Stiles Stilinski Fanfiction [Magyar] (Befejezett)

18. Fejezet ~ Az új vérfarkas

- Meglátogatom. - kaptam fel a Jeep - em kulcsait, majd a bejárati ajtó fele vezettem utamat, de egy erős kar vállamnál fogva visszahúzott.
- Hagyd, hadd pihenjen. - morogta Derek.
Kikerekedett szemekkel néztem rá.
- Most nem akarsz vele találkozni, mert félsz, hogy téged okolna, vagy nem szereted őt. - húzódtam el tőle. - Én az előbbire tippelek.
Nem szólt, csak dühösen nézett rám, és visszaült a kanapéra.
Nevetni kezdtem.
- Ha te nem mész, én attól még mehetek. - rántottam meg a vállam.
Az utóbbi időben eléggé megeredt a nyelvem. Nem tudom, hogy ez most Ana miatt van, vagy csak simán megváltoztam.
De nagyon furán érzem magam.
Utamat a ház előtt parkoló Jeep - hez vezettem, majd mikor odaértem, beültem, és a kórház felé vezettem.

*****

- Melissa. - mosolyogtam Scott anyjára a "portán". - Annabeth Hale - t keresem. Hányas szoba?
Melissa nagyot sóhajtott.
- Nem hiszem, hogy jó ötlet volt most idejönnöd, Stiles. - kisétált a "pult" mögül, majd mellém lépett, karon ragadott, és maga után húzott a kijárat felé.
- Miért? És miért megyünk kifele? - álltam meg, majd hátraléptem.
- Stiles! Nem érted. - suttogta. - Sajnálom.
Igaza van, nem értettem. Nem értettem, mi a franc folyik itt. Mi van Ana - val?! Miért nem láthatom? Van egy tippem, de arra inkább nem gondolok.
- Mit? - kérdeztem halkan. - Mit sajnálsz?
- Annabeth...Ő már...nem önmaga.

*Annabeth szemszögéből*

Nem igazán emlékszem, mi történt. Viszont Stiles - ért aggódom. Scott azt mesélte, hogy reggel megtaláltak a suli parkolójában, félig holtan, emiatt Stiles elájult. Majd miután hazavitte, bejött hozzám a kórházba. Lépteket hallottam egyre közelebb az ajtómhoz. Majd végül belépett Ő.
- Theo. - morogtam.
- Szépségem. - kacsintott rám.
Leült az ágyam melletti székre.
- Most, hogy vérfarkas lettél, sokkal több hasznodat veszem.
Nevetni kezdtem.
Miért gondolja azt, hogy segítek neki? Miután elrabolt és megkínzott? Kösz, nem.
- Nem fogok neked semmiben sem segíteni. - vigyorogtam. - És a harapás még nem gyógyult be. Még nem vagyok vérfarkas. Sőt, lehet még bele is halok. De ezt te honnan tudod?
Sóhajtott egy nagyot.
- Az egyik ismerősöm pont arra tévedt, mikor a te kis "baleseted" történt. - nevetett. Hirtelen abbahagyta, majd fülelni kezdett. A fülemez hajolt, majd belesuttogott. - Még találkozunk, Hercegnőm.
Ezzel felállt, majd kisétált az ajtón. Pár perc múlva viszont Stiles rohant be rajta.
- Ana! - ölelt át szorosan.
Nem akart elengedni, nekem pedig a levegőm kezdett elfogyni.
- S-Stiles. Me-megfojtasz. - nyögtem ki.
Elengedett, majd ajkait enyémekre nyomta. Egy hosszú csók után elvált tőlem.
- Minden okés? Annyira aggódtam érted. - könnyezett. - Féltem, hogy elveszítelek.
- Tőlem nem szabadulsz meg könnyen, ezt ne feledd. - küldtem felé egy bíztató mosolyt.
Sóhajtott, majd elvigyorodott.
- Mutasd a sebed. - lépett ide Melissa.
Felhúztam a kórházi ruhám ujját.
De azon nem volt semmilyeb seb.
Kikerekedett szemekkel figyeltem a karomat, amin még reggel ott ékeskedett a harapás.
- Ez...eltűnt! - mondtam teljesen ledöbbenve.
Melissa felsóhajtott.
- Vérfarkas lettél, Ana.