Stiles Stilinski Fanfiction [Magyar] (Befejezett)

24. Fejezet ~ Hosszú idő után

- Stiles! Állítsd már le magad, mi történt veled? Ez nem te vagy, te barom! - kiabálta neki Scott, akiről idáig teljesen megfeledkeztem, mert Stiles elterelte a figyelmem azzal, hogy millióbbnál millióbb darabra törte az amúgyis törékeny szívemet.
Az kizárt, hogy Ő mondta volna, kizárt, hogy tényleg így gondolná! Mert az lehetetlen, hogy ilyeneket vágna a fejemhez, pont amikor már majdnem sikerült megbeszélnünk a dolgokat.
Nem akarok vérfarkas lenni. Utálok vérfarkas lenni! Mindent tönkretett körülöttem. Még engem is tönkretett.
- Ugyanmár, Scott. Ez a hülye kis ribanc adja mindenhol az ártatlant! Majdnem megölt engem. - nevetett fel ridegen volt barátom.
Ribanc. Köszönöm szépen, Stiles, hogy ezek után ilyen szavakkal illetsz engem. Engem, aki jobban szeretett, mint saját magát, és a két kezét tűzbe tette volna érted. Ennél rosszabb már úgysem lehet.
- Ennél már csak az lesz szórakoztatóbb, mikor végignézem a halálodat, ugye cicám? - egyik ujjával kisimított egy tincset az arcomból.
Tévedtem. Ez még rosszabb volt, mint képzeltem. Nem bírtam tovább, zokogni kezdtem. Eddig csak lesokkolva álltam ott, és csak néztem magam elé, de most már nem bírtam.
A lábaim nem tudtak megtartani, így a földre rogytam, és arcomat kezeimbe temetve itattam tovább az egereket, akiknek ma nagy szerencséjük van, és nem halnak szomjan még pár hónapig.
- Hogy a francba csinálod ezt, Nogitsune? - ordította Scott.
Nogitsune?
- Gratulálok, Scott barátom. - kezdett el tapsolni. - Rájöttél. Elűztetek, de visszajöttem, némi segítséggel. És ti mind megfogtok halni, kezdve a kis ártatlankával. Viszont most megyek. Pá!
Scott már épp megragadta volna a karját, de Ő egy ördögi vigyor után köddé vált.
- Minden rendben lesz! Minden...- súgta nekem Scott, mikor már a karjaiban tartott.

*2 év múlva*

Elég sok minden történt ezalatt a két év alatt. A kis incidens után - mikor Stiles elég nyugodtan közölte velem, hogy meg akar ölni -, eljöttem Beacom Hills - ből. Azóta minden más lett, megváltoztam. Lett munkám; egy kis bárban dolgozok, azaz dolgoztam.
Lett barátom is. Sikerült elfelejtenem Stiles - t, legalábbis valamennyire.
Szóval igen, minden remek.
De csak addig, amíg vissza nem megyek Beacon Hills - be.
Úgy döntöttem ideje lenne újra meglátogatni a régi házamat -ami még mindig az enyém -, és barátokat, s bár csak egy-két hónapot töltöttem ott, nagyon megszerettem.
Derek - el természetesen tartom a kapcsolatot, tud mindent, és én is tudom mi van vele. Nagyon kiváncsi vagyok a többiekre.
Mikor odaértem, jól esően sóhajtottam. Nem igazán tudtam, mit kezdjek magammal, hiszen nyáriszünet volt. Úgy döntöttem, meglátogatom Scott - ot.
Már a kilincshez nyúltam, hogy kimenjek az utcára, mikor kopogtak.
Tudtam, hogy Scott lesz az, hiszen elmondtam neki, hogy mikor érkezem.
Kinyitottam az ajtót, és mily' meglepő, Scott állt előttem, egy nagy vigyorral az arcán.
- Scottie. - nevettem fel, majd megöleltem, és betessékeltem. - Gyere, ülj le a kanapéra.
Bólintott, majd helyet is foglalt, én pedig előtte.
- Na miújság? - mosolyogtam. - Mi történt ezalatt a két év alatt? Mesélj már!
Nem bírtam visszafogni magam, nagyon izgatott lettem. Főleg azért, mert Stiles - ról semmit sem tudtam meg. Semmit.
- Nem sok minden. A suli ugyanaz, bár nélküled kicsit unalmas. Allison - nal már két éve tart, és nagyon boldog vagyok mellette. - látszott rajta, hogy kicsit elpirult. - Malia elég jóban lett Kira - val, ami elég fura, mert...
- Na és...Ő? - én, és a hülye közbeszólásaim. Kussolhattam volna.
Nagyot sóhajtott, majd megrázta a fejét.
- Sajnálom...még a Nogitsune - tól sem tudtuk megszabadítani.
Szomorúan bólintottam.
- Na de tereljünk. - mosolygott. - Tudod már kezelni rendesen?
- Még annál is jobban! - nevettem fel, majd kényelmesen hátradőltem, és sóhajtottam. - Olyan jó ilyen hosszú idő után újra itt lenni. Stiles miatt pedig ne aggódj, majd én segítek.