Egy lány, fiúként egy katonai táborban. Forr benne a bosszúvágy egy durva helyzet miatt, ami arra készteti, hogy egy táborban kiképzést tanuljon.
Hogyan is fogja megállni a helyét, illetve hogyan fog bírni a sok, izmos és jóképű katonával. Vajon a...
Sziasztok drágáim! El sem hiszem, hogy ez a könyv ennyi díjat kapott! Valahogy ez nekem felfoghatatlan, mégis csodálatos érzés. Nagyon szépen köszönöm a díjat Buppacuki1D -nak és ColorGyrl -nek. A történeteket már olvasom, folyamatban van.
1. Először is meg kell nektek említenem, hogy végre vörös lettem, amit alig vártam. 2. Rá kattantam Andy Black - we don't have to dance című számára. (Istenem az a pali😍) 3. Meg jött az új szemüvegem is. 4. Nem sokára érettségi és pánikba vagyok esve.😭
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
1. Az írás nekem a nagy szenvedélyem, a hobbim! 2. Ha valaki lefog, és nem enged el, mert klausztrofóbiás vagyok. 3. Igen előfordult már, de ez nagyon régen történt már meg velem. 4. Barátnőm kezdett el itt olvasni, és ra jöttem, hogy ez nekem való elfoglaltság. 5. Feltölt energiával, és annyira szeretem, hogy másokkal oszthatom meg gondolataimat - vagyis veletek- és imádom a reakciótokat. 6. Régen fociztam verseny szinten, de most a röplabdáért vagyok oda. 7. Igen volt sajnos. Nem is egy. De a hibáinkból tanulunk. 8.https://youtu.be/8fEoWA9Vz3A 9. Nem is tudom. Nem tudnék sajnos 3 dolgot vinni, az nagyon kevés. 🤔 10. Semmi. Talán könnyen barátkozok, de más nem jut eszembe. Köszönöm szépen még egyszer a díjat!❤
Szerintem semmi érdekes dolgot nem tudok már mondani, bármi kérdésetek lenne, írjatok. Az új részt is meghoztam. Millió puszi.😘
Holy
Másnap este már nagyon vártam az edzést, ugyanolyan fontosnak tartottam, mint a reggeli gyakorlatokat. Valamiért annyira feldobta a mindennapjaimat, az életemet, hogy semmi pénzért nem hagynám abba. A vacsoránál a srácok nagyon furán viselkedtek, méregettek, nevetgéltek, de egyáltalán nem értem, hogy min. Ugyanúgy néztem ki, mint máskor. Szóval nem értettem belőle semmit. Nem is érdekelt. Ki zártam őket, és arra koncentráltam, hogy egyek és menjek végre edzeni.
Általában pontban este 6 órakor szokott lenni a gyülekező a pályán, ahonnan soha nem kések. Most fél 6 volt, így gyorsan befejezve a kajálást a szobámba rohantam. A srácok végig vigyorogtak, amikor elhaladtam mellettük, ami kezdett baromi idegesítő lenni.
- Mit vigyorogtok? -kérdeztem gúnyosan a sráctól, aki randira hívott. Nagyon féltem, hogy hamar bepöccenek és véletlenül behúzok nekik egyet. Sorban, mindenkinek.
Először meg sem tudott szólalni a nevetéstől. Aztán miután látta, hogy kezdek kicsit ideges lenni, abba hagyta, majd megköszörülte a torkát és komolyan azt mondta.
- Csak az egyik srác mondott egy viccet. - zárta le a témát.
- Igazán? - nem hagytam annyiban. - és mi volt a vicc tárgya, hogy közben engem kell bámulnotok? - ezt már majd nem üvöltve tettem.
Ez az idióta csak bambán bámult, nem értette a kirohanásom okát.
- Valami baj van? - lépett mellém Andy. Derekamra helyezte kezét, ami abban a pillanatban kicsit lenyugtatott. Andy csúnyán méregette őket, nem akartam, hogy elpukkanjon az agya.
- Nem semmi. Csak röhögnek rajtam, és meg kérdeztem, hogy miért.
- Na és miért? - fordult a srácok felé.
- Csak azt mondják, hogy állítólag nagyon jó vagy a pályán...
- Ez igaz. -vágtam a szavába.
- És nagyon sokan vannak, akik ezt nem hiszik el. Szerintük lányként nem vagy valami jó.
Az igen. Már leírják a tudásomat, és még nem is látták mit tudok. Barmok.
Egy vigyorral lepleztem dühömet, próbáltam minél higgadtabban beszélni velük.
- Rendben van. Nem tudom ki közöttetek a legjobb, de fogadni merek, hogy a legjobbat is lenyomom.
Erre mindenki csendbe maradt, és egy srácra koncentráltak, aki addig csendben is maradt és nyugodt tempóban kajált.
Egy ideig nem foglalkozott velünk, csak amikor mindenki őt nézte, rám pillantott. Gyönyörű szeme volt.
- Jó vagy? Akkor kaja után mutasd meg. - lökte felém a szavakat, nem nagyon érdekelte ez az egész.
- Jobb, mint ti. - erre mindenki tátott szájjal nézett, még Andy se szólalt meg. Tudta, hogy nem jó, ha velem szórakozni mernek.
- Nem hinném, de lehet próbálkozni. - vágta oda az az idióta, majd mit sem törődve velünk, folytatta az evést.
Nem érdekelt. Tudom, hogy jobb vagyok. Igaz, hogy lány vagyok, de sokkal jobb, mint bármelyik katona itt a táborban.
Amikor már indulni készültem Andy oldalán, az a tetovált csávó még utánunk szólt.
- Amúgy nehéz lesz neked Aaron ellen. Ő az egyik legjobb az akadály pályán.
- Majd meglátjuk. - ezzel hátat fordítva nekik ott hagytuk őket.
Szóval Aaron. Nem sokára minden kiderül.
Aaron
Nem akartam, hogy ilyesmibe bele keverjenek a többiek. De annyira felidegesített, hogy ez a csaj annyira el van szállva magától. Nem akartam megadni neki azt az örömöt, hogy övé legyen az utolsó szó. Én vagyok itt a legjobb, szóval nem tudom mit gondol ez a csaj magáról. De majd meg mutatom neki, hogy ki itt a "főnök".
- Jó csaj mi? - kérdezte Greg, miután mentünk át öltözni.
- Nem az esetem. - hazudtam. Jó csaj, az nem vitás. De nem az esetem és rohadtul nem érdekel.
- Nem kell?
- Nekem? Biztos nem. - feleltem, majd benyitottam a szobába.
- Akkor rá mászok. - vert vállba haverom.
- Felőlem. - zártam le a témát. Leszarom ezt a csajt. Azt csinálnak vele, amit akarnak.
