Stiles Stilinski Fanfiction [Magyar] (Befejezett)

4.Fejezet ~ Hasonló cipőben járunk

Vacsorázzak náluk? Miért, hogy egész este mosolyognom kelljen, és úgy tennem, mint akinek semmi baja? Nincs kedvem ehhez...
De mégis, úgy érzem el kéne mennem. Hiszen, Stiles mégiscsak az osztálytársam lesz, és jóba akarok vele lenni.
Bólintottam,
- Igen..öhm..köszönöm a meghívást. - nyögtem ki.
Stiles olyan hirtelen csapta össze két tenyerét, hogy meg is ijedtem, szerencsére ezt viszont nem vették észre.
- Stiles, vidd el hozzánk...
Arra várt, hogy mondjam a nevem, amit készültem is kibökni, de újdonsült barátom megelőzött.
- Annabeth. - vigyorgott büszkén, mint aki jól végezte a dolgát.
- Igen, Annabeth - et. Addig én felhívom Scott - ot, és elintézek pár dolgot. Nyugodtan...rendeljetek kaját, ha akartok. - mosolygott rám Mr. Stilinski.
- Kösz, apa. - ölelte meg apját Stiles, majd felém nyújtotta a kezét. - Gyere.
Lassan és óvatosan, de megfogtam, ő pedig maga után húzott.
Keze meleg volt, gyengedséget és szeretetet árasztott.
Összekulcsolt ujjainkra néztem. Fura volt számomra ez a látvány. Életemben csak egyszer volt komoly kapcsolatom, az sem tartott 3 hónapnál tovább.
De..Stiles - sal nem vagyunk együtt. Még csak nem is ismerjük egymást.
Kint esett az eső, így mielőtt kimentünk volna az üveg ajtón, megálltunk.
Stiles végignézett rajtam, s fintorogva jelezte nem tetszését, mikor látta, hogy csak egy vékony kardigán, póló és farmer van rajtam.
Levette magáról a pulcsiját, majd rám adta, így csak egy vékony póló fedte felsőtestét.
- Meg fogsz fázni. - dörmögtem.
A pulcsi akár egy vastag hálóingként is megfelelt volna. Stiles nem volt nagydarab, és őszintén megvallva, túl izmosnak sem látszott, de a pulcsija mégis óriási volt rám.
- Nem baj. Kibírom. - mosolygott.
Felhajtotta a pulcsi kapucniját a fejemre, majd az anyagon keresztül megsimogatta hajamat.
Megint nyújtotta a kezét, én pedig szívesen, újra meg is fogtam.
Ki futottunk, majd a kocsiig meg sem álltunk, ahova gyorsan be is ültünk.
Érdekes módon, a kocsija csak egy öreg, kék Jeep volt, ami mellesleg alig akart beindulni.
Elkezdtem lehámozni magamról a pulcsiját, de rám szólt.
- Ne vedd le. Úgysincs fűtés, szóval csak egy pár fokkal lesz idebent jobb idő. - mosolygott, majd próbálta beindítani a kocsit, ami nem igazán akart beindulni.
Felsóhajtott, amolyan "Mindig ez van" stílusban. - Feltéve, ha beindul ez a csotrogány.
Rácsapott a kormányra, mire a motor hangos zajjal jelezte, hogy készen áll az indulásra.
A fiú elvigyorodott.
Rátaposott a gázra, majd kikanyarodott a parkolóból.
- Miért akartad, hogy nálatok egyek? Nem is ismerlek..és te sem engem. - néztem rá. - Simán mondhattad volna, hogy menjek el.
- Komolyan kinéznéd belőlem, hogy csak úgy elküldenélek? Aú..ez fájt. - pillantott rám lebiggyesztett ajkakkal.
Elmosolyodtam. Aranyos.
- Csak nem akartam, hogy egyedül legyél. Hidd el, tudom milyen ez. Nekem is...meghalt valakim. Pontosabban az anyám. - mosolygott, de láttam rajta, hogy fájdalmasan  mondja ki ezeket a szavakat. Én meg csak döbbenten néztem. - Ja, úgyhogy..hasonló cipőben járunk.