Stiles Stilinski Fanfiction [Magyar] (Befejezett)

🎄Christmas Part🎄

Ez a rész eltér az eredeti történetszáltól!

- Stiles, igyekezz már, Adam mindjárt megérkezik. - sürgette Scott barátját, aki éppen a fa díszítésével fáradozott.
Scott imádja Adam - et, szinte legjobb barátok, de Stiles - t emiatt nagyon sajnálom, mivel így eléggé el van hanyagolva, és látszik, hogy nem szívleli a barátomat.
Stiles megforgatta a szemeit, majd egy csípős megjegyzéssel vágott vissza barátjának.
- Jobban izgulsz, mert megjelenik ez a görény, mint Ana. - morogta. Scott gyengén rácsapott a karjára, de Stiles - nak még így is eléggé fájt, a vérfarkas erő miatt. - Au!
Felnevettem.
Úgy civakodnak, mint a kis gyerekek.
A csengő megszólalt, mire Scott elvigyorodott, én meg mosolyogva megforgattam a szemeimet.
- Azért ne vedd el a pasimat, Scott. - szóltam gúnyosan, majd az ajtóhoz tipegtem és kinyitottam, s Adam nyakába ugrottam. - Ad, szia!
- Cicám. - suttogta nyakamba, majd lerakott, és bejött.
Adam tud mindenről. Még amikor megismerkedtünk elmondtam neki.
Nagyon jószívű, nem értem, Stiles miért nem kedveli. Pedig még jó barátok is lehetnének.
- Sziasztok! - köszönt vigyorogva mindenkinek barátom. Scott - al lepacsizott, Stiles - al pedig csak kezet fogott, a lányoknak meg csak intett. - Na, mizujs skacok?
Adam lehuppant az egyszemélyes fotelbe, én pedig az ölébe ültem. Barátaim a kanapén foglaltak helyet, pont előttünk. Átkaroltam, fejemet pedig vállára hajtottam, mire Stiles megforgatta szemeit.
Lehet szemétség, de élvezem, hogy féltékeny. Ez is mutatja, hogy érez még irántam valamit, bár ez kölcsönös.
De nem szabad! Nekem ott van Ad, aki tetszik, és jól meg vagyunk.
De itt a bökkenő; Adam csak tetszik.
- Min gondolkodsz, csibém? - vigyorgott rám barátom. Megcirógatta arcomat, majd egy puszit adott számra. Elmosolyodtam. Fejemet belefúrtam nyakába, s mélyen beszívtam férfias illatát. Imádom, mikor becézget, jó érzéssel tölt el. - Alig várom, hogy lássam az arckifejezésed, mikor meglátod az ajándékod.
Felemeltem a fejemet.
- Adam, mondtam, hogy ne költsd rám a pénzedet! - korholtam, mire felnevetett, és megcsókolt. - Nem ér csókkal elhallgattatni.

*Stiles szemszögéből*

Esküszöm, meg fogom ölni magam, ha még egyszer végig kell néznem, ahogy csókolóznak.
Ezt nem bírom...
Ana - t egy másik pasi kezeiben látni?
A legszörnyűbb érzés, amit valaha megtapasztaltam.
- Ugye, milyen édesek? - olvadozott Scott.
Kikerekedett szemmel néztem rá.
A gyomrom felfordult.
- Te kinek az oldalán állsz? - háborodtam fel, talán kicsit túl hangosan is. Minden szempár rám szegeződött.
Lydia és Malia felrángattak Scott mellől, majd felhúztak Ana szobájába.
- Nem bírom ezt a csávót. - sóhajtott Lydia. Meglepődtem. A lányok...egyetértenek velem? - Stiles, tennünk kell valamit. Ez így nem mehet tovább. Valamit rejteget előlünk, de legfőképpen Bethie elől.
Bólintottam.
- De mit tegyünk? - kérdeztem.
Lydia körbenézett, s csettintett egyet, mikor eszébe jutott valami.
- Ez a gyerek magának is megcsinálja a balhét, ne félj. Te menj le, tartsd fel őket, mi meg kidíszítjük a szobát. Ha mi is lementünk, hívd fel ide Beth - et. El fog ájulni. Pont a karjaidba.
Bólintottam, majd magukra hagytam a csajokat.
Visszaültem a helyemre, mikor Ana szólt.
- Stiles, kérlek segíts egy picit a konyhában.
Sóhajtottam, majd kivánszorogtam életem szerelméhez.
- Mi volt ez az előbb Scott - al? - suttogta, miközben a tányérokra helyezte a csirkét.
- Semmi, semmi különös. Ne aggódj. - szóltam nyugodtan, s én is raktam a tányérra a kajából.
El kell neki mondanom, hogy mi van. Valami baj tényleg van a sráccal. Sóhajtottam, majd felé fordultam, és mélyen a szemébe néztem. - Figyelj, Ana. Adam...valamit rejteget előled. Komolyan, szerintem jobb lenne ha rákérdeznél, vagy...
- Stiles, mikor fogod már fel végre, hogy szeretem ezt az embert? - mondta ki azt a mondatot, amit soha az életben nem akartam hallani. - Csak ő van nekem, és...bízom benne.
- Felfogtam. - szóltam mogorván. Elegem van, hogy rám senki sem hallgat. Akkor menjen csak a saját feje után, nem érdekel. Legyen csak azzal a hazug gyökérrel. Most nagyon feldühített, pont ezért mondtam olyat, amit nem akartam. - De ha pofára ejt, ne számíts rám. Az jusson eszedbe, én szóltam.
A kést a csirkébe állítottam, majd dühösen az emeletre indultam, de mikor hallottam, hogy az a bájgúnár megszólalt, megálltam, és hallgatóztam.
- Liz, mi a gond?
Ne, kérlek csak ezt ne. Ekkora egy seggfejet. Most komolyan Liz - nek hívta Ana - t?

*Annabeth szemszögéből*

Amit Stiles mondott...eléggé rosszul esett. Értem én, hogy féltékeny, és feldühítettem, de ilyeneket akkor sem kéne mondania.
Mindegy, Ad akkor sem fog pofára ejteni. Bízom benne, azt hiszem.
- Liz, mi a gond?
Szemeim kikerekedtek.
Most vagy telefonál, vagy nekem mondta azt, hogy Liz.
Kimentem a konyhából, majd Adam elé álltam.
De nem telefonált.
- Tessék? - suttogtam. Síri csend volt, de a következő pillanatban Lydia és Malia robogott le a lépcsőn.
- Mi a gond, Liz?
Most telt be a pohár.
- A nevem...nem Liz.
Adam szemei kikerekedtek.
- Jajj, ne haragudj, azt hiszem összekevertelek va...
- Te...megcsalsz engem? - vágtam közbe. A levegőben érezni lehetett a feszültséget. Adam felállt, majd megfogta a kezeimet, de én elhúztam. - Válaszolj!
Szinte már kiabáltam, és remegtem idegességemben.
- De...az nem jelentett se..- nem tudta befejezni, amit akart. Megpofoztam.
- Takarodj, a házamból. - az ajtó felé mutattam. - Most!
Szomorúan összeszedte a cuccát, majd az az ajtóhoz kullogott.
Én pedig követtem, hogy becsukjam utána az ajtót, de ő megállt.
- Figyelj, nekem te vagy a mindenem...Taylor? - kérdezte vékony hangon, hátha másodjára eltalálja a nevet.
Egy hamis mosolyt varázsoltam az arcomra, majd ökölbe szorítottam a kezemet, és úgy ütöttem meg.
Az erőmtől hátraesett, orrából ömleni kezdett a vér, de szerintem el is tört neki.
Ijedten nézett rám.
- Nem talált, seggfej! - ordítottam, majd becsaptam az ajtót.
Csak ott álltam, csendben, és az ajtót bámultam.
Könnyeim potyogni kezdtek.
Stiles - nak...igaza volt. És emiatt a nyomorék miatt kis híján elvesztettem őt.
Megfordultam, a fürdőbe igyekeztem, de mikor Stiles mellett haladtam el, odasúgtam neki.
- Igazad volt, örülhetsz.
Mikor beértem a fürdőszobába, magamra zártam az ajtót, s halkan zokogni kezdtem, a falnak dőlve.
Kopogtattak.
- Ana? Kérlek, gyere ki. Van számodra egy meglepetésem. - hallottam az ajtó mögül Stiles hangját. Kifújtam az orromat, megmostam az arcomat, majd résnyire kinyitottam az ajtót. - Figyelj...sajnálom, amit a konyhában mondtam neked. Csak...én szeretlek, és nem bírtam nézni, ahogy az a...
- Hagyjuk, Stiles. Mit akarsz? - néztem rá. Gyengének éreztem magamat, és úgy éreztem, mentem összeesek.
- Gyere ki, fogd meg a kezemet, és hunyd be a szemeidet. - suttogta. - Bízz bennem, Annabeth.
Nagyot nyeltem, majd egy kis hezitálás után bólintottam.
Úgy tettem, ahogy kért.
Kimentem, megfogtam a kezét, behunytam a szemeimet...és bíztam benne. Nem tudom, hova vezetett, de nem mentünk sokat, szóval szerintem a szobám volt azt.
- Nyisd ki. - adott egy puszit a nyakamra, amitől az egész testem megremegett, és a nyakam bizseregni kezdett.
Úgy tettem, ahogy kérte. A látvány szinte lesokkolt.
Tényleg a szobámban voltunk. Vagyis, a feltúrbózott szobámban.
Mindenhol karácsonyi díszek, és csak az égősor világított a fámon.
- Tetszik? - zavart meg bambulásomból Stiles.
Könnyes szemeimmel rá néztem.
Bólintottam, majd szorosan megöleltem, és egy puszit nyomtam arcára.
- Várj. - szólt, majd eltolt magától, amit nem értettem, miért tesz. Felfele mutatott, a plafonról fagyöngy lógott le. Elnevettem magam. - A fagyöngy alatt...muszáj egy csók. Már ha szeretnél kapcsolatot, mert ha nem, én igazán megértem, most szakítottál, és ez biztos fáj, és nagy nyomot hagyott benned. De tudd, én izé...itt vagyok neked, rám számíthatsz, azt a görényt meg megölöm a kedvedért, és aztán...
Egy csókkal hallgattattam el.
Puha ajkai gyorsan mozogtak enyémeken, nyelveink táncoltak. Kezeit arcomra csúsztatta, én pedig átkaroltam.
Miután elváltunk, homlokomat övének döntöttem.
- Hűha, te aztán el tudod hallgattatni az embert. - suttogta, a levegőt kapkodta.
Elnevettem magam.
- Hűha, te aztán sohasem fogod be. - most ő kuncogott, majd lehelt egy apró puszit a számra. - Csak rád vártam, Stiles Stilinski.
Elvigyorodott, majd szorosan megölelt, és a fülembe súgta.
- Boldog Karácsonyt, Ana.
- Boldog Karácsonyt, Stiles.