Nagypályások

➡8.rész⬅

Ahhoz képest nagyon hosszú volt az út. Mindenki beszélgetett a másikkal, kivéve engem. Ki gondolta volna, hogy még az úton is egyedül fogok roskadni. Skott szerencsére tőlem messze került, de így is éreztem magamon gyilkos tekintetét. Nem tudtam nem rá figyelni, mert tetőtől talpig végig mért, még úgy is, hogy közben Adam beszélt hozzá. Nem néztem rá vagy ilyesmi, csak tudjátok ez a női megérzés vagy mi a fene. Sajnos attól tartok, hogy már így is jól össze kevertem a dolgokat, és gyanakodni kezdett. És megpróbálom magamat tőle távol tartani amennyire csak lehet, de egyfolytában a közelemben van, és azon zsörtölődik, hogy hogyan basszon ki velem, akkor nehéz lesz neki ellent mondanom. Pedig ha elő kerül a női énem, és olyan dolgot vált ki belőlem, amit nem kellene, azzal mindent elrontana. Be kell ütemeznem egy tervet, hogy hogyan oldjam meg ezt a problémát. Szerintem az esti elfoglaltságom az lesz, hogy kidolgozzak egy listát, vagyis egy ilyen napi rutinos dolgok, ami annyit takar, hogy Skottot el kell kerülnöm minden áron. És ha ahhoz a listához tartom magam, akkor minden rendben lesz. És ahogy ezt most kigondoltam, levakarhatatlan vigyor ült ki a képemre, amit mindenki észre vehetett. Egy eszement, aki bámul maga elé, mint egy idióta, és vigyorog magában. Mi ez, ha nem elmebetegség?! Komolyan mondom lassan az őrület magába temet.
Annyi mindent történt az elmúlt napokban. Soha nem volt ilyen eseménydús egy hetem sem. Mindig felemésztett a magány és az egyedüllét, ráadásul annyira magamba zárkóztam, hogy csoda volt az, amit eddig itt tettem vagy mondtam.
Ráadásul ez az áthelyezés sem volt betervezve, erre fel sem tudtam készülni sem testileg, de még szellemileg sem. Sehogy sem.

***

Az út keserves volt, annyira elültem a seggemet, hogy még az is csoda volt, hogy kitudtam szállni a kocsiból. Rohadt fáradt voltam, sőt még éhes is. Viszont annyira kedvesek voltak az itteni emberek, hogy az első szavuk is az volt, hogy addig nem eszük, amíg mindenkit el nem helyeztek a hálókörzetekben. Csodálatos. Isten igazából, most az egyszer mindenkit levertem volna a francba. Nő vagyok, és nagyon nyűgös. Mi ez, ha nem a legjobb párosítás?!
Megállt előttünk egy 50-es éveiben járó férfi, aki ahhoz képest ahány éves, még mindig jól tartotta magát. Magas termete, határozott léptei fegyelmet, magabiztosságot sugallt. Ha rá kell néznem azonnal elönt a félelem, nem tudom miért. Talán olyan tekintélye van, amit kevés embernél láttam életem során.
-William hadnagy vagyok, és mostantól, amíg itt tartózkodnak én leszek a gondviselőjük. Itt vannak szabályok, amiket be kell tartani. -nézett körül a meggyötört képű katonákon. Mindegyikőjük izzadt, és iszonyatosan fáradt volt. Annyira viccesek voltak, hogy muszáj volt felröhögnöm. Mint az ázott disznók. Mi ez, ha nem egy irtózatosan humoros látvány.
-Mi olyan vicces újonc? Beavatna minket is a vicc tárgyába?- nézett rám a hadnagy. Bassza meg. Ha mindig ezt csinálom, nem fog össze jönni, hogy a háttérbe szorítsam a jelenlétemet. Ráadásul ahogy rám nézett, úrrá lett rajtam a félelem. Mély hangja még jobban azt sugallta, hogy fogjam be a számat, és ideje lenne elgondolkoznom az életemen, vagy hogy miért is vagyok itt. Bár ezt én is szeretném tudni.
-Semmi, Uram!- húztam ki magamat.
*Égő vagyok.*
-Legyen kedves legközelebb vissza fogni magát, mert nem tűröm, hogy megzavarjanak beszéd közben.- lépett egy lépéssel közelebb. Utálom, ha ilyen közel kerülnek hozzám, legyen szó bárkiről is. Vagyis ez nem igaz, mert Skottot eltudnám magam mellett viselni..
Jézus mi az ördögöt beszélek már megint! Komolyan mondom, legszívesebben ilyenkor kinyírnám magamat. Hülyébb vagyok bármelyik itt álló idiótánál.
-Igenis, Uram!- suttogtam.
-Nos..ott tartottam, hogy a szabályok, igen. Mindenki tudja hogyan működik egy katonaság, nem hinném, hogy ezt külön el kell mesélnem maguknak. Viszont ami különösen fontos. Amiért vissza küldhetjük magukat oda, ahonnan jöttek az az, ha ki mernek kezdeni a konyhán dolgozó lányokkal. Nekik ez a nyári munkájuk, és ha azt látjuk, én és a társam..- mutatott a mellette álló fickóra, ki azért már nem volt annyira vészes, mint ez a debla.- hogy valamelyikőjük bármilyen érintkezést folytatna a hölgyekkel, akkor büntetésben részesülnek. A második figyelmeztetés után repülnek. Értve vagyok?- tette fel az utolsó kérdést, már kicsit erőteljesebb hangerővel.
-IGENIS URAM!- rikácsoltuk teli torokból.
Bár ez az utolsó kijelentés nagyon megfélemlített. Ha csak arra gondolok, hogy ezek a lányok hogyan fogják magukat riszálni a srácoknak, felfordul a gyomrom. Jézus, attól még rosszabbul vagyok, ha..ha Skott meg valamelyik csaj.
NEM. Nem érdekelnek. Nem érdekel se Skott, se egyetlen csaj sem. Tudom miért vagyok itt, és ez még nagyobb lehetőség lett számomra, amivel élnem kell.
-Na ha mindenkinek minden világos, akár akár mehetnénk is! A kollégám megmutatja a maguk szállását. Holnap hajnalban kezdünk.- mondta, majd elindult az irodája felé, de menet közben vissza fordult, majd így szólt.- ajánlom, hogy pihenjék ki magukat, mert nem lesz könnyű dolguk ezalatt a három hónap alatt.- és ezzel a végszóval el is tűnt. Milyen biztató!
-Büdös bunkó!- szólalt meg mögöttem Ben ( vagyis gondolom, hogy ő az, még nem vagyok teljesen tisztában a nevekkel).
-Ne foglalkozz vele, engem jobban érdekel az, hogy csajok vannak a táborban.- mondta Adam kivirulva. Annyira vártam már, hogy felkerüljön ez a téma is a terítékre.
-Nagyon kíváncsi vagyok a felhozatalra.- vigyorgott Skott.
*Ne! Ne legyél kíváncsi!* Nagyon rossz. Az eszem ellenkezik ellene, de a szívem teljesen mást mond. Össze vagyok zavarodva. Szörnyű ez az egész.
-Titeket tényleg csak a lányok érdekelnek? Szerintem nem ezért vagyunk itt.- mondta hősiesen, de bár ne tettem volna, mindenki rám bámult. Valami rosszat mondtam?
-Nem ezért vagyunk itt? Hahó!! Szerinted mióta nem láttunk csajokat? Szerintem ez tök normális, hogy érdekel minket a másik nem. Vagy..na ne mond!- nézett rám Adam vigyorgó üzemmódban.
-Mit kell mondjak?- álltam meg hirtelen. Nem értettem mire akad kilyukadni.
-Hogy miért tiltakozol ennyire a csajok iránt! Talán a..-itt egy kis hatás szünetet tartott, majd a vállamra tette a kezét.- férfiakra buksz?- annyira meglepődtem, hogy majd meg szakadtam a röhögéstől. Már csak azért is, mert ha tényleg, igazán tudná, hogy a férfiakra bukok, teljesen kiakadna. De az, hogy melegnek néz még viccesebb.
-Hallod haver, te egy nagyon poénos ember vagy. De majd ha a saját nememhez fogok vonzódni, akkor..- hajoltam egészen közel , majd lassan megsimogadtam az állát, amitől egyből kikerekedtek a szemei, és halkan azt súgtam- majd te leszel az első, akit megfogok kívánni!- röhögtem. De nem csak én, hanem mindenki a csapatból. Adam még mindig nem tért magához a történtekből, ami érthető is.
És..ahhw Skott is elmosolyodott. Egy huncut, csintalan mosolyt fedeztem fel a szája sarkában, ami annyira jól állt neki. Egyszerűen férfias, és szexi.

-Ez itt a hálókörzetük!-nyitott be egy nagy, egyszerű helyiségbe. Nem nagy cucc, viszont amint kiderült mindenki egy helyen lesz. Az az a srácok, én és Skott.
Nagy fehér falak, sima barna, egyszerű bútorok, semmi extra. Tisztának tiszta, azzal nincs gond. Emeletes ágyak 5 darab. Azt mondta a srác, a szobából nyílik a fürdő szoba. Basszus. Ezt rohadtul nem akartam. Egyáltalán nem akarom így. Hogy fogok fürdeni, hogy fogom elintézni mind azt, amire egy nőnek szüksége van? A válasz egyszerű. Sehogy. Vagyis egyszóval: megszívtam.
-Pakoljatok le, aztán irány kajálni!- mondta a helyettes, és lelépett.
-Nem rossz hely!- vigyorgott Will.
-Ja! Siessünk, aztán menjünk kajálni, mert már baromi éhes vagyok.- mondta John, majd elfoglalta az egyik alsó szintet. Én a kijárathoz legközelebb eső ágyat választottam, annak is a felső szintjét. Reméltem, hogy egy értelmes ember költözik alulra. De nem így lett. Adam.
-Hee' újonc, az alsó helyet lefoglalom, ha nem gond!
-Miért nem Skottal osztozol az ágyon?- kérdeztem a cuccaimat letéve.
-Mert neki is az alsó szint kell, viszont én utálok felül aludni, úgyhogy Rony lett a befutó.- vigyorgott.
-De rám ne másszál este!- vigyorgott.
Ezen el kellett, hogy mosolyogjak.
- Meglátom mit tehetem.- kacsintottam.
Jó kis 3 hónapunk lesz úgy érzem.

***

Gyorsan mindenki össze szedte magát, valaki még zuhanyzott is, de én nem mertem. Semmi takarás nem volt a zuhanyozókon, így inkább kihagytam. Szerintem majd az egyik gatyámat befogom fürdős cuccnak, mert meztelenül nem fürödhetek. Mindennek van hátránya. És ha valaki pasinak adja ki magának az rohadtul nagy hátrány.
Bevártuk a srácokat a szobánk előtt, én a falhoz dőlve várakoztam, mert már annyira fáradt voltam, hogy világomat nem tudtam. Skott haladt el előttem, ami miatt bizsergést éreztem a mellkasomban. Furcsa dolgokat tud ki váltani belőlem. Főleg úgy, hogy megcsapott az az igazán férfias illat, ami a tusfürdőjéből származott. Bódító hatással volt rám, és éreztem, ha nem kapaszkodnék a falnak, menten elájulnék. De persze muszáj össze szednem magam, és előadni, hogy rohadtul nem érdekel a jelenléte, ám ez egyre nehezebb.

Megkerestük az ebédlőt, ahol csak úgy terjengett a levegőben a frissen sült csirke illata. Egyből össze futott a nyál a számban, úgy hogy kicsit sietőre vettem a figurát, és én voltam az első, aki a kaját is megkapta. Rögtön helyet foglaltam a sok katona között, akik nem sokat foglalkoztak velem. Szerencsére. A többiek is csatlakoztak hozzánk, alig várták, hogy hozzá kezdjenek.
Amikor már mindenki a kajája felénél tartott, egy nagy csattanásra lettünk figyelmesek.
És ettől féltem. Ez a lány gyönyörű. Sokkal szebb, mint én. És ő valójában lány. Hosszú szőke haja, tengerkék szeme és vékony, de nőies testalkata mindenki figyelmét magával ragadta. Főleg Skottét, akinek a feszülős pólója ázott a levestől.
A csaj ráborította a levest, bár azt nem tudom, hogy véletlen volt, vagy neki is annyira bejön Skott, mint nekem, és csak egy ürügy volt arra, hogy leszólítsa.
Skott ott állt, és bámulta a csajt.
Igen.
Tetszett neki...