Nagypályások

▶2/16.rész◀

Sziasztok drágáim! Az ezelőtti kiírásomban összegeztem a kommenteket. A többség szerint legyen a szülők szemszögéből is rá látásunk a dologra, amit be is fogok tartani. És aki attól félt, hogy a mi anyukánk szemszögéből fog folytatódni, az picikét tévedett, hiszen lehet az én kiírásom nem volt eléggé egyértelmű! Most Aaron szemszöge hangsúlyosabb, úgy hogy nézzük a drága gerlepárunkat!

Aaron

Már lassan fél 1 múlt, és a csend, a sötétség hangja megunhatatlanul duruzsolt a fülemben. Semmi mást nem hallottam, csak azt a hihetetlen nagy ürességet, ami betöltötte az egész tábor területét. Kezdtem feladni. Minek várjak rá? Nem tudnám megfogalmazni, hogy miért fájt annyira az, hogy nem jött el. Reménykedtem, hogy ma este is láthatom, hogy ihatom fáradhatatlanul minden egyes szavát, hogy talán most tényleg elhívhatnám egy igazi randira. De fél 1 után már nem foglalkoztam vele. Ha őt ez nem érdekli annyira, mint engem, akkor felesleges ábrándokat kergetnem.

Amikor már majd nem a kis tisztásnál jártam, akkor hallottam meg a bársonyos hangot, ami tele volt fájdalommal, keserűséggel, kínnal. Az a bársonyos hang, amit én ismerek, eltorzult és fakó volt. Pánikba estem. Sötét volt, nem sok minden látszódott, csak valami kis kupac a földön, nem lehetett belőle kivenni, hogy ki az pontosan. Csak remélni tudtam, hogy nem Holy az. De tévedtem. Visított a fájdalomtól. Olyan gyorsan futottam oda, ahogy csak tudtam. Megakartam érinteni, magamhoz akartam húzni. De magzatpózba kuporodva feküdt a földön, és kínok kínja között sírt. Csak a vállát fogtam meg.

- Ne érj hozzám! - sírt, nehezen értettem először, hogy mit mond.

- Mi van veled Holy? - nagyon aggódtam, nem tudtam kezelni a helyzetet. - Mond már mi van! - kiabáltam rá, majd nagyon elszégyeltem magam, hogy így bánok vele, így mellé guggoltam.

- Fáj! - nyögte. Nem mondott mást, nem emelte rám gyönyörű tekintetét.

- Mi? Mi fáj Holy? - megkerültem, és most már elölről néztem, ahogy a földhöz szorítja apró testét, az arcát nem láttam. Kisepertem óvatosan a haját a szeméből, és akkor láttam, hogy a szemeit, fogait össze szorítja a fájdalomtól, az arcán egy lila folt éktelenkedett.

- Jézusom. - suttogtam. Szerettem volna rajta segíteni, de pánik futott át rajtam.

- Aaron.. - lehelte a szavakat, remegett. Nem tudom, hogy a fájdalomtól vagy attól, hogy fázott.

- Megyek, hívom az orvost! - jelentettem ki határozottan. - ne mozogj Holy, sietek vissza.

- Rendben. - sírt.

Amilyen gyorsan csak tudtam, rohantam az orvosiba, felkelteni az ottani orvost, aki éppen aludt. Dörömböltem az ajtaján, majd beszakadt tokostól az egész ajtó.

Nagy nehezen, de kinyitotta az ajtót, az öreg a szemét törölgette.

- Igen? - ásított.

- Siessen már! Holy nagyon rosszul van. - idegeskedtem. Az öreg ahogy látta rajtam, mennyire is komoly a dolog, szedte a cuccait, magára kapta a kabátot, és rohant utánam.

A tisztáson Holy ugyanúgy feküdt, már egy hangját nem hallottam.

- Itt vagyunk kicsim. - szólítottam meg. - Holy tarts ki! Minden rendben lesz! - simogattam meg az arcát, és akkor rám emelte nehéz, fáradt szemeit. Be voltak azok dagadva, szörnyen szenvedett.

Az orvos is elé térdelt, próbált néhány kérdést feltenni.

- Hol fáj kedvesem? -megérintette az oldalát, amitől Holy egyből felvisított.
Próbálta a doki minél óvatosabban megvizsgálni, de ha egy olyan ponthoz ért, Holy sírva visított.

- El tört néhány bordája. - jelentette ki egy 15 perces vizsgálat után. - annyit tudok tenni, hogy kihívom a mentőket minél hamarabb, neked addig itt kellene maradnod vele. Szólok Samnek is, hogy tudjon róla.

- Persze doki. Köszönöm. - az orvos csak rám nézett, és bólintott. Egyedül maradtam Holy-val. Betakartuk egy pokróccal, hogy ne fázzon. Csak ültem mellette, és simogattam a haját.

- Minden rendben lesz. - suttogtam, majd bele pusziltam, az isteni orchidea illatú hajába.

- Köszönöm. - nehezen tudott beszélni.

- Ne erőltesd meg magad drágám. Csak pihenjél. - mosolyogtam rá óvatosan. Nem kérdeztem meg, hogy mi történt. Nem akartam felzaklatni, az a legfontosabb, hogy minden rendben legyen. Viszont beszéltem hozzá, hogy magánál legyen.

- Tudod min gondolkodtam az elmúlt napokban? - vetettem oda a kérdést. Holy rám emelte tekintetét, várta a választ.

- Min? - súgta. Hangja meg volt törve, mégis annyira csodás volt még így is.

- Hogy mi lenne, ha..tudod - nem tudtam, hogy mondjam el neki. - mondjuk, elmennénk randizni. Kettesben. - vakartam a fejemet, nagyon zavarban voltam. Szerintem, ha látta volna rendesen az arcomat, tuti kinevetett volna. - persze nem kell most válaszolnod, mert most a legfontosabb, hogy felépülj, és minden rendben legyen veled.

- Nagyon örülnék neki. - mosolygott óvatosan.

- Tényleg? - lepődtem meg.

- Akkor lennék a legboldogabb. - az utolsó mondatnál kicsit köhögött, ami nagyon fájt neki.

- Shh, semmi baj. - pusziltam meg az arcát, amin elmosolyogodott.

- Édes vagy. - jelentette ki.

- Ezen vitatkoznék. - nevettem.

Egy 10 perc elteltével jelent meg a mentős, a társával, aki a kezében egy hordággyal érkezett.
Arra kért, hogy menjek arrébb, ami nagyon nehezemre esett. Ők is megvizsgálták, majd feltették a hordágyra. Ekkor jött ki mindenki a háló körzetből, gondolom meglátták a fényeket. Sam, Holy anyja rohant, ahogy csak tudott.

- Mi történt? - szörnyen aggódott. Holy már a mentő autóban volt, ahogy megjelent Adam, szólt neki Sam, hogy ő most a lányával megy, úgyhogy rá marad egyenlőre a tábor igazgatása és továbbra is a csapat edzése.

- Eltört néhány bordája. Én találtam meg. - szóltam Samnek.
Ő csak mellém lépett, a vállamra helyezte a kezét, és meg köszönte. Nagyon aggódtam, hogy ezek után mi lesz. Hogy mikor fogom megint látni, vagy mikor ülhetej kint vele a dombon.

De ami a legfontosabb. Ki tehette ezt vele. Mert az hazugság, amit a mentősöknek mondott, hogy felmászott a fára és leesett. Biztos vagyok benne, hogy Andy erről egy kicsit többet tudna nekem mesélni. Viszont, ha megtudom, hogy tényleg ő tette, egyesével fogom kitépni a belsőszerveit, és megetetem vele az egészet.

Már csak az volt a lényeg, hogy hogyan fogom elkapni. Mert itt befellegzett a pályafutása. Egy nőt megverni, majd nem holtra..ezt megkeserüli.

A mentő autó elhajtott szirénázva, és teljesen egyedül maradtam.

- Mi történt haver? - jött oda Greg, látta, hogy teljesen kikészültem.

- Segíts nekem. Ezt nem fogom hagyni.