Stiles Stilinski Fanfiction [Magyar] (Befejezett)

13. Fejezet ~ Ideje megismerkedned a többiekkel

- Stiles mindent elmondott, amit tudnod kell. - pillantott az említettre bátyám, majd sóhajtott. - De ha ragaszkodsz hozzá, akkor mesélek az életemről. Egy feltétellel.
- Mi lenne az?
- Itt maradsz a városban, és a falkánk tagja leszel. - nézett a szemembe.
- Rendben.
Komolyan gondolom én ezt? Itt maradjak, és lógjak minden nap egy csapat természetfeletti ismeretlen emberrel? Akiben teljesen megbízom, az Stiles, és ennyi. Végül is, muszáj be vállalnom, ha mindent tudni akarok Derekről. Elvégre, őt kerestem már 8 éve. Nem futamodhatok meg. Scott és Stiles kiment, Derek pedig belekezdett a mesélésbe.

*****

- Nagyjából ennyi volt eddig az életem. - rántott vállat. - És...te meg voltál Peter - el?
Megráztam a fejemet.
- Nem. Peter egy szemétláda. - mondtam egyszerűen.
Szólásra nyitotta a száját, de közbevágtam.
- Viszont...az, hogy nem voltál mellettem, nehezebb volt, mint elviselni Peter - t, aki két éve követte a példádat, és lelépett. - magyaráztam.
Egy bólintás kíséretében nagyot sóhajtott.
- Tudom. Alfa volt, de megöltem és...hosszú sztori. - nevetett fel.
Kikerekedett szemekkel néztem rá.
- Mi az, hogy megölted Peter - t? A nagybátyánk volt! Hogy tehetted? - háborogtam.
Tudom, az előbb azt mondtam, Peter egy szemétláda volt...de azért a halál túl súlyos büntetés.
- Ártatlan embereket ölt, Beth. Nem tehettünk mást. A város érdekében kellett...- és ismét közbevágtam.
- Persze. Ölsz, de közben játszod itt a várost védelmező hőst. - ráztam meg fejemet. - Értem én.
Bátyám fáradtan sóhajtott, majd inkább nem is válaszolt.
Próbáltam terelni a témát a gyilkolásról, nem akarok erről beszélni.
- Milyen nap van?
- Szerda.
- Akkor...nem kéne suliban lennetek? - kérdeztem a fehér takarómat pásztázva.
- Nem. Vagyis de, de...mindegy is. A lényeg, hogy miattad nem vagyunk ott. Aggódtunk érted. Nagyon. - mondta komolyan. - Behívjam Stiles - t?
Aprób bólintottam, mire kiment, helyette pedig Stiles lépett be.
Leült az ágyam szélére, majd egy puszit adott a fejem búbjára, és betakarózott. Lábai súrolták az enyémet.
- Remélem holnapra jobban leszel. - fogta meg kezemet, majd összekulcsolta ujjainkat. - El akarlak vinni valahova.
Elmosolyodtam, majd rá pillantottam.
- Hová?
- Meglepetés.
Elmosolyodtam, majd lehunytam szemeimet, és lassan álomba merültem.

*****

Mikor felébredtem, Stiles még mellettem szuszogott.
Ahogy ránéztem az arcára, mosolyognom kellett. Próbáltam úgy kikelni az ágyból, hogy ne ébresszem fel, ami nem volt egyszerű, mivel minden apró mozdulatomra morgott egyet.
Vagy csak simán horkolt?
Nagy nehezen kimásztam az ágyból, majd lementem a konyhába.
A kanapén a fiúk aludtak.
Pontosabban: Scott a kanapén, Derek pedig a fotelben.
Csináltam kávét, s közben bátyám felébredt.
- Jó reggelt. - ásított. - Jobban vagy?
Elmosolyodtam, majd felé nyújtottam a bögre kávéját.
- Sokkal. - válaszoltam. - Tessék, itt a kávéd.
- Kösz, nem iszok kávét. - mondta.
Furcsán néztem rá, majd beletörődve megrántottam a vállamat, és belekortyoltam az italba.
A következő pillanatban Stiles botorkált le a lépcsőn, majd mikor meglátta a kezemben lévő gőzölgő italt iderohant, kivette a kezemből, majd meghúzta.

- Ez finom. - adta vissza, miután ivott még két kortyot. - De utálom a kávét, szóval nem kérek többet.
Mosolyogva megforgattam szemeimet, majd kiittam a bögre tartalmát.
- Mára van valami...program? - szóltam bátyámra nézve, aki csak felnevetett kérdésemen.
Nem értem, ezen mi olyan vicces. Csak nem akarok egész nap itthon unatkozni, ennyi.
- Milyen programot akarsz? - kacagott. Szólásra nyitottam a számat, de megelőzött. - Igazából...mégis van. Mivel te is a falkánk tagja vagy, ideje megismerkedned a többiekkel.