Stiles Stilinski Fanfiction [Magyar] (Befejezett)

19. Fejezet ~ Szökés

Köpni-nyelni nem tudtam. Hogy én vérfarkas?! Ugyanmár. Ezt nem tudom elhinni...én nem lennék jó vérfarkasnak! Semmit sem tudok róluk. Egyáltalán mit esznek? Vagy fáj ha átalakulnak?Lesokkolva néztem magam elé, egyszerűen nem tudtam mit mondjak.
- Hűha. - nyögte ki Stiles.
- Scott. - súgtam halkan, mire mind a ketten furcsán néztek rám. - Hívjátok ide Scott - ot.
Melissa bólintott, majd kivette zsebéből a telefonját, és tárcsázni kezdett.
- Scott, édesem. - szólt bele. Kihangosította a telefont.
- Anya? Valami baj van? - kérdezte aggódva.
- Igazad volt, Scott. Tényleg vérfarkas lett. - mondta szomorúan, majd a "vérfarkas" szónál rám nézett. Meg voltam ijedve. Hogy mitől? Magamtól. Szörnyeteg lettem. Aki gyilkol, és nem érdekli más, csak hogy vért ontson.
- Azonnal megyünk. - rakta le.
Mi lesz velem ezután? Mi lesz, hanem tudom majd uralni? Mi lesz, ha ölni fogok? A pánik felül kerekedett rajtam.
Kapkodtam a levegőt, izzadtam, és szédültem. A világ forgott, a szívem pedig túl gyorsan dobogott.
Pánikroham.
Sajnos túlságosan is jól ismerem ezt az érzést.
- Drágám, minden oké? - kérdezte Melissa.
A hangja tompa volt, mintha csak a messzi távolból beszélt volna hozzám. A szemhéjaim ólom súlyúak lettek, de ígyis próbáltam őket nyitva tartani, több-kevesebb sikerrel.
- Ana...Ana! - szólongatott Stiles.
Homályosan láttam. Rájöttem, nincs értelme próbálkozni, el fogok ájulni. Becsuktam a szemeimet, majd próbáltam ellazulni, és vártam, hogy vége legyen ennek a szörnyű érzésnek.

*****

Lassan nyitottam ki szemeimet.Vártam, mikor vakít meg a nap, amely a nagy, tiszta ablakon világít egyenesen a szemembe, de akármennyit várhattam volna, ugyanis a szobában a sötétség uralkodott. Ásítottam egy nagyot, majd körbenéztem. Stiles a kényelmetlennek tűnő fotelben aludt, látszott rajta, hogy megviselte a tegnap.Elmosolyodtam, arra gondolva, hogy egész éjjel itt ült, és vigyázott rám. Még csak most vettem észre, hogy a világos kis szobában mennyire fülledt idő volt. Lassan kikászálódtam az ágyból, majd az ablak felé robogtam, és elhúzva a sötétítő függönyöket, kitártam azt. Beszívtam a friss levegőt, s hallgattam, ahogy a madarak csiripelnek. Elmosolyodtam, majd Stiles felé forultam, gondoltam felébresztem pár puszival. A fiú felé lépkedtem, de megálltam, mikor a fejembe hasított egy látomás féleség.
" - Stiles. - leheltem egy csókot barátom szájára, aki elvigyorodott, majd kinyitotta fáradt szemeit. - Játszunk egy kicsit.
Stiles ijedten ugrott ki a fotelből, majd hátrálni kezdett, míg háta a falnak nem ütközött. Elvigyorodtam, majd átváltoztam, és a rémült fiú felé lépkedtem. Mikor odaértem, helyes karmaimat hasába döftem, amitől egy fájdalmas nyögés kúszott ki ajkai közül, majd némi vért köpött. Fogaimat vállába mélyesztettem, majd tépni kezdtem a húsát. "
- Ana? - rázott meg Stiles.
Pislogtam párat, majd mikor felfogtam hol vagyok, ijedten ugrottam hátra ahhoz a falhoz, ahol az előbb még Stiles - t gyilkoltam meg.
- Jól vagy? - kérdezte aggódva, majd közelebb lépett.
- Ne gyere a közelembe! - préseltem magam jobban a falhoz.
Szemei kikerekedtek, s már épp szólt volna, de Scott rontott be az ajtón.
- Minden oké? - kérdezte kicsit ijedten.
Hevesen rázni kezdtem a fejemet.
- Ma...maradjatok távol tőlem. - súgtam kétségbeesetten. - Én...nem akarlak bántani titeket.
Scott már szólásra nyitotta a száját, de én gyorsan felkaptam a ruháimat az ágy mellől, majd a fürdőbe zárkózva, fel is vettem azokat. Amint készen lettem, megálltam a fürdőajtó előtt, ami az ablak mellett volt.
- Nem bántasz te senkit sem, Beth. - mondta Scott, majd közelebb lépett egyet.
- Maradj ott! - kiabáltam ingerülten.
A magasba emelte kezeit védekezés képpen. Támadt egy jó ötletem.
- Ana, szeretlek, és tudom, hogy nem bántanál. - lépett közelebb Stiles is.
- Sajnálom. - suttogtam, majd kiugrottam az ablakon.
Egyszerűen bepánikoltam, mikor arra gondoltam, hogy bánthatom Stiles -t.
Amint landoltam a friss fűben, rohanni kezdtem, amerre csak a lábam vitt. De csak most jöttem rá, mit tettem. Megszöktem.