Nagypályások

▶21.rész◀

Sam
Maradjunk annál, hogy meg csókolt és én viszonoztam. Helyes döntés volt? Nem. Élveztem? Naná. Még is majd megöl a bűntudat, hogy teljesen hülyére vettem. Mióta megerőszakoltak, egyedül az apámnak engedtem meg, mint férfinak, hogy hozzám érjen. Rajta kívül senkinek. Erre Skott teljesen felborította az egész szabályzatot, amit magamnak állítottam fel. És mit tehetnék ezellen? Most éppen ahol tartok az az, hogy buzinak állítatom be. Viszont tudom, hogy ő nem az. Egyszerűen már érzi, hogy nem az vagyok, akinek mutatom magamat. A férfi ösztöne megérzi ezt. Pedig elmondhatom magamról, hogy egészen jól titkolom a dolgot, csak vannak kiskapuk, amiket Skott kezd megtalálni. És nem tudom mit tegyek. Beengedjem azon a kapun? Esetleg mondjam el neki az igazságot? Tanácstalan vagyok. Lehet csak félhomályban kell tartanom. Egyre jobban kezdek beleszeretni, és így kénytelen leszek neki színt vallani. Csak nem tudom mikor.
-Skott?- löktem el magamtól, bár a szívem és a szám nagyon tiltakozott. Méz édes ajkai nehezen váltak el az enyéimtől, mégis vágyat keltett bennem ez a pár perces kis csók csata. Vágytam vissza a karjaimba, a hátamon futkosott a hideg, mi által még jobban kívántam őt. Azt akartam, hogy soha ne engedjen el. Mindig vele akartam lenni. Bár ez az álom nem teljesülhet be, hiszen ő nem lehet velem. Nem tudnám neki megadni mind azt, amire szüksége lenne.
-Tessék?- kérdezte rekedtes hangján, szavaiból csak úgy csengett a tűz lángja. A szemeivel felperzselte az egész lényemet. Nem akármit váltott ki belőlem ez a srác. Óvatosan megsimogatta az arcomat, de én hárítottam azt. Élveztem az érintését, mégis helytelennek találtam.
-Ezt nem lehet..-suttogtam, de nem tudtam befejezni a mondatomat, mert a mutató ujját a számra tapasztotta.
-Shh..-csitítgatott.-tudom, hogy nem lehet. Azt se tudom miért teszem, hiszen heteró vagyok. Viszont van valami, ami megmagyarázhatatlan számomra. Hogy mi az, amit irántad érzek. Vagy hogy miért érzek így. De azt tudom, hogy el kell mondanod azt, ami igazán a szívedet nyomja.-felelte.
-Nem lehet!- alig hallhatóan ejtettem ki a szavakat, viszont Skott hallása tökéletes volt.
-De miért nem?- kérdezte.
-Mert örökre megutálnál.-annyira nyálas volt már ez az egész, hogy egyáltalán nem értettem, ebből Skott miért nem vesz észre semmit. Vagy megártott neki az az egy sör, amit kétlek, vagy csak simán nem akarja észre venni, és ez neki tök normális. Fogalmam sincs.
-Nem lenne olyan dolog, amiért megtudnálak utálni. Fontos vagy nekem Sam. Magam sem tudom miért, de az vagy.-fogta mrg a kezemet, és a földön térdelve engem figyelt. Könnyes arcom tiszta nyúzott volt, úgy éreztem magam, mint akit a földbe tapostak. Annyira jó lenne neki mindent elmondani. Legalább tényleg egy igazi rendes párt alkothatnánk.
-Jól van Skott. Akkor elmondok mindent.-sóhajtottam, és úgy gondoltam, hogy itt az idő, mindent kitálalok. Nem húzhatom tovább az időt, lesz ami lesz. Ha meg utál, tudom, hogy akkor örök életemre egyedül leszek.-Skott ez egy igazán fontos dolog, amit nem mondhatsz el senkinek. Nem az vagyok, akinek gondolsz. Valójában én..
-SRÁCOK! MÁR MINDENHOL KERESTELEK TITEKET!- üvöltötte Adam, amikor kilépett a kocsma ajtaján két nővel a hóna alatt. Mind be voltak piálva, csoda volt, hogy két lépést meg tudtak tenni. Skott egyből elengedte a kezemet, és leült tőlem egy méterre, hogy fenntartsa a látszatot. Ennél több nem is kellett, Adam elindult felénk a két csajt lehagyva, mert azok már két lépést nem tudtak megtenni, és nem messze a cipőmtől a srác egy olyat rókázott, hogy megnyithattuk volna a Velencei tó kisebbik változatát. Skott egyből elindult a barátja felé, és a kezét át dobta a vállán, és leültette. Adam már alig tudott magáról.
-Figggyeljetek! Ehz mst eggy iggazán kirrály este volt, aszt kell mongyam..-szövegelte, alig lehetett meg érteni, hogy mit mond. Dűlöngélt, magában beszélt, mutogatott valamit egy kis kacsáról, aminek semmi értelme nem volt, utánozott egy lovat, aminek úgyszint semmi értelme.
-Gyere Adam, majd én haza viszlek.- ajánlottam fel neki, egyébként sem volt már értelme irt maradnom. Még jó, hogy nem mondtam el neki semmit, kitudja, most éppen milyen állapotban lenne.
-Nem viheted vissza. Majd én vissza viszem. Úgy sem bírnád hazáig. Meg egyébként is sötét van, nagyon veszélyes.
-Ne féltsél már Skott. Nem lesz semmi bajunk. Nincs messze a tábor.-feleltem.
-Dehogynem! Ha bármi bajod esik..-itt nem fejezte be, mert Adam megint hányt.- meg egyébként is. Nem jönnél vissza, én addig mit kezdenék magammal?
-Keress magadnak egy nőt.-vigyorogtam rá, amire csak egy morgással felelt.
Megvártuk, amíg Adam kicsit jobban lett, és a makacsságomnak köszönhetően haza vittem őt. Vagyis vissza a táborba.
-Nem kellene ezt tenned Samyke.- makogta össze-vissza. Olyan neveket adott nekem az út során, hogy a kapu előtt már nem bírtam ki nevetés nélkül. Volt ott olyan is, hogy 'Sames bab', Sampilla', 'Sam gödör' és a többi. Beteg a gyerek az biztos.
Lassan haladva bevittem a hálóba, és leöltöztettem. Ne kérdezettek semmit. Nem történt semmi, sőt nem is nyúltam olyan helyre, hova nem kellene. Egyszerűen csak levettem a pólóját,  bakancsát, és befektettem az ágyba, majd a raktárból hoztam neki egy lavort, ha esetleg megint hánynia kellene.
-Kész. Most már pihenjél.-szóltam rá. Nem igazán volt magánál, így nem is nagyon válaszolt, csak amikor az ajtónál jártam, akkor hallottam meg valami igazán furcsát.
-Skott szerelmes Sambe. Igen. Bár, ha Sam lány lenne, akkor biztos, hogy ők együtt lennének, és Bumm..-suttogta. Nem tudtam ezt hova tenni, így hát nem is igazán foglalkoztam vele.

Úgy voltam, hogy vissza megyek Skotthoz, és meglepem. Viszont amikor sétáltam vissza, egy nagy erős kéz megragadta a csuklómat, és berántott a bokorba. Nem ismertem ezt a férfit, vagyis csak gondoltam, hogy nem. Amikor meghallottam a hangját, kővé dermedtem..