Stiles Stilinski Fanfiction [Magyar] (Befejezett)

2. Évad 8. Rész ~ Tiszta lap.

- Köszönöm, hogy őszinte voltál. - sóhajtott Leila, majd sírni kezdett. Bármennyire is örültem, hogy Stiles szeret engem, nagyon sajnáltam Leilat. Nem érdemelte meg, hogy pótléknak használják. - Szerezd vissza őt, Stiles. És éljetek boldogan.
Stiles ismét csendben maradt, Leila pedig elment Mr. S-hez.
Kikerekedett szemekkel néztem magam elé, még mindig a sokk hatása alatt voltam, ahogy Stiles is.
A fiú némán bement a szobájába, így én is úgy döntöttem, ideje lenne nekem is aludnom.

*****

Reggel korán keltem, hét körül. Scott már fent volt, zuhanyzott éppen.
A hasam egy hatalmas korgással jelezte, hogy kéne valamit ennem. Kimentem az automatához és vettem egy croissant. Mire visszamentem, Scott egy szál törölközőben ült az ágyon. Azonnal elfordultam.
- Scott...kérlek, felöltöznél? - sóhajtottam. Kicsit kellemetlenül éreztem magam, hiszen Scottnak igazán jó felsőteste van, de nem akartam megbámulni.
Hallottam, ahogy magára kapkodja a ruháit, majd behuppan az ágyba. Odafeküdtem mellé.
- Ma is Stilessal mész? - érdeklődött.
Na, erre most mit válaszoljak?
Nem mondtam semmit, megvontam a vállam.
- Hallottad tegnap a...-kezdte, de félbeszakítottam.
- Láttam is. - sütöttem le szemeimet. - Nem tudtam aludni, kimentem a medencéhez, és végig néztem. - meséltem, aztán hirtelen leesett. - Várj, te honnan tudod? Hisz aludtál.
Scott megvakarta tarkóját.
- Mielőtt felkeltél...Stiles átjött, és elmesélt mindent. Leila már elment.
Felvontam a szemöldökömet, s közben kibontottam az előbb vásárolt ételt, és majszolni kezdtem.
- Stiles itt volt, amíg aludtam? - Scott bólintott. - Mondott valamit...rólam?
Barátom elvigyorodott, mire vállon csaptam. Vihogni kezdett.
- Már érdekel, hogy mit gondol és mond?
- Nem. - hazudtam.
- Ugyan már, Annabeth. Valld be, hogy...- félbeszakítottam.
- Hogy mit, Scott? - néztem rá ingerülten. - Hogy őszintén, és menthetetlenül beleszerettem? Hogy mióta megismertem, nem akarok mást, csak őt? Hogy Adam helyett is mindig őt képzeltem oda?
Kimondtam, amit eddig nem mertem. Nem akartam elgyengülni, de most megtettem. A könnyek, mint a niagara, úgy ömlöttek le az arcomon. Scott átölelt, és nyugtatóan a hátamat simogatta.
- Ez nem gyengeség, Bethie. Ez a szerelem. - suttogta. Zokogva odabújtam mellkasához, és próbáltam magamba szívni nyugodtságát.
Pár perc múlva a könnyeim elfogytak, a légzésem egyenletessé vált. De még mindig ott feküdtünk az ágyon, és nem engedtük el egymást. Ez pont így volt jó.
Scott dudorászni kezdett, mire elmosolyodtam.
- Gyerekek, indulunk! - kiabált a sheriff kintről. Elengedtük egymást, én kifújtam gyorsan az orrom, aztán Scottal az oldalamon mentünk a kocsihoz.
Stiles már bent ült a saját autójában, és szomorúan nézett maga elé. Bármennyire is megbántott, megsajnáltam.
Scott bíztatóan rám mosolygott, majd beült a sheriff mellé, az anyósülésre.
Nagyot sóhajtva indultam el Stiles járgánya felé. Fura volt, hogy nem a Jeep kormányát fogja. Elég sok mindenben megváltozott, mintha nem is ugyanaz a Stiles lenne. Nem olyan életvidám, hiperaktív, mint pár hónapja.
Kinyitottam az ajtót, ő pedig meglepődve nézett rám.
- Nem baj? - böktem fejemmel az ülésre. Elvigyorodott, azzal a tipikus félmosolyával, amiért olvadozok.
- Dehogyis.
Egy halvány mosolyt varázsoltam az arcomra, majd beültem, ő pedig beindította a motort, és elindultunk haza.
- Hogy vagy? - bökte ki hirtelen. Meglepetten fordultam felé.

*Stiles szemszögéből*

- Hogy vagy? - böktem ki hirtelen, de amint a szavak elhagyták a számat, magamban jó erősen fejbe csaptam magam.
Komolyan, Stiles? Szedd már össze magad!
Zavarban voltam, azt sem tudtam mit gondoljak, nemhogy mit mondjak.
Ana meglepődve nézett rám.
- Öhm...kösz jól. - kuncogott. Elmosolyodtam. - Te?
Tudtam, hogy a tegnap estére céloz. Azt is tudtam, hogy hallott minket.
- Ez furcsa, de ahhoz képest, hogy tegnap dobtak, kicsit megkönnyebbültem. - nevettem zavartan. Hát igen, valóban így éreztem. Szerettem Leilat, de amint újra találkoztam Anaval, már nem éreztem ugyanazt. Nem akartam becsapni, de azt hittem, ha magammal hozom, talán jobb lesz. Tévedtem.
- Miért? - hangzott a várt kérdés. Elmosolyodtam.
- Tudod, most egy cseppet sem fog érdekelni ha gáz leszek, de őszintén fogok beszélni. - szünetet tartottam, hogy átgondoljam, mivel kezdjem. - Szerettem Leilat. Tényleg, őszintén. De...amint megláttalak, nem tudtam az őiránta érzett szerelmemre gondolni. Csak az irántad érzettre.
Ana szemei kikerekedtek, s ha jól láttam, könnybe is lábadtak. Elmosolyodott.