Stiles Stilinski Fanfiction [Magyar] (Befejezett)

25. Fejezet ~ Szarok az érzelmekre

Nagyon várom már, hogy találkozzak vele, akár Ő a Nogitsune, akár nem. Akkor is beszélni fogunk. Elvégre tovább léptem.
- Mindenképp beszélni szeretnék vele. - súgtam inkább magamnak, mintsem Scott - nak. - Van barátom. Tovább léptem.
- De nem vagy benne biztos. - sóhajtott Scott. Rá emeltem tekintetem. - Csak kíváncsi vagy, hogy mit fogsz érezni, mikor meglátod.
Szemeim kikerekedtek.
Kitalálta, mit érzek. Csak én ezt nem mertem bevallani, még magamnak sem.
Scott mindig is ilyen volt. Kitalálta, és el is mondta azt, amit az emberek éreznek. Nem tudom, hogy ezért hálás legyek, vagy mérges.
- Szerinted hol találom meg?
- Majd Ő megtalál téged.
Nagyot sóhajtottam, majd felálltam.
- Elmegyek sétálni.
Még mielőtt szólhatott volna, én már távoztam is.

*****

- Húgom! - hallom a boldog kiáltást, nem is olyan messziről. Hátranézek, s bátyámat pillantom meg. - Szóval tényleg idetoltad a képed.
Úgy vigyorgott, mint a tejbe tök, s annak ellenére, hogy nem volt valami jó kedvem, én is elmosolyodtam.
Amint ideért hozzám, a vállába boxoltam.
Örültem, hogy végre találkozhatok is vele, nem csak SMS -ezünk.
- Nagyon úgy tűnik. - nevettem. Megköszörültem a torkom, ezzel komolyra véve a szót. - Derek...Őt nem is...láttátok?
Sóhajtott, majd bólintott egyet.
- De, igen. A suliba be szokott járni, amit baromira nem értek. Próbálunk valami megoldást keresni, amivel végleg lezárhatnánk ezt a Nogitsune témát. Deaton szívesen segít mindenben, pár ötlete már van is. - mondta.
Bólintottam.
- Nincs valami ötleted, hogy hol...
- Engem keresel, cicám?
A hang, amit két éve nem hallottam, s csak álmodoztam róla, hogy egyszer újra simogatni fogja a dobhártyámat.
A szemeim hatszorosára tágultak, a szám tátva maradt a meglepettségtől.
Elöntöttek az érzelmek, amik akkor, mikor először megcsókolt, illetve hozzám ért.
Szemeim bekönnyeztek, mert tudtam, Ő nem az a Stiles, akire én vágyom.
Sőt, Ő nem is Stiles.
- Nogitsune. - sziszegtem, s letöröltem a kibuggyanó könncseppeket. - Mi járatban?
Nem volt erőm hozzá, hogy megforduljak, és szembenézzek azzal az arccal, amibe először lettem szerelmes.
Nem álltam rá készen.
Képtelen voltam rá.
Nem értettem magamat, miért foglalkozom még mindig vele, miután lett egy barátom, akit szeretek. De tényleg, őszintén. Legalábbis azt hiszem.
Stiles teljesen felkavart, és egyszerűen odáig voltam, talán még vagyok is érte.
- Oh, pont rád gondoltam. Itt az idő, szerintem. - ekkor egy csapásra, mintha mögöttem termett volna, a fülembe suttogott. - Te is így gondolod, babám?
Behunytam a szemeimet, majd nagyot sóhajtottam.
Mire kinyitottam, már nem azok az ártatlan, kéken csillogó szemek néztek a távolba. Íriszeim már citromsárgán izzottak.
Ujjával egy vonalat húzott nyakamra, mintha egy késsel akarná elmetszeni. S ekkor eldöntöttem; szarok az érzelmekre.