Nagypályások

▶2/9.rész◀

Sziasztok Drágáim! Ne haragudjatok, hogy még csak most hozok részt, de az érettségire készülök ezerrel, és egyre több a dolgozat ebben a hónapban, mint eddig valaha is volt. ( Érettségizők tudják!) Az Ápoló című történetemet kicsit szüneteltetem, mert igyekszem erre a történetre koncentrálni igazán, és szeretném, ha nem menne a kettő egymás rovására. Remélem tetszeni fog a rész, puszika!

Holy

Nagyon lassan akarta azt a rohadt teát meginni, valahogy szerintem érezhette, hogy valami nem stimmel. Egyfolytában csak beszélt, nézegette a teát, már kezdtem feladni ezt az egészet.

- Na! Meddig szarozik még vele? - hajolt közelebb Andy, ő is csak azt a barmot figyelte, egyre inkább várva a bosszú végét.

- Fogalmam sincs. Szerinted rá jött, hogy kiakarunk vele baszni? - kétségbeesve már a körmeimet rágtam, ami idegességemben berögzült cselekvés volt nálam.

- Hát csak nem - vakarta meg a tarkóját - ez a terv túl tökéletes ahhoz, hogy ne sikerüljön.

És igaza lett. Egy öt perc tanulmányozás után végre bele kortyolt a forró italba. Egyből elöntött a bosszúvágy édes mámora, a testemet megtöltötte az adrenalin. Viszont a boldogságom hamar elillant, ugyanis egy kortyon kívül nem ivott belőle, sőt, elindult kivinni a tálcát. Bassza meg. Pedig a terv annyira sikeresnek tűnt. És az a probléma, hogy egy kortytól nem igazán lesz semmi baja.

A srácok felálltak az asztaltól, és elindultak leadni a tálcákat. A csalódottság érzése hamar rám szállt, nem tudtam mihez kezdjek ezek után. Andy látta rajtam, hogy mennyire felhúzott ez az egész, így simogatni kezdte a hátamat, ami megnyugtatóan hatott rám.

- Nyugi. Legalább megpróbáltad.. - nem tudta befejezni a mondatot, mert egyrészt nem is figyeltem rá igazán, másodszor miután a csávó leadta volna a tálcát, levette róla a poharat és lehúzta annak tartalmát. Ez az!

- Mit gondolsz? Nyert ügyünk van? - nevettem, és Andy arcára egy puszit nyomtam, ami tőlem nem volt megszokott.

- Mivel egy puszil hálálod meg a segítségemet, ezek szerint igen. - mosolygott. Andy mindig is nagyon kedves volt velem, mindig mellettem volt, bármit is tettem vagy terveztem. De soha nem tekintettem rá máshogy a legjobb baráton kívül. Néha azért elgondolkoztam azon, hogy mi lenne, ha megpróbálnánk együtt, de rá jöttem, hogy azzal a barátságunkat is tönkre tenném. Azért vannak közöttünk olyan pillanatok, amikből azt szűröm le, hogy talán ő nem csak barátként tekint rám, de nekem az ő szeretete fontosabb, mintsem elveszítsem. Így igyekszem a barát zónát fenntartani. Azt azért be kell vallanom, hogy tényleg helyes srác, minden csaj szívét megtudná hódítani azzal a lehengerlő mosolyával, de én tartok egy méter távolságot azért ettől a bugyiszaggató mosolytól. Biztos ami biztos.

- Mennyi idő, amíg hat? - érdeklődtem, miután a maradékot kivittem és Mia-t kerestem a tekintetemmel.

- Körülbelül 10 perc. 5 perc múlva amúgy is jelenésed van a reggeli edzésen, úgyhogy láthatod, ahogy kidől. - mosolygott, majd egy ölelés után ő is csatlakozott a régi csapatom tagjaihoz.

Mia is oda sietett egy puszira.

- Sikerült? - talán attól rettegtem a legjobban, hogy másnak az italába rakta bele, és így mind hiába volt. Mi van, ha Aaron teájába sikerült bele csempészni? Vele nem igazán tenném ezt meg, főleg vissza gondolva az esti beszélgetésünkre. Van valami benne, ami annyira titokzatos, és talán ez tetszik benne a legjobban. Persze nem úgy, hogy kedvelem vagy valami, csak jobban szeretem a titokzatos embereket.

- Persze, hogy sikerült. Tudom, hogy melyiket kellett neki oda adnom, mert megjelöltem direkt a poharat, hogy ne kavarodjon el. - ó, vagy úgy. Lehet akkor látta rajta a jelzést, és azért figyelte annyira a poharat.

- Még egyszer köszönöm a segítséget. Nélküled nem ment volna. - búcsúztam el, mert nem akartam elkésni.

- Bármikor, Holy. - azzal a lendülettel indult is vissza a konyhába.

Anyuval pont az ajtóban találkoztam, legnagyobb meglepetésemre vállba vert.

- Naaa, ezt most miért kaptam? - hisztiztem, mint egy gyerek.

- Egyrészt azért, mert késésben vagy és apád tartja most az edzést. Másrészt tudom mit tettél - nevetett - nem volt ez egy kicsit erős?

- Várj hagy gondolkozzak - tetettem a hülyét - ja, nem. Szerintem nem. - vettem elő lehengerlő mosolyomat.

- Nem leszünk jóban kislányom! Arról volt szó, hogy nem leszel durva. - fenyegetőzött az ujjával.

- Nem is voltam az, majd a hashajtó az lesz. - nevettem. Anyu csak a fejét csóválta.

- Na irány a pálya, apád kiakad. - tolt kifele az ajtón.

- Ne aggódj, már itt sem vagyok. - legyintettem a kezemmel köszönésképp, és az udvarra vettem az irányt.

Szerencsémre pont akkor értem oda, amikor sorakoztunk. Apára csak kacsintottam egyet, amit egy mosollyal viszonzott.

- Szép jó reggelt hölgyeim! Most szerencsétekre vagy nem szerencsétekre én leszek az edző, és velem sem kezditek máshogy, mint 30 kör bemelegítéssel. - adta ki a parancsot, így jobbra fordulva vezettem a sort. Közben mindig igyekeztem óvatosan magam mögé pillantani, és várni a hashajtó hatását. A 3. körnél szerencsére meg is indult a lavina. Greg vagy kicsoda egyre lassabban szelte a köröket, fogta a hasát, és úgy izzadt, mint egy ló. Láttam, hogy majd elájul, és magamban már örömtáncot jártam.

- Mi a baj fiam? - ordította apa.

Greg alig bírt megszólalni, egyfolytában fújtatott, fogta a hasát. Még csak az 5. körnél jártunk, de mindenki egymás után előzte ki őt.

- Nem érzem jól magam, Uram! - nyögte, miközben vicces grimaszokat vágott. Aaron figyelte a barátját, nem értette mi baja lehet.

- Mi a probléma? Romlott volt a reggeli rántotta? - viccelődött apa, amit én nagyon élveztem.

- Nem, Uram! - Greg még mindig nem állt le, de már a halálán volt.

- Akkor nincs semmi gond, fussál csak! - ordította apa Greg-nek, de a válasz nem az volt, amire apu számított.

- De van gond, Uram! Az, hogy nekem a budira kell futnom. - azzal a lendülettel Greg kivált a sorból és sprintelve szaladt a kinti budira.

Apa egyáltalán nem értette a dolgot, de nem is kellett semmiről tudnia.

Aaron a futás után mellém került, és nem bírta volna ki, hogy ne kérdezzen rá.

- Neked ehhez van valami közöd? Eddig semmi baja nem, volt. - az arcáról semmi mást nem lehetett leolvasni, csak azt, hogy engem okol?

- Nekem? - tetettem az ártatlant - semmi. Ugyan miért ártanék neki? - komolyan az alakításomért Oscart kellett volna kapnom.

- Tudom mire megy ki a játék. - mutogatott rám.

- Milyen játék? - adtam a hülyét.

- Meg akarod leckéztetni a múltkoriért. - itt már elejtetett egy huncut vigyort, ami nagyon tetszett nekem.

- Nem csak akarom, ha nem meg is fogom.