Stiles Stilinski Fanfiction [Magyar] (Befejezett)

5. Fejezet ~ Hale?!

Stiles - nak, meghalt...az anyja?
Szóval ezért volt olyan eggyüttérző velem.
Elképzelni sem tudom, most mit érezhet.
- Részvétem. - motyogtam zavartan.
- Ugyan. - mosolygott. - Régen történt, és már nem is fáj annyira. Csak akkor, ha rá gondolok.
Felnevetett, majd tekintetét az út felé szegezte. Milyen..optimista. Ritka az ilyen ember.
Jobbnak láttam, ha most nem szólalok meg, és Stiles sem törte meg a csendet.
Kb. 10 perc múlva leparkolt egy ház előtt, s ekkor már tudtam, hogy megérkeztünk. Stiles kiszállt, s mivel még mindig esett, a fejemre húztam a kapucnit, utána követtem példáját. Bezárta a kocsit, majd a bejárati ajtó felé rohantunk. Elővette a kulcsát, majd kinyitotta az ajtót, és miután mindketten bementünk, be is zárta.
- Öhm, helyezd magad kényelembe. - mosolygott rám, majd bement egy szobába, az ajtót pedig becsukta maga után. Eszembe jutott, hogy a pulcsija még mindig rajtam volt, így gyorsan kibújtam belőle, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve (miszerint most adjam vissza neki), utána mentem.
Természetesen kopogás nélkül nyitottam be. Stiles pont öltözött át, így kiválóan megtudtam figyelni csíkos boxerét, és felsőtestét.
Reflexből csuktam vissza az ajtót, majd heves bocsánatkérésbe kezdtem.
- Ne haragudj! Én csak....a pulcsidat akartam visszaadni. - magyaráztam. - Bo..bocsánat.
Láttam boxerben. Ezt a képet sohasem tudom kitörölni az agyamból. Az arcom színe biztos a pirospaprikáéhoz volt hasonló, és szinte éreztem, ahogy lángol. Ennyire még sosem voltam zavarban.
- Semni gond. Bár, legközelebb kopoghatnál is. - jött ki a szobából egy vigyorral az arcán, felöltözve.
Lépteit a nappali felé vette, én persze követtem.
Kezébe vette a vezetékes telefont, majd tárcsázni kezdett, én meg figyelmesen néztem, mit csinál.
- Scott..cső, haver. Apám hívott?
Nem igazán értettem, mit mondd a másik fél, vagyis Scott.
- Ja, tudtam, hogy elfelejti. - nevetett. - Hé! Tudnál hozni Allisontól pár ruhát? - kérdezte, majd egy kis szünet után újra megszólalt.
- Nem, képzeld nem nekem kell. - forgatta meg szemeit. - Nagyon vicces vagy, Scott...na, hozzd azokat a ruhákat, kösz.
Kinyomta, majd lehuppant a kanapéra.
- Nemsoká' megérkezik a ruhád. - mosolygott rám kedvesen.
Komolyan felhívta a haverját, csak azért, hogy hozasson nekem ruhát?
Ez azért aranyos volt tőle, bár feleslegesnek tartottam, úgyis nemsokára megyek haza, ott pedig várnak rám a tiszta, száraz ruhák.
- Annyira nem lettem vizes. - köszörültem meg a torkom, majd odanyújtottam neki a pulcsiját. - Csak a pulcsid, amit egyébként nagyon köszönök.
Rámosolyogtam, ezzel kimutatva
hálámat.
- Nincs mit. - vakarta tarkóját.
Körülbelül tíz perc múlva kopogtak.
Ez biztos Stiles haverja lesz, Scott.
Újdonsült barátom azonnal ment is ajtót nyitni, majd egy baráti öleléssel köszöntötte Scott - ot, aki a nagy zacskóját (teli ruhával) átnyújtotta neki.
A fiú beengedte haverját, így jobban megtudtam nézni őt. Sötétbarna haj és szem, ellenállhatatlan mosoly, izmos karok, na és persze fekete trikóján át, ami az esőtől teljesen hozzá tapadt, láttam kockás hasát.
Nem rossz, sőt..jóképű.
Stiles el is tűnhetne mellette, ha nem lenne az az aranyos, csibészes mosolya, és ragyogó szemei.
Természetesen Stiles sem rossz pasi, sőt, nekem valahogy jobban bejönnek az ilyenek, mint a Scott félék.
- Szia. - lépett közelebb. Rövidnadrágjából csöpögött a víz.
Furcsa. Én még Stiles vastag pulcsijában is fáztam, ő meg itt van egy trikóban és rövidnadrágban, s még csak nem is didereg.
- A nevem Scott McCall.
- Annabeth Hale. - mosolyogtam rá.
Amint kiejtettem a nevemet, Stiles és ő ledermedtek.
- Te...egy Hale vagy?! - kérdezte döbbenten Stiles.