Nagypályások

▶2/8.rész◀

Holy

Addig amíg Andy elkészült, le kellett szaladnom a konyhára, beszélni az ott dolgozó barátnőmmel, Mia-val. Biztos voltam benne, hogy már hallott a történtekről, és abban is biztos voltam, hogy számíthatok rá.
Éppen a poharakat mosta el, és amikor meg látott, mosolyogva indult meg felém.

- Holy, jól vagy? - vont szoros ölelésbe, ezek szerint igazam volt.

- Persze Mia. Kellene a segítséged.

- És pedig? - nézett rám érdeklődve.

- Gondolom tudod mi történt nem rég. - vettem mély levegőt. 

- Persze. - aggódva vizsgált, mutatta, hogy üljünk le közben az asztalhoz.

- Arról lenne szó, hogy ezt a srácot meg kellene leckéztetni. Nem tudom ennyiben hagyni ezt az egészet. Várni akartam a holnap esti vacsoráig, de úgy gondoltam a reggeli még jobb lenne. - vigyorogtam magamban, Mia tiszta idiótának nézhetett.

- Tudod, hogy mindenben benne vagyok - fogta meg a kezemet - mi a terv?

- Andy-vel most beszéltem, mondtam neki, hogy szerezzen hashajtót. - egyre izgatottabb lettem a reggelt illetően.

- Csak nem? - nevetett.

- De igen. Bele tudnád csempészni az italába? Viszont ez nem csak egy szimpla hashajtó lesz, hanem ez inkább olyan, amitől egésznap a budin fog ülni. - akkora széles mosoly terült el az arcomon, hogy azt még a jó Isten se tudta volna levakarni.

- Sima ügy - bólogatott - de honnan fogom tudni, hogy melyik srác az?

- Majd hamarabb jövök reggel, és amikor ő jön az innivalóért, jelzek. Andy majd behozza neked a kis fiolát.

- Rendben van. Ne aggódj, megoldjuk. - ölelt meg. Boldog voltam, hogy a tervem a siker útján halad. - és egyébként van már kiszemelted az újak között?

- Dehogy van. Jó nekem így egyedül. Amúgy is, az összes egy barom.

- Pedig ideje lenne már kerítened magadnak valakit. - állt fel az asztaltól  és indult a konyha felé.

- Várom az igazit.

- Hát hogyne. - nevetett, és ezzel el is tűnt, hogy befejezze a mosogatást.

***

A Mia-val való beszélgetés után az udvarra mentem levegőzni, szerettem esténként kint lenni egy kicsit egyedül. Volt a tábor végében egy kis zug, vagyis domb, ahonnan tökéletes kilátás nyílt a tiszta égboltra, és nagyon jól ki lehetett venni a csillagokat az égen. Nem takarta el semmi.
Viszont séta közben vettem észre egy alakot a dombon, ami nekem nagyon nem tetszett. Mindenki tudta, hogy az ott az én helyem.
És közben az a valaki még füstölt is. Midőn szerencse Aaron ült ott, cigarettával a kezében.

- Lennél szíves le jönni onnan? - gúny csöpögött a hangomból.

Aaron lassan rám nézett, majd el is fordította a fejét, és nagyott szippantott a halálos méregből.
Kis idő múlva csak ennyit mondott.

- Nem. - meglepő volt a válasza,  reméltem, hogy le fog lépni. De nem tette.

- Ez az én helyem. - jelentettem ki határozottan.

- Rá van írva a neved? - fordult felém.

- Rohadt bunkó vagy.

- Szerintem meg csak őszinte. Ha annyira ide akarsz ülni, akkor gyere. Ha nem, akkor tudod merre van a vissza út. - komoly volt a hangja és lekezelő.

Esküszöm ott akartam hagyni azt az idiótát, de szükségem volt most arra, hogy ki üljek ide. Azon voltam, hogy majd később akkor kijövök, de lehet már nem lesz kedvem. Így felmásztam, és egy méterre tőle helyet foglaltam.

- Kérsz? - nyújtotta felém a cigit, amin rendesen meglepődtem.

- Ugye tudod, hogy itt nem lehet cigizni?

- Szerinted engem érdekel? - a cigit még mindig felém nyújtotta, és habozva, de elfogadtam. Nagyot szippantottam belőle, a méreg meg töltötte a tüdőmet, ami nagyon jól esett. Régen volt, hogy rá gyújtottam néhányszor, de soha nem szoktam rá igazán.

- Látod, megy ez. - ejtett el egy fél vigyort, amin nekem is mosolyognom kellett. Még egyet szívtam belőle, majd vissza adtam.

- Kösz. - Aaron csak bólintott egyet, majd bámult maga elé.

Nagyon sokáig nem szólaltunk meg, csak az eget bámultuk.

- Bocs a haverom miatt. Kicsit túlzásba vitte a dolgot.

- Ja, egy kicsit - válaszoltam szarkasztikusan. - nem gondoltam volna, hogy még te kérsz bocsánatot.

- Tudom, hogy ő nem fog. Ahogy ismerem a férfi becsülete nem engedi.

- Csoda, hogy a tiéd engedi. - szóltam be.

Aaron csak felvonta a szemöldökét.

- Én tudom, hogy kell bánni a nőkkel.

- Tényleg? - néztem rá értetlenül. - na akkor mutasd, hogy kell bánni egy nővel. - húztam az agyát.

Aaron fel állt mellőlem, leporolta a nadrágját, és szembe állt velem. Mélyen a szemembe nézett, és elejtett egy bugyi szaggató vigyort. Akármilyen bunkó, a maga módján igenis helyes. A tökéletes mosolya, a tökéletesen belőtt haja, az izmos teste. Csak egy a bökkenő, hogy egy vérbeli bunkó.

- Csak szeretnéd kicsi Holy. Majd egyszer talán megmutatom. - indult le a dombról.

Amikor már messze járt, akkor ordítottam utána.

- Ne vedd komolyan, amit mondtam. Csak hülyeség volt. - most esett le, hogy flörtöltem vele.

- Hát persze. Kellek neked, tudom. - fordult vissza Aaron, és kacsintott egyet.

Beképzelt idióta. Akkor sem kellene, ha ő lenne az utolsó férfi a földön.

***

Reggel izgatottan ültem az étkezőben, minden le volt rendezve, Andy még délután oda adta Mia-nak a cuccot, így csak várni kellett.

A fiúk lassan vonultak be az ebédlőbe, és én csak vártam. Andy is mellém csapódott, ő is kíváncsian várta már a showt.

- Mikor jönnek? - érdeklődött.

- Mindjárt. - vizsgáltam az ajtót, és szerencsére kapás volt.

Aaron mellett vonult be a srác, nagy vigyorral az arcán, az orra be volt lilulva. Vicces volt a látvány, és ami ezután jön, az még viccesebb lesz.

Mia osztotta a kaját, és a kezemmel jeleztem óvatosan, hogy előadás van. Mutattam neki, hogy ki az, és egyből vette az adást, aprót bólintott.

Oda adta nekik a reggelit, a teát, és tőlünk nem messze foglaltak helyet. Már be voltam zsongva.
Aaronnal egyszer össze akadt a tekintetünk, és csak egy sunyi vigyort ejtett el.
Istenem az a mosoly.
Egyfolytában néztem őket, vártam a pillanatot.
A fiúk csak beszélgettek, rohadt lassan ettek, már kezdtem feladni, amikor a csávó a szájához emelte a poharat.

Showtime.