Stiles Stilinski Fanfiction [Magyar] (Befejezett)

6. Fejezet ~ Vajon honnan?

Bólintottam. Miért olyan furcsa és megdöbbentő, ha a vezetéknevem Hale? Hacsak..ismerik Dereket? Te jó ég...
- Talán...ismeritek a bátyámat, Dereket? - kérdeztem, szemeim reményteljesen csillogott.
Ha ismerik, esetleg csak egy kis információt tudnak róla, akkor...akár egy kis esély is van rá, hogy visszakapjam őt.
- Nem. - vágták rá. Stiles megköszörülte a torkát, majd folytatta. - Öhm..., nekünk most meg kell beszélnünk valamit. Mindjárt...mindjárt visszajövünk.

*Stiles szemszögéből*

Scott megragadta a karomat, majd az emeletre húzott.
- Ő Derek húga! - akadt ki.
- Na nem mondod?! Szerinted nekem nem tűnt fel? - suttogtam. Idegesen trappoltam lábammal.
És most mi legyen? Nagyot sóhajtottam.
- Fel kell hívnunk. Tudnia kell, hogy itt van a húga.
Ha így belegondolok, Ana még hasonlít is Derek - re. Fekete haj, gyönyörű kék szemek.
A viselkedése viszont...eddig nem igazán egyezik. 8 éve nem látta Derek - et?
Azta...akkor már biztos nem tudja, hogy néz ki.
- Oké. - fújta ki a levegőt idegesen, Scott. - Én felhívom Derek - et.
Bólintottam, majd visszamentem Ana - hoz.
- Elmondanátok, mi folyik itt? - kérdezte rám nézve.
Megköszörültem a torkom. A kanapén ült, ujjait tördelte.
Talán...szomorú?
- Nem..., úgy értem, persze. - dadogtam. - Öhm..Scott most telefonál, és...
Nem tudtam végig mondani. Előttem termett, és megfogta a kezem.
- Csak soha ne hazudj nekem. - nézett rám gyönyörű szemeivel. Átölelt.
A megdöbbenéstől nem reagáltam egyből. Scott letrappolt a lépcsőn, s mire pont leért, csengettek.
Elengedtem Ana - t, majd mentem ajtót nyitni. Ez gyors volt. Derek egy szó nélkül bejött, majd amint meglátta húgát, elképedt.
Becsuktam az ajtót, majd Ana mellé álltam.
- Ana, ő itt...

*Derek szemszögéből*

Nem hagytam, hogy Stiles befejezze mondatát. Annabeth még nem tudhatja meg, ki vagyok igazából.
- Adam. - vágtam Stiles szavába, aki a név hallatán fura képet vágott. - A nevem..Adam. Te ki vagy?
8 éve nem láttam őt.
Olyan sokat változott.
Olyan érett lett.
Olyan nőies lett.
Olyan gyönyörű lett.
Az én érett, nőies, gyönyörű húgom.
- Annabeth. - mosolygott rám, majd lábujjhegyre állt, hogy Stiles fülébe súghasson valamit, amit a "szuper" hallásomnak köszönhetően meg is hallottam.
- Miért mutattok be nekem egy vadidegent?
Elmosolyodtam.
- Bocsánat. - szóltam. - Számodra, még biztos új, hogy csak úgy ide állít egy ember, aki egy senki számodra.
Ez nem volt igaz. Igenis vagyok számára valaki, csak ő nem tudja, hogy én vagyok az.
Nem szabadott volna idejönnie. Itt veszélyben van.
Nagy veszélyben.
Nem szeretném, hogy az egyetlen húgom belecsöppenjen a természetfeletti lények világába. De ha megtudja ki vagyok, maradni akar majd.
- Scott és Stiles is idegenek számomra. - mosolygott. - Öhm..figyu, nem akarok tolakodó lenni, de...
Mondatát hasa korgása miatt nem tudta befejezni.
- ...ehetnénk valamit? - szólt újra.
Stiles, Scott és ő nevetni kezdtek, én meg csak mosolyogtam b

*Annabeth szemszögéből*

Olyan ismerős nekem...vajon honnan?