Stiles Stilinski Fanfiction [Magyar] (Befejezett)

7.Fejezet ~ Semmit sem jelentettem neked?!

Stiles rendelt pizzát, ami hamarosan meg is érkezett.
Leültünk a kanapéra, Scott bekapcsolta a tévét, majd enni kezdtünk.
Egyedül vagyok három idegen fiúval. Bármi történhetne.
Alig egy órája ismerem Stiles - t, de még ígysem nézném ki belőle, hogy akármit is csináljon.
A nevén kívűl csak annyit tudok róla, hogy hiperaktív.
Ennyi.
De valahogy úgy érzem, mi nagyon jóban leszünk.
Miután befaltam a pizzaszeletemet, a többiek még ettek.
- Öhm, köszönök mindent, de mennem kéne. - néztem Stiles - ra, aki
elmosolyodott. Még mindig aranyos.
- Ugyan. Szét voltál esve, ilyenkor jól jönnek a barátok. - szólt.
Barátok.
Utoljára tizenegy évesen nevezett valaki a barátjának.
Ez most jól esett.
Kikísért, de mielőtt becsukta volna az ajtót, egy puszit nyomott az arcomra.
A fejem lángolt, és úgy éreztem, pár perc múlva már csak hamu marad belőlem.
- Jó éjszakát, Annabeth.
Becsukta az ajtót, én meg csak álltam, majd mikor végre "felébredtem", hazamentem.

*Derek szemszögéből*

- Nem is ismered, máris csókolgatod? - kérdeztem gúnyosan a fiútól, akinek szerencséje, hogy egy puszinál nem ment tovább, mert akkor már nem igazán lenne az élők sorában.
- Nyolc éve elhagytad, találkozol vele tíz percre, és elkezded játszani a védelmező bátyát? Wáó... - hadarta.
Igaza volt. Teljesen igaza.
De erről neki nem kell tudnia.
A lehető leggyilkosabb pillantásommal ajándékoztam meg, mire egy lépéssel közelebb állt Scott - hoz, aki értetlenül figyelte "vitánkat".
- Most mi lesz? Nem hazudhatod neki örökké azt, hogy Adam vagy. - mondta Scott, majd megköszörülte torkát. Nagyot sóhajtottam.
- Nem is kell örökre...mert elüldözzük innen. - mondtam teljesen higgadtan.
Pedig nem voltam az.
Nagyon nem.
Ki akarná elüldözni a húgát, miután visszakapta?! Senki.
Barátaim lesápadtak a döbbenettől.
Pont ezt a reakciót vártam.
- Te nem vagy épelméjű! Mégcsak épphogy újra itt van, de te már kergeted is el? Te jó ég..- temette arcát kezeibe Stiles.
- Figyelj, te kis mitugrász. - léptem ismét közelebb, mire hátrált. - Ez pont annyira nem tetszik nekem, mint neked, de muszáj. Nem akarom, hogy Beth belecsöppenjen a világunkba, majd a sok ellenségem célba vegye, és meghaljon. Ha elmegy, biztonságban lesz. Felfogtad?
Némán bólintott, én pedig visszaültem helyemre.
- Holnap legyetek vele a lehető legellenségesebbek. Ha nincs itt senkije, elmegy. - folytattam.
Tudom, hogy még keres engem. Épp ezért fog elmenni innen.
Mert itt nem Derek, a bátyja, hanem Adam, egy faszkalap lesz vele.

*Stiles szemszögéből*

Másnap a suliban próbáltuk figyelmen kívűl hagyni Ana - t (ahogy Derek kérte), kisebb - nagyobb sikerekkel.
Allison - t, és Lidya - t is beavattuk mindenbe. Leültünk az ebédlőbe, majd enni kezdtünk.
Megláttuk Annabeth - et, aki vigyorogva felénk igyekezett.
Scott - ra pillantottam, ezzel megkérdezve, hogy akkor megcsináljuk, ő pedig bólintott.
Vettem az adást.
- Jajj, istenem, már megint itt van. - mondtam hangosan, hogy meghallja.
Az arcát néztem.
A vigyora lehervadt, láttam rajta, hogy bekönnyezett, lépteit lelassította.
- Srácok, ma olyan furák vagytok. Ellenségesebbek, mint tegnap. - egy erőltetett mosolyt varázsolt arcára. - Történt valami?
Stiles! Ne szólalj meg. Maradj csendben!
- Úgy loholsz a nyomunkban, mint egy kutya. - szólaltam meg.
Ezt örök életemig bánni fogom. De...az ő érdekében történt.
- A tegnapi meg csak színjáték volt. - mondtam komoran.
Nyelt egy nagyot, majd ajkaiba harapott.
El fogja sírni magát.
Nem! Ezt nem szabadott volna...így csak tönkretesszük lelkileg.
Mielőtt bocsánatotkérhettem volna, megszólalt.
- Sajnálom. Többet nem leszek az utatokban. - sírta el magát, majd elfutott.
Csak néztem, ahogy szalad, egyenesen a mosdók felé.
Mekkora egy gyökér vagy, Stiles.
Életemben először bántok meg ennyire valakit, és az is egy lány. Gratulálok!
Azonnal felálltam, majd utána mentem. Bementem a női mosdóba, ahol szerencsére nem volt senki rajta kívűl. Keservesen zokogott az egyik fülkében. Bekopogtam.
- Ana?
- Tegnap i..ismertük meg egymást. Ú..úgy tűnt jó barátok le..lehetünk, de amit ma mű..műveltetek velem, az már sok volt. Mi..miért játszottatok tegnap? Miért voltál olyan kedves ve..velem? Mert ott volt az a..apád? - sírt. Most legszívesebben szemen köpném magam. - Semmit sem jelentettem neked? Ezt kicsit ko..korai úgy mondani, ho..hogy egy napja ismerlek, tudom..
Ennyi volt, nem bírtam tovább.
Egy könnycsepp gördült végig az arcomon.