyorsabb és távolodok Vincentől. Mi történik? 

-ÁÁÁÁÁÁÁ!-kiabáltam és mikor kinyitottam a szemem Vincent állt előttem és Bagoly mögöttem. Felálltam és Vincent nyakába ugrottam. Nem bírtam uralkodni a könnyeimen. Vincent visszaölelt majd egy kicsit eltolt magától és értetlenül nézett rám. A szeme olyan mint mindig sötét és üres, de most mintha lenne benne egy kis szikra. 

-Mi történt Rebeca?-hallottam a hátam mögül.

-Te szemét! Ha a pokol tüzén égnél el az is kevés lenne neked!-mondtam dühösen Bagolynak aki megdöbbent egy kicsit majd elmosolyodott.

-Milyen kis éles nyelvű!-mondta majd előttem termett és végighúzta ujját a nyakamon. Vincent eltolta tőlem és dühösen nézett rá. 

-Vincent ne csinálj olyat amit később megbánsz.-mondta Bagoly. 

-Erre 200 éve neked is gondolnod kellet volna.-mondta Vincent és egy erősebb széllel ellökte a közelünkből Bagolyt. 

-Vincent láttam mindent. Nem tudom miért, de láttam. Bagoly erős, de neki is van egy gyenge pontja.-mondtam majd átöleltem Vincentet és a fülébe súgtam a megoldást. Nyomtam egy gyors puszit a szájára és rámosolyogtam.

-Szeretlek!-mondta Vincent.

-Én is szeretlek!-mondtam majd megálltam Vincent mellett és megfogtam a kezét. Bagoly kimászott a bokrok közül és vörösre váltott szemekkel indult meg felénk. Én Vincentre néztem akinek a szeme már vörösen izzott. Én csak mosolyogva bólintottam egyet. Ő is visszamosolygott majd felemelte az összekulcsolt kezünket. Lassan a szája elé húzta a csuklómat majd beleharapott. Egyáltalán nem fájt, szinte alig éreztem. Majd Vincent elengedte a kezem és elém állt.