Kétszáz Éves Múlt #1 (Befejezett)

Emlékek és egy csók

-Hé, jól vagy?-kérdeztem.
-Igen. Azt hiszem.-felelte.
-Jó. Akkor elárulnád mit keresel itt?-kiabálltam mire az egész osztály felénk fordult.
Gyorsan visszanéztem a könyvbe és megvártam míg mindenki előrefordul.
-Nem tudom. Szerintem az igazgatónő egy új diáknak nézzett.-suttogta. Mondjuk tény és való Vincent ha úgy öltözik fel pont olyan mint egy átlagos gimnazista. Hmmm.. Vajon hány éves lehet? Ahogy ezen gondolkoztam nem vettem észre, hogy kicsöngettek. Kimntem a mosdóba és mikor visszaértem csak annyit láttam, hogy mindenki Vincent körül ugrál. A lányok láthatóan egytől-egyig beleestek. Már kedvem támadt odamenni és hallgatni ahogy Vincent elküldi őket, de inkább csak fekütt az asztalon mintha aludna. Az összes órát a padon fekve töltötte senki sem szólt hozzá. Én már megszoktam a magányt. Amióta ide járok nincs egy barátom se. Na nem mintha akarnék. Nincs nekem időm barátokra. Már mindenki rég hazament de Vincent csak ott fekütt a padon. Odanentem és elkeztem bökdösni hátha megmozdul. Lassan megemelte a fejét. Úgy nézett ki mint aki nagyon beteg. Fölált majd elrohant.
-Vincent!-kiálltottam utána de semmi választ nem kaporam így utánarohantam. Kirohantam az épületből és körbenéztem. Eszrevettem, hogy valaki egyik kezével támaszkodik a falnak, miközben a másik kezével a fejét fogja. Odafutottam hozzá.
-Vincent!-szólítottam meg. Rámnézett utána a földre rogyott.
-Vincent mi a baj?-kérdeztem aggódva. Ő megszorította a haját és felnézett rám.
-Nem tudom. Valamiért fáj újra itt lenni.-mondta lassan.
-Újra?-kérdeztem meglepetten.
-Tudod, régen én is ebbe az iskolába jártam.-felelte. Na itt az esélyem, hogy megtudjam hány éves. Már nyitottam volna ki a szám amikor valaki elkezdett tapsolni mögöttem. Aféle szánalmas taps volt. Megfordultam, hogy lássam ki az. Bagoly volt az egy gonosz vigyorral az arcán.
-Nahát csak nem a kis Vincent? Látom nem vagy jó börben.-mondta majd közelebb lépett.
-Mit műveltél már megint Bagoly?!-válaszolta dühösen Vincent.
-Én semmit. Ez te műveled magadal.-monda mire Vincent értetlenül nézzett rá.
-Lárom nem érted ezért elmagyarázom. Egy vámpírnak emberkorából származó emlékei képesek hatalmas fádalmat okozni mégha vidám emlékek is.-magyarázta.
-Es miután a régi ikoládba vagy ahol életedbe a legtöbben voltál így másra nem is számíts csak fájdalomra.-folytatta mire Vincent lassan feltápászkodott.
-Ezt csak valami szépp és új emlékkel semmlegesítheted.-mondta. Mire Vincent egy darabig forgatta a szemét majd rámnézett. Magához szorított és a vállamra tetre a fejét. Vajon mire készűl? Ezután lassan felemelte a fejét és megcsókolt.