Kétszáz Éves Múlt #1 (Befejezett)

A tűz után

Óvatosan leporoltam a ruháját. Szegény alig volt magánál.

-Rebeca! Rebeca! Térj magadhoz!-Kómás fejjel nézett rám.

-Vincent. Miért jöttél utánam? Miért mentesz meg mindig?-kérdezte.

-Most nincs idő csevegésre minden lángokban áll!-mondtam. Felkaptam és elindultam kifelé. Már majdnem kint voltunk még Jesset is láttam ahogy jelzi, hogy sietni kéne. Ekkor a tetőt tartó gerendák nem bírták tovább és elkezdtek leesni. Tudtam, hogy ha elkezdek futni biztos vége. Jesse szemében láttam a félelem lángját amit az ő részéről nagy szó.

-Vincent most mi lesz?-hallottam meg Rebeca hangját.

-Nem tudom! Mindjárt kitalálom!-gyerünk Vincent siess mert... Ajjj..!! Nagy lendületet vettem és elkezdtem futni átugrottam a gerendákat és valami terasz szerűségre érkeztem. Rebecát leraktam magam elé. Jesse odarohant és segített felültetni Rebecát.

-Menjünk hátrébb had kapjon levegőt!-mondta Jesse. Szótfogattam és hátráltam pár lépést sajnos túl sokat. Utólagosan kiderült a terasz alatt is van egy lezárt cellarész. És ahogy a deszkák tönkrementek a tűztől betörtek alattam és a leestem. Persze a lángok már idáig is elértek.

-Vincent jól vagy!?-hallottam Rebeca hangját amiben érezni lehetett a könnyeit is. Hátrébb léptem, hogy kiugorjak a gödörből de egy az egyik láng hirtelen felcsapott és ha nem teszem oda a kezem pont arcon talál. És a tűz az ami még a vámpírokon is képes nyomot hagyni. Ezért utáljuk a napfényt is. Ès most úgy vagyok vele, hogy inkább a kezemet ègesse mint az arcomat. Viszon mostmár ideje lenne kimászni innen mielőtt mèg rámomlana valami. Kiugrottam ès elkeztem leporolni a ruhámat mire Rebeca nekemrontott ès átölelt.
-Azt hittem bajod esett.-mondta majd szipogott egyet ami meglepett.
-Mi a baj mièrt sírsz?-öleltem vissza. Èrzem, hogy ilyenkor meglepődik.
-Semmi. Az a lènyeg, hogy mostmár minden rendben. Mehetünk haza?-mondta majd mèg egyet szipogot ès elengedett.
-Jesse te jól vagy?-kèrdeztem mire ő csak bólintott. Elindultunk haza hozzám. Útközben akár egy pillanatra is Jesse nèztem ő gyanakvóan bámult rám.
-Figyelj Vin! Nekem most el kène mennem egy rövid időre, de ne fèlj visszajövök!-mondta Jesse kissè zavartan.
-Mègis hová mèsz?-ment neki majdnem Rebeca.
-Sajnálom, dolgom van.-válaszolta megbánóan Jesse majd megfordult ès villámgyorsan eltünt az èjszakában.
-Most mègis mi ütött belè?-fordult felèm Rebeca.
-Szokása, hogy nèha csak úgy dolga akad ès eltünik egy kis időre.-válaszoltam.
-Vámír vagy ember időben mèrve kis időre?-kèrdezte majd felvonta az egyik szemöldökèt.
-Az majd kiderül.- mondtam majd belèptünk a nappaliba.
-Te jó èg most jut eszembe...-csapott a homlokára hirtelen Rebeca.
-Nekünk holnap suli van!-mondta.
-Ès?-kèrdeztem.
-Csak annyi, hogy be kell èrnünk időre. Ès ha nem baj szeretnèk előtte hazamenni ès átöltözni-mondta.
-Akkor átmegyünk hozzád.-mondtam majd gyorsan átvettem egy másik pólót. Megjegyzem az egyik kedvenc piros pólóm. Ès elindultunk. Persze már megszokásból felkaptam ès úgy futottam el egyenesen a házáig. Csak a bejárati ajtó elött álltam meg.