Nagypályások

▶18.rész◀

Skott
Sírt. De miért? Ahogy belenéztem a kétségbeesett, ám de mégis szomorú tekintetébe, össze szorult a szívem. Nem tudtam mit tegyek. Ha tehetném, elráncigálnám egy csöndesebb helyre, és addig ölelgetném, amíg a karjaim közt meg nem nyugszik. De ez volt az a terv, ami soha nem valósulhatott meg. Egyszerűen nincs rá lehetőség. Mégis annyira furdalt a kíváncsiság, hogy nem hagyott nyugodni ez az egész.
-Adam?!- böktem meg a barátomat, aki a levesét szürcsölve rám pillantott.- mi baja van Sam-nek?- kérdeztem, még mindig a srácot figyelve, aki lassan ballagott a sarokban lévő üres asztalhoz.
Adam is rá nézett, és végig mérte őt.
-Ha jól hallottam, Roger hadnagy felesége meghalt. Vagyis az anyja.
-Hogy mivan?- kérdeztem olyan hangosan, hogy a közelünkben ülők mind ránk pillantottak.
-Ja. Gondolom most jutott el hozzá a hír. Én is csak onnan tudom, hogy amikor a parancsnok irodája előtt mentem el, Roger ott ült magába roskadva, és éppen részvétet nyilvánítottak neki.
-De hát hogyan történt?
-Ha jól tudom betörtek a házukba, és az asszony leütötte a férfit, viszont a csávó elővette a fegyvert, és agyon lőtte.
-Jézusom!
-Van itt még valami.-folytatta a haverom.-állítólag ennek a fickónak valamilyen köze volt a családhoz. De azt nem tudom, hogy pontosan mi.- ezzel befejezte, majd továbbra is a vacsorájára koncentrált.
-De egyébként ezt miért nem voltál hajlandó elmondani?- csattantam fel, hiszen most esett le, hogy Adam tudott róla, és nem szólt.
-Mert elfelejtettem! Figyelj haver, ha az embernek nő hiánya van, akkor igen szelektív az agya. Na, és az enyém most pont az!
-De egy paraszt vagy bazmeg!- röhögtem rá, ám amikor Sam-et néztem,rájöttem, hogy igen csak át tudom érezni a helyzetét. Szörnyű, ha az ember elveszíti az édesanyját, főleg ilyen fiatalon, na meg persze ilyen körülmények között.

Kíváncsi lennék, hogy a fickónak mi közé van hozzájuk. Viszont nem merem megkérdezni, mert ez a dolog nem tartozik rám, és nem akarok erősködni.

***

Sam

Hogy történhetett mindez? Egyszerűen nem értem. Elvesztettem az édesanyámat. A barátomat, a lelkitársamat. Azt a nőt, aki a nehéz helyzetekben is mellettem állt. Segített a bajban, kis ruhákat vett nekem kiskoromban. Neki köszönhettem azt a sok szép játékot, a barbie babákat. Az életemet. Erre ő nincs többé. Mintha a szívemet tépték volna ki a helyéről.
Ha tehetném utána mennék. Elvesztettem az édesanyámat és a bátyámat is. Nem tudom felfogni azt, amit apa mondott! Egyszerűen nem fér a fejembe. De tudom, hogy az a szemétláda volt. Az a rohadt fasz, aki tönkre akarja tenni a családomat. De ennyi! Én ezt nem bírom tovább. Ha megtalálom, egyesével töröm el az összes végtagját, majd a beton alá ásom, miután belöktem őt egy vonat elé. Megbosszulom! Elég volt ebből. Nem fogok terrorban élni, az biztos. Elvette a bátyámat, az anyámat, és ezért fizetni fog, ha addig élek is.

Amikor az ebédlőben ülve próbáltam össze szedni magamat, mindenki engem nézett, de annyira idegesített, hogy én lettem a középpontban, jobbnak láttam, ha távozok, ám ekkor megjelent az egyik szakaszvezető , aki csendre intett mindenkit, és a magasba emelte a kezét, ezzel jelezve, hogy jobb lesz, ha bekussolunk.
-

Nos, ha mindenki befogta a száját, akkor el is kezdeném!-nézett körül a társaságon, majd folytatta.- egy kis probléma akadt a kimenetellel kapcsolatban, ugyanis az egyik szerencsés tagunk elég súlyos sérüléseket szerzett a mostani edzés során, ezért a vezetőség úgy döntött, hogy helyette más kapja meg ezt a lehetőséget.-itt már mindenki halk zsivajba kezdett, mozgolódtak, próbálták kitalálni, hogy ki lehetett az a szerencsés.- Nos! A vezetőség úgy döntött, hogy aki ezt a csodálatosan nagy megtiszteltetést kapta, az nem más, mint..Samuel Jones.-mi a f..?!-légy szíves egy óra múlva bejönni az irodámba, hogy veled is konzultáljunk, és a többi nyertessel. Majd este, indulhat a buli.- megvillogtatta azt a csodálatos mosolyát, majd távozott.
Köpni-nyelni nem tudtam, annyira meglepődtem. Nekem most ehhez nincs lelkierőm. Nem akarom ezt. Egyedül akarok lenni, senkivel nem akarok beszélni. Most csak magányra vágyom. Ha bementem hozzá, megmondom, hogy kiszállok ebből. Nincs most az ilyenekhez türelmem. Most ölték meg az anyámat, és aztán arra kérnek, hogy menjek ki, és élvezzem az életet? Ugyan. Hamarabb lövöm magam fejbe, minthogy mosz jól érezzem magamat.

Amíg vártam, hogy leteljen az egy óra, addig kint ültem az én eldugott kis zugomban, ami a főépület mögött van. Sehol semmi, csak egy kis farönk, amin ülni szoktam, a hátamat a falnak döntve, és nézem a csillagos eget. Szerencsére senki nem tudja, hogy ilyenkor hol vagyok, és nekem ez nagyon nagy megkönnyebbülés.

-Na! Akkor amint megbeszéltük, egész estére kimenő. A városban lehet maradni, semmi több. Azt csinálnak amit akarnak, és azzal akivel akarnak. És azért kapják ezt a megtisztelő dolgot, mert magukkal nagyon megvagyunk elégedve, és úgy látjuk, maguk mindent bele adnak az edzésen. Reggel 8 órakor kezdődik a gyakorlat, ezt ne felejtsék el!- mondta el a szabályokat az apám. Most itt marad egy darabig, mert szerinte most szükségem van rá.
-Megértettek mindent?-kérdezte, melyre egy hangos 'igen' volt a válasz. Amikor mindenki kiment, én leültem, és sírni kezdtem. Szánakozva néz rám mindenki, még Skott is. Ezt én nem bírom elviselni.
Ráadásul itt van ez a hülye kérése is Rose-nak, mit teljesítenem kell. Egyáltalán nincs hozzá kedvem.
-Apa, minek kellett ez? Tudod jól, hogy én ezt nem akarom!- nyávogtam, és bömbölni kezdtem, mint egy óvodás.
-Tudom kicsim, de most erre szüksége van! És ez az egy lehetőséged van, hogy jól érezd magad.
-De én nem akarom jól érezni magam. Be akarok zárkózni, nekem más nem kell!- sírtam, majd az asztalról el véve a zsebkendőt, megtöröltem a szememet.
-Márpedig jól fogod, ez parancs! Nem engedem, hogy megint öngyilkossággal próbálkozz! Nem foglak téged is elveszíteni, mint az anyádat és a fiamat!- és itt már ő is sírt. Egyszerűen szét esett a családunk. És most már csak mi vagyunk egymásnak. Ami azt jelenti, hogy ki kell tartanunk egymás mellett, kerüljön bármibe is.
-Rendben apa, legyen. De csak a te kedvedért. Mert szeretlek.