Nagypályások

▶2/19.rész+ HÍR◀

HÍR!

Sziasztok drágáim! Egy eléggé fontos hírem van! Nos, ezelőtt is beszéltem nektek egy kis találkáról, amit a nyár folyamán megszeretnék szervezni! Nem tudom, hogy ki lenne az, aki esetleg el tudna jönni, vagy elakar jönni, de úgy gondoltam, hogy Nyíregyházán tartanám! Szerintem Nyíregyházát mindenki ismeri, és július-augusztus körül meg is szeretném tartani, persze csak ha lesz emberke, aki szívesen eljönne! Ha kérhetlek titeket ( aki szeretne jönni, vagy tud is jönni) üzenjetek nekem itt kommentben, üzenetben, instagrammon, vagy akár facebookon. Bárhol lehet, és ha tényleg össze jönne ez a dolog, akkor én már júniusban elkezdeném szervezni. Mit gondoltok? Én nagyon örülnék neki, legalább megismerhetnénk egymást! Sőt, nyárra kijavítom a Nagypályásokat és igyekszem egy kiadót keresni, hátha össze jönne a dolog!

Tudom, hogy sok embernek nem lenne könnyű megoldani, hogy Nyíregyházára utazzon, de én bízok abban, hogy lesznek olyanok, akik esetleg tudnak jönni! Várom a hozzászólásotokat, puszi!

Aaron

1 év misszió. 1 év nélküle. Hihetetlen, hogy ez is velem történik. Nem volt elég, hogy egyedül maradtam, elveszítettem az édesanyámat, elveszítettem a szüleimet, és elveszítettem őt. Nem így akartam. Én csak egy boldog életet szerettem volna a szüleimmel, és azzal a nővel, akibe szerelmes lettem. De már az elején elbasztam. Anyám életét mindig csak megnehezítettem azzal, hogy bajba kerültem, verekedtem, dühkitöréseim voltak, mindig járt értem be a rendőrségre. Próbáltam uralkodni magamon, de a rossz társaság, az, hogy menőnek tűnök tetteim miatt, felbátorított arra, hogy egy beteg állat legyek. Azt hittem ettől jobb és menőbb gyerek leszek, ha minden balhéban benne vagyok, ha csajokat fektetek meg. De későn jöttem rá arra, hogy anyámat ezzel tettem tönkre.Ezért sírt mindig, aggódott értem, és én nem foglalkoztam vele. Rossz ember vagyok.

- Aaron gyere. - az egyik katonatársam szólt rám, a reggeli erősítésre tartottunk. Holnap utazunk Afganisztánba, már egy hónapja itt vagyok. Sokkal többet követelnek itt, mint Holy táborában. Sokkal jobban meghajtanak minket, sokkal többet követelnek. Egy ideig azt hittem, hogy nagyon erős srác vagyok, de egy hét kemény meló után rájöttem, hogy nem is vagyok olyan fasza gyerek, mint gondoltam volna.

- Megyek. - futottam utána. Itt még jobban rühellték a késést, mint amott, igyekeztem minden szabályt betartani.

Csak az volt a legnagyobb probléma, hogy Holy egyre jobban hiányzott. Nem akartam nélküle elképzelni az életemet. 1 év és újra láthatom, de félek, hogy neki nem voltak olyan komoly érzései irántam, mint amit én érzek iránta. Vagy mi van, ha tényleg talál magának valamit? Abba belehalnék. De igyekszem pozitív lenni, megbízok benne annyira, hogy tudjam, vár rám. Igen. Biztos vagyok abban, hogy meg vár.

Holy

Már lassan fél éve itt hagyott. Nagyon lassan telnek a napok, az óra mintha csak egy helyben állna. A mai napig nem tudom felfogni. Úgy érzem, mintha csak álmodtam volna. Mintha csak egy csodás álom lett volna. 

Az arca egyre jobban halványodik el, a szeme színe, a teste..minden.  Minden kiejtett szava, a hangja..hiányzik. Egyre nehezebben viselem. Nincsenek esti kiruccanások, beszélgetések, sejtelmes nézések a folyosón, sem egy apró szó, ami azt jelezné, hogy itt van velem. Nincs többé. Mennyi rá az esély, hogy vissza engedik ide? Mennyi az esély arra, hogy láthatom még valaha?

- Kicsim mi a baj? - jött oda anya az ebédlőben, éppen vacsoraidő volt.

- Áh, semmi. Csak elkalandoztam. - nem mondtam semmit neki az Aaron-nal való kapcsolatomról. Bár azt biztos tudja, hogy jóban voltunk, de szerintem nem sejti, hogy szeretem is. 

Pedig az elején megfogadtam, hogy egy bunkó srác nem fog levenni a lábamról. Erre tessék. Itt vagyok egyedül, össze törve, mert beleszerettem egy idiótába. Egy idiótába, aki mindig kiakasztott, felidegesített, piszkált, és én hagytam, hogy úrrá legyen rajtam ez a rózsaszín köd. Fájdalmas ez a szerelem. Főleg azért, mert másodjára történt meg velem, hogy egy pasi elhagyott. Persze ez a második eset nem hasonlítható az elsőhöz.

- Aaron?

- Tessék? - néztem furán anyára, közben csak a kajámat piszkáltam, egyáltalán nem voltam éhes.

- Hiányzik? - kérdezett rá. Még jó, hogy hiányzik anya. 

- Egy kicsit. - válaszoltam szűkszavúan.

- Nem keresel mást? Nagyon sok pasi létezik még a világon. - miről hablatyol itt az anyám?

Csak simán felálltam az asztaltól, kicsit felhúzott anya kijelentése.

- Nem keresek mást. Itt fogok rá várni. Meg fogom várni, amíg vissza jön hozzám. - az utolsó mondatot inkább magamnak mondtam, de persze anya ezt is hallotta.

- És mi van, ha nem jön vissza? - kérdezett megint egy nagy baromságot. Itt már totál bepöccentem. 

- Szerintem ezt fejezzük be itt és most. - mondtam, majd hátat fordítva neki leadtam a tálcámat, és kiviharzottam az ebédlőből. Nekem most egyedüllétre van szükségem. Szóltam apának, hogy én most elmegyek. Amúgy is régen láttam az apa felőli nagyapámat, így bejelentettem, hogy egy pár napra át megyek hozzájuk. Vonattal több órás az út, de nem érdekelt. Kiakartam kapcsolni, nem akartam olyan helyen lenni, ami mindig Aaron-ra emlékeztet.

- Biztos, hogy most akarsz menni? Nem ér rá holnap indulni? Este nem biztonságos. - ahj, ne már.

- Apa! Felnőtt nő vagyok, eltudom dönteni, hogy nekem éppen mi a jó. Nem lesz semmi bajom, felhívom nagyapát, hogy jöjjön ki elém majd a vonatállomásra.

- Biztos? - nézett rám felhúzott szemöldökkel. Akkor sem tudna rá venni, hogy maradjak, ha tehenek hullanának az égből.

- A legbiztosabb. Egy óra múlva indulok, megyek pakolni. - hagytam egyedül az irodájában.

*******

Meg is ejtettem ezt az utazást, ami nagyon jól sikerült, és végre egy kicsit jobban is éreztem magamat, csak arra nem számítottam, hogy amikor vissza térek, az életemnek vége.