Kétszáz Éves Múlt #1 (Befejezett)

Te jó ég!

( Rebeca szemszöge)

Az osztályterem csendes volt. Én pedig vörös. A reggel történtek még mindig feldolgozás alatt vannak. Nem hiszem el, hogy Vincent megcsókolt. Megint! Nem mintha nem lett volna jó de... Legalább Luna nincs itt. Lehet, hogy azért ilyen csendes az mindenki. Megböktem az előttem ülő Kitty vállát. Ő az egyetlen akivel néha elbeszélgetek. Alapjáraton nem vagyok egy társasági lény.
-Pisszt.. Miért ilyen csendes mindenki?-suttogtam de páran még így is ránk néztek.
-Nem hallottad? David ma jön suliba.-mondta visszafogottan. Nos igen David az osztály rossz fiúja. És csoda ha az iskola közelébe merészkedik. Tényleg Vimcentet még nem is ismeri. Kíváncsi leszek a reakciójára. Becsöngetés előtt 10 perccel belépett az ajtón David. Fura nem szokott csengetés előtt beérni. Szaggatott farmer, bakancs, egy fehér feszülős póló volt rajta. Barna haját most kivételesen elkotorta a szeméből. Mikor belépett mindenki elhallgatott szerintem még a lélegzetüket is visszatartották. Vincent azonnal felkapta a fejét a padról. David is rá figyelt. Először meglepetten majd dühösen néztek egymásra.
-Te meg ki a franc vagy?-kérdezte rekedtes hangján David.
-A nevem Vincent hústorony. És a tied?-válaszolta Vincent halál nyugodtan. Ajjj..Vincent muszáj volt belekötnöd?
-David vagyok. És most tűnés míg szépen mondom!-mondta. Érdekes általában megüti azt aki hozzá meg szólni akkor is ha ő kérdezett de Vincenthez hozzá sem nyúl.
-Inkább maradnék ha nem baj. De ha gondolod leülhetsz a lábaim elé.-mondta kihívó mosollyal Vincent.
-Mit mondtál?-csapott az asztalra David dühösen.
-Tudom, hogy hallottad.-mondta Vincent majd lassan felállt.
-Hallottam, de reméltem kijavítod hibádat mielőtt letépem a fejed.-mondta David dühösen majd morgott egyet.
-Nyugszik a kutya!-mondta Vincent.
-Mit merészeltél te kis...-a mondatnak itt vége szakadt mert belépett a tanár.
-Sziasztok gyerekek! David örülök, hogy befáradtál és még ismerkedni is kedved támadt, de mostmár ülj le.-mondta a tanár nyugodtan.
-Gyerünk hústorony, ül!-mondta gonosz vigyorral Vincent. David morgott egyet majd csak annyit mondott, hogy ,, Órák után kicsinállak te kis..,, a végét sajnos nem értettem, de Vincent válaszolt rá.
-Alig várom kutyuli!-majd mint aki jól végezte dolgát hátradőlt a széken. Ez különös David nem szokott ennyit várni, hogy valakit megverjen. Ráadásul Vincent sem szokott csak úgy belemenni a harcokba. Plusz Vincent alapjáraton feleakkora mint David. Órák után David felállt majd dühösen kiviharzott a teremből. Vincent pedig gonoszul elmosolyodott ami nem vall rá.
-Vincent mi volt ez az egész Daviddel?-kérdeztem.
-Semmi csak egy kis nézeteltérés.-mondta nyugodtan. Fura, hisz nem is ismerik egymást.
-Amúgy a reggel történtekkel kapcsolatban...-kezdte Vincent.
-Igen?-kérdeztem.
-Nyugi nem kell rögtön szívinfarktust kapni!-mondta. Már megint hallja a szívverésem? Francba!
-Bocsi csak.. Még mindig nehéz elhinnem, hogy megcsókoltál mostmár másodszorra.-hadartam el gyorsan.
-Miért annyira rossz volt?-kérdezte.
-Nem. Csak...-
-Szóval jó volt?-vágott közbe.
-Igen.-mondtam visszafogottan.
-Az jó.-mondta.
-Miért?-kérdeztem.
-Mert szerintem is jó volt.-mondta majd megállt velem szemben. Pimaszul mosolygott. Hirtelen nem tudtam mit csináljak. Az egyik kezemmel a pólójánál fogva magamhoz rántottam míg a másikat a nyakába raktam és megcsókoltam.