Stiles Stilinski Fanfiction [Magyar] (Befejezett)

20. Fejezet ~ Hogyan legyél vérfarkas /1

Nem akartam, hogy Stiles ilyennek lásson.
Ilyen rémültnek. De legjobban azt nem akartam, hogy szörnyetegnek lásson. Mert valljuk be, az vagyok, és nem akarom bántani. Márpedig fogom, ha továbbra is a közelében maradok.
El kell mennem innen. De nem mehetek haza. Ott keresnek majd először.

*****

Megálltam a romos ház előtt, majd nagyot sóhajtottam, és bementem. Bátyám rám emelte tekintetét.
Tudta, hogy jövök.
- Derek. - suttogtam, s nem bírtam tovább.
Eleredtek könnyeim, s zokogni kezdtem, Derek pedig átölelt, s hátamat simogatta, amitől valamennyire megnyugodtam.
- Sajnálom. - nyögtem ki nehezen.
- Shh...ne sírj. - mondta komoly hangján. - Tudom, hogy sajnálod. Semmi gond, minden rendben lesz. Megtanítalak mindenre.
Elmosolyodtam, de könnyeim még mindig folytak.
- Nem maradhatok Stiles közelében. - jelentettem ki, miután már nem bőgtem. - Addig nem, amíg meg nem tanulok mindent.
Bólintott, majd elengedett, és zsebéből előturkált egy zsepit. Elvettem tőle, majd kifújtam az orromat.
- Kezdhetjük a tanulást? - kérdeztem.
Megrázta fejét, mire kíváncsian néztem rá. Nagyot sóhajtott, majd elővette telefonját, és átnyújtotta.
- Hívd fel. - célzott Stiles - ra. - Gyerünk, Beth. Hívd fel.
Komolyan rá néztem, majd bólintottam. Elvettem tőle a telefont, és tárcsáztam Stiles - t.
- Ha nem azért hívtál, mert tudod hol van Ana, akkor lerakom! - szólt bele idegesen.
Lehet, hogy nem kellett volna csak úgy kiugranom az ablakon...hupsz.
- Én vagyok...- mondtam félve.
- Ana?! Derek - nél vagy, ugye? Azonnal megyünk!
- Stiles, ne! - szóltam gyorsan, mielőtt még lerakja. - Nem Derek - nél vagyok. - hazudtam.
Nem tudhatja az igazat. Nem találkozhatunk, míg meg nem tanulom kontrolálni az erőmet, különben bántani fogom.
- Sajnálom, Stiles. - könnyeztem. - De nem találkozhatunk...
- Mi?! Ana, ne beszélj hülyeségeket, mert én esküszöm...
- Viszlát. - ezzel kinyomtam.
Odaadtam a telefont a bátyámnak, majd mély levegőt vettem, nehogy elsírjam magam. Megfogta a telefont, majd ledobta a földre, és rátaposott. Kikerekedett szemekkel néztem rá.
- Ezt...most miért kellett? - kérdeztem felháborodva. - Így min foglak elérni?
- Muszáj volt. - köszörülte meg torkát. - Folyamatosan hivogatnának, meg különben is kell egy új.
Bólintottam, jelezve, hogy megértem. Én inkább kikapcsoltam az enyémet, majd elrejtettem a hátsózsebembe, mielőtt nekem is kedvem szottyan összetörni.
- Mostmár kezdhetjük?
Elmosolyodott, majd bólintott.
- De először is keresnünk kell egy nyugodt helyet.
- Oké. - sóhajtottam. - És hol lesz az a nyugodt hely?
Megrántotta a vállát.
- Valahol csak van egy ilyen hely.

Egy óra gyaloglás után már alig éreztem a lábaimat.
- Derek! Álljunk már meg egy picit. Fáradt vagyok! - hisztiztem.
Nem érdekelt, Derek mennyire lesz dühös rám, leültem egy nagyobb kőre.
- Beth, ne hisztizz. Állj fel, és menjünk tovább. - szólt. - Nem te akartad annyira megtanulni, hogyan kell vérfarkasnak lenni? Ha így folytatod, hagyjuk az egészet.
- Okés, akkor teliholdkor megnézheted ahogy megölök minden egyes Beacon Hills - i lakost. - mondtam gúnyosan.
Nyelt egy nagyot, majd Ő is leült egy kőre.
Egy erdő közepén ültünk, olyan kettő óra lehetett. Nagyot ásítottam, majd nyújtózkodtam.
- Na jó. Nem húzhatom tovább...kezdjük el. Most megmutatom, hogyan legyél vérfarkas.