Stiles Stilinski Fanfiction [Magyar] (Befejezett)

22. Fejezet ~ Szerelmes lettem

*Stiles szemszögéből*

Még soha életemben nem voltam szerelmes. Lydia tetszett, sőt, szerettem..., de nem voltam belé szerelmes. Most viszont úgy érzem mégis az lettem. Mikor kiugrott az ablakon, a szívem majd megszakadt. Utána akartam menni. Utána akartam menni, hogy megvígasztaljam, és elmondjam neki, nem lesz semmi baj.
De nem tudtam.
Mikor felhívott Derek telefonjáról, és meghallottam a hangját, egyszerre voltam dühös, és boldog. Azt hittem el mondja hova ment, de nem tette. Meg akartam keresni. Meg akartam keresni, hogy megkérdezzem mi a baj, miért szökött el, és elmondjam neki, nem lesz semmi baj.
De nem tudtam.
Nem vagyok jó a kapcsolatokban. Miért érzem azt, hogy ezt is elfogom szúrni? Pedig nem vagyok rossz gyerek. Nem kihasználni akarom. Én tényleg szeretem.
Azt akarom, hogy minden nap mosolyogjon, Miattam.
Hogy minden nap nevessen, Miattam.
Hogy úgy érezze szükség van rá, és szeretik, Miattam.
Én csak azt akarom, hogy boldog legyen...Miattam.
De tudom, hogy úgy érzi, bántani fog. Ezért ki is terveltem valamit, amihez szükség lesz Scott segítségére. Nem voltam benne biztos, hogy tényleg végre akarom hajtani a tervemet, de ahogy elsétált mellettem a bejáratnál...az rosszul esett, és akkor már tudtam, hogy igen, meg fogjuk csinálni.
- Scott. - mondtam ki haverom nevét, barátnőm után nézve. - Tudod te, mi a dolgunk, ugye?
Nagyot sóhajtott, majd bólintott, és elindult a suliba, hogy előkészítsen mindent.

*****

- Minden megvan? - kérdeztem Scott - ot, a terem közepén állva.
A terv tökéletes; Scott idecsalja Ana - t, majd bezár minket, de úgy, hogy még Ana se tudjon kitörni. Mert meg fogja próbálni, tudom. Aztán elbeszélgetünk, kettesben. Nem fog rám támadni, minden jó lesz.
- Igen, minden oké. - vigyorgott, majd, már lépett volna ki az ajtón, de visszaszólt. - Ne izgulj, minden jó lesz. Én végig itt leszek az ajtó előtt, ha szükség van rám, akkor...
- Scott, nem lesz semmi gond. Bízom benne, és tudom, hogy nem fog bántani. - mondtam komolyan, szemébe nézve.
Bólintott, majd ismét széles mosolyra húzta ajkait.
- Sok sikert!
Ezzel kilépett az ajtón, majd azt becsukta maga után. Kezdtem izgulni. A tenyerem izzadt, a szívem majd' kiugrott a helyéről.
Már tizenöt perce várok, s kezdem azt hinni, el sem jön. Az ajtó felé lépkedtem, de mikor láttam, hogy hirtelen nyílik, ijedtemben hátraugrottam. Aztán belépett Ő. Gyönyörű volt, mint mindig, hosszú, egyenes fekete haja vállára omlott, rikítóan ragyogó kék szemeit rám vezette.
Telt, rózsaszín ajkait harapdálta, ami eléggé szexi látványt nyújtott. Mikor meglátott, rémület futott át az arcán. Azonnal az ajtóhoz kapta fejét, amit Scott már akkor bezárt és elszigetelt, mikor Ő betette ide a két csinos, formás lábát.
- Szia. - bukott ki belőlem egy halk, elhadart köszönés.
Még mindig rémült, és egyben dühös szemeivel rám nézett, s teljesen végigmért.
- Mit keresel itt? - kérdezte, s mondata végén hangja elcsuklott.
Elmosolyodtam.
- Beszélni akartam veled.
- Stiles, megmondtam, hogy ne gyere a közelembe! - kétségbeesetten az ajtóhoz rohant, ami amúgy három lépésre volt tőle. Mikor megállapította, hogy nem tudja kinyitni, nagy levegőket vett, míg én felé lépkedtem.
- Akkor...beszélhetnénk? - kérdeztem mikor odaértem.
Megfordult, így szemben volt velem, s szorosan az ajtóhoz préselte magát.
- Nem...akarlak...bántani. - mondta, s szavai közt mély levegőt vett. - Stiles, menj a közelemből!
- Nem fogsz bántani. - mosolyogtam rá bíztatóan, mire Ő elfutott, s valahol a terem közepén megállt, leguggolt, arcát kezeibe temette. - Annabeth, miért csinálod ezt velem?
Hevesen rázni kezdte a fejét, majd felállt, s kezdett átalalkulni.
- Ne mondd meg nekem, mit kell éreznem! - morogta dühösen.
Arca más alakot öltött, szemfogai jóval nagyobbak lettek, szemei sárgán izzottak.
- Ana...nyugodj meg. - mondtam határozottan, de hangom a félelemtől megremegett.
Féltem tőle. Abban a percben, féltem tőle. Rám ugrott, leterített a földre, majd felém kerekedett. Nyála arcomba csöpögött, nagyokat morgott. Becsuktam a szememet, s próbáltam nyugodt maradni, de nem ment. Egyáltalán nem. Abban a pillanatban minden világossá vált számomra; meg fogok halni, méghozzá a barátnőm karmai által. Vártam, mikor érzen a fájdalmat, de az nem jött. Kinyitottam a szemeimet, majd körülnéztem. Scott megmentett.
- Ana! Nyugodj már meg, a francba is! - kiabálta neki legjobb barátom, miközben lefogta.
Annabeth nagy levegőt vett, majd kezdte visszanyerni eredeti formáját. Nagy szemeimmel rám nézett, amik végre ismét kéken világítottak. Elsírta magát, mire én odafutottam hozzá, és átöleltem. Veszélyes egy kapcsolat lesz ez, főleg amíg meg nem tudja kontrollálni az erejét. De ez tetszik benne.
A veszély.
Mindig is imádtam a veszélyes helyzeteket, szinte már vonzanak. Ahogy Annabeth is. Ő vonzz engem...mert azt hiszem, szerelmes lettem. Életemben először szerelmes lettem.
Egy vérfarkasba.