Stiles Stilinski Fanfiction [Magyar] (Befejezett)

Epilógus

El sem hiszem, hogy megtörténik. Ez az életem egyik legmeghatározóbb pontja. Nyilván az első az volt, amikor vérfarkassá váltam. De ez most teljesen más. Ebbe én is beleegyeztem. Hiszen ki ne menne hozzá élete szerelméhez? Mert én most azt fogom tenni, röpke öt perc múlva.
Az alakos tükörbe pillantva vizsgáltam meg a bőrömön feszülő szatén anyagú ruhát. Gyönyörűszép volt. Pántnélküli, gazdagon díszített felső, és enyhén fodros szoknya ötvözete. Tökéletesen illett rám, ahogy koszorúslányaim, Lydia és Allison, fogalmaztak. Valóban szépnek éreztem magam. Hosszú, fekete hajam most göndör tincsekben hullott vállaimra. A sminkem nem volt eltúlozva, ahogy azt én kértem. Tudtam, hogy Stiles-nak nem tetszenék két kiló vakolattal a fejemen.
- Három perc, Mrs. Stilinski. - csendült fel bátyám hangja, két kopogás után a szobában. Elvigyorodtam. Odaállt mellém, s engem figyelt a tükörből.
- Még Hale. Ms. Hale. - fordítottam el a fejemet, s arcára néztem. Utánozta mozdulatomat. Hosszasan bámult tengerkék szemeimbe. Arcán most nem volt mosoly, komolyan bámult rám. Nekem is legörbült a szám.
- Valamj baj van? - kérdeztem aggódva. Megrázta a fejét, ezzel pedig a nagy vigyort is visszavarázsolta jóképű pofijára.
- A húgom előbb megy férjhez. - ráncolta homlokát kuncogva. Felnevettem.
- Ideje lesz szerezned valakit.
Bólogatott.
- Amúgy...-végignézett rajtam, majd egy büszke mosollyal újra szemeimbe pillantott. - Álomszép vagy. Elképesztően festesz.
Pír szökött az arcomra.
- Köszönöm.
Ismét komoly lett, majd hirtelen elfordult. Összehúztam a szemöldökömet, s vállára tettem a kezemet.
- Derek..
- Semmi gond. - vágott közbe szipogva. - Csak meghatódtam, ennyi az egész. Ki kell mennem, megnézem Stilinskit, hogy nem e ájult be a vécén.
Kikerekedtek a szemeim. Bátyám az ajtó felé indult, de még visszanézett, s csak akkor látta meg a tekintetem, és el is nevette magát.
- Nyugodj meg, kicsit keményre sikeredett a legénybúcsú.
Ábrázatom mérgesre váltott.
- Másnapos? Oh, hogy bassza..
- Héj, nyugi. Semmi baja. Egyszer hányt csak. - tette fel a kezét védekezésképpen.
- Oh, és ettől most megkéne nyugodjak? - sóhajtottam. Derek felnevetett.
- Csak...ne idegeskedj. Árt a babának.
Szemeim ismét elkerekedtek. Honnan tud...?
Igen, terhes vagyok. Stiles-nak még nem volt alkalmam elmondani, az esküvő után szerettem volna.
Dereknek mindig is jók voltak a megérzései, remek emberismerő. Három hete titkolom, tudhattam volna, hogy rájön. Elmosolyodtam.
- Szeretlek, Derek.
- Én is, Bethie. Na indulás, hadd húzzon Stilinski egy gyűrűt az ujjadra.
Felnevettem, majd lehajtottam a fátylat, és megfogtam a csokrot.
Ennyi szarság után, végre egyenesbe jött az életem. Házasodom életem szerelmével, az ő gyermekét várom és itt van az eltűnt bátyám. Hálát adok, hogy Peter akkor lelépett. Ki tudja, vele mi lehet. De most nem is fogok ezen agyalni, inkább megyek, és örömmel mondom ki az igent.

Hello-bello!
Végre elérkeztünk az Epilóhushoz.
Napokon át gondolkodtam, vajon mit is írjak, de végül összejött, bár így sem a leghosszabb és legjobb 😅
Szeretnék köszönetet mondani. Köszönöm, hogy itt voltatok, és támogattatok, olvastátok ezt a nagyon amatőr, béna történetet! Ez volt a legelső wattpados történetem, és íme, itt a vége. Két hosszú év alatt eljutottunk ide is. Igen, kettő. El sem hiszem. Emlékszem, milyen izgatott voltam, mikor publikáltam a prológust, most pedig szintén izgatott vagyok az epilógus miatt. Vagyis, kicsit nyugodt is. Lehetek egyszerre mindkettő? 😂
A lényeg, hogy nagyon szépen köszönök mindent! Erőt adtatok nekem, hogy folytassam.
És rettenetesen sajnálom. A késést, hogy a részek többsége összecsapott. Nem ezt érdemlitek. Emiatt az olvasók száma is lecsökkent, de ez van, az én hibám, teljes mértékben.
Remélem azért valamennyien szerettétek ezt a történetet.
Nagyon szeretlek titeket❤️
Kitartást a sulihoz, meg úgy mindenhez.
Vigyázzatok magatokra❤️