Stiles Stilinski Fanfiction [Magyar] (Befejezett)

11. Fejezet ~ Első csók

Egy ismerős szobában ébredtem.
A szobám.
Hogy kerülök én ide? Az utolsó emlékem az, hogy Stiles a karjaiba vett, de onnantól már semmi sem rémlik.
Lassan kinyitottam a szemeimet, de még homályosan láttam, így pislogni kezdtem, majd mikor végre kitisztult a látásom, körbenéztem.

A szoba olyan volt, mint amikor Theo eljött értem.
Egyedül voltam. Hol van Stiles? Jobb, ha megkeresem, és megkérdezem mi történt.Mindenem sajgott, majdnem az egész testemet kötés borította. Alig bírtam felállni az ágyról, de nagy nehezen sikerült.
A lábamba fájdalom nyilalt, így visszaestem az ágyra, és pont ekkor jött be Stiles.
- Eszedbe ne jusson még egyszer meg mozdulni! Tilos, oké? - rivallt rám, majd segített újra kényelmes pozíciót találnom, majd betakart. - Legalább egy hétig ágyban leszel. Max. kettő. De addig is, meg se merj mozdulni. Itt vagyok én, csak szólj, és kiszolgállak, oké?
Nagyot nyeltem, majd bólintottam. Itt volt a kínos csend pillanata.
Nem tudom mit, de muszáj volt mondanom valamit. Meg kell tudnom az igazságot.
Stiles leült mellém, majd sóhajtott.
- Gondolom ezer meg ezer kérdésed van. - mosolygott rám. - Tudom, hogy Theo mesélt neked pár dolgot. És ezeket tisztázni szeretném, ahogy azt is, ami köztünk van. Persze ezt majd a végen. Kérdezz csak nyugodtan.
Hol is kezdjem...
Mintha hirtelen minden kérdést elfelejtettem volna.
Meg akarja beszélni, ami köztünk van? Ezek szerint van köztünk valami? Most nem tudom, hogy örülnöm kéne, vagy sem.
A lényeg az, hogy minden kérdésemre választ szeretnék kapni.
- Nem is tudom, hol kezdjem. - nevettem fel. Megköszörültem a torkomat, majd folytattam. - Mondjuk, először mesélj nekem...rólatok.
- Rólunk?
- A természetfeletti lényekről.
Stiles idegességében az ujjait kezdte tördelni, majd felállt az ágyról.
- Ezt nem tőlem kéne hallanod. Hanem a bátyádtól. - szólt, majd az ajtó felé lépkedett, de megállt, miután gyorsan utána szóltam.
- Nem szeretném látni Őt, Stiles. És szerintem érthető, miért. - magyaráztam könnyezve.
- Én sem mondtam el, akkor velem miért állsz szóba? Nem utálsz? - kérdezte felemelt hanggal.
- Azt hittem, csak a végén beszélünk kettőnkről. - vettem nagy levegőt.
Ne csináld, Beth! Ne merj sírni, így is egy gyáva alak vagy. Nyugi, nem lesz semmi baj! magyarázta a belső hangom. - Kérlek, Stiles. Tudod te jól, miért téged kérdezlek erről, a bátyám helyett.
Visszaült mellém, majd mélyen a szemembe nézett.
- Lydia...ő egy banshee. Előre látja, ha valaki meghal, és ha...meghalt valaki, azt...megtudja határozni, hogy hol. - kezdte. - Nem azért lett banshee, mert akarta volna, még csak meg sem harapta valami. Csak úgy...megtörtént.
Bólintottam, jelezve, hogy tudomásul vettem.
Sok mindent fogok most hallani. Sok elképesztő, hihetetlen dolgot. De felkészültem rá.
Azt hiszem...
- Scott az alfa. Gondolom ez tudod mit jelent. Mi vagyunk a falkája, pontosabban Lydia, én, Allison, Liam, Kyra és Derek. Na meg persze az anyja, Melissa. - magyarázta lassan, érthetően. - Allison vadász. A családja vérfarkasokra vadászik, de ez nem gond, igazából már csak a gonosz vérfarkasokat ölik meg. Liam egy béta, még Scott harapta meg. Kyra egy kitsune, ami rókát jelent. Igazából olyan, mint egy szuperhős. Még az áramot is tudja irányítani. Dereket meg már ismered.
- És te? Te milyen lény vagy?
- Én nagyon különös teremtmény vagyok. A faj neve, ember. Nagyon szeretünk enni, főleg hamburgert. Soha nem változunk át, szóval nem vagyunk valami veszélyesek a ragadozók számára. - nevetett.
Én is kacagni kezdtem.
Örülök, hogy elmesél nekem ilyen komoly dolgokat, de még is belecsempész egy kis viccet.
Ez már most tetszik benne.
- Szóval te nem vagy természetfeletti. - nevettem.
- De voltam! Egyszer megszállt a gonosz. - mondta komolyan, mégis hallani lehetett a hangjában lévő viccet.
- Persze, Mr. MegszálltagonoszStilinski. - nevettem.
Játékosan meglökte a vállam, mire én mellkasára helyeztem a kezemet, igazából nem is tudom miért.
Talán, hogy ellökjem, vagy csupán reflex volt.
De egy a lényeg; ha ezt nem tettem volna, akkor most egy nagyon fontos, és meghatározó dolog kimaradt volna az életemből. Méghozzá az első csókom Stiles - al.
Kezemre nézett, majd szép lassan levette a mellkasáról tenyeremet, viszont miután megfogta, nem engedte el.
Mélyen a szemembe nézett, mintha próbált volna olvasni belőlük.
Hol a szemembe, hol az ajkaimat nézte.
Majd egyszercsak közelíteni kezdett, s száját az enyémre tapasztotta.