Nagypályások

➡15.rész⬅

Skott:

Vadul csókolni kezdtem. Nem bírtam magammal, egyszerűen olyan vágy kerített hatalmába, amit nem tudtam irányítani. Csak sajnos ezt nem Rose közelsége váltotta ki belőlem. Egyszerűen csak Sam járt az eszemben. Egyfolytában az arcát, mosolyát, azt az édes tekintetét láttam magam előtt. Pedig tudom, hogy amit beszélek hülyeség. Ő egy fiú, egy férfi. Nem létesíthetek vele semmilyen kapcsolatot, mert tisztában vagyok azzal, hogy mégis mi a tervem. Természetesen a nőkkel. De ő kurvára nem az.

Azt vettem észre, hogy egyre durvul a helyzet. Rose olyan könnyen kapható nő volt, és úgy éreztem, itt az ideje igazi férfinak lenni. Megpróbáltam mindent kiüríteni az elmémből,és csak rá koncentrálni.

Át vettem az irányítást, és a matracra döntve a bugyiját is lehámoztam róla. Teljesen meztelenül feküdt előttem, mégsem éreztem azt a bizsergést,amit kellett volna. A karmait a hátamba vájta, úgy folytattuk a csókolózást. Vadul faltam érzelemmentesen ajkait, ami úgy láttam, nagyon tetszik neki. Lekapta rólam a gatyámat,és felhúztam egy óvszert. Próbáltam vele szemkontaktust tartani, mert szerintem nagyon fontos az együttlétben a teljes összhang. De nála..semmi. Úgy volt vele, hogy dugjam meg minél hamarabb,és kész. Viszont mielőtt helytelenül cselekedtem volna, talpra pattantam,és vissza vettem az összes ruhámat.
-Veled meg mi a franc van?-kérdezte feldühödve Rose. Felpattant,és a bugyiját magára vette. Nagyon ideges volt, mert most fuccsolt be a lehengerlő terve. De én ezt nem akartam. Egyáltalán nem.
-Bocs, de ez nem megy..-ám még mielőtt folytathattam volna, nyikorogva kitárult az ajtó. Egy álmos, ám mégis szexi Sam lépett be rajta (szexit mondtam? Jézusom).
-Te mi a szart keresel itt bazdmeg?- üvöltötte magából kikelve Rose, Sam felé fordulva.-nem látod, hogy vannak idebent?-mutatott körbe a szertárban. Sam annyira meglepődött, hogy egyből felugrott a szemöldöke.
-Ne legyél már ilyen szőke, te liba! Szerinted csak kínomban néztem be ide? Egyértelmű, hogy vannak idebent,mert kiszűrődik a fény az ajtó alatt. Csak mondjuk hajnal kettőkor kinek van kedve idebent kuksolni? Ja,tényleg. Nektek! -nézett rám, amitől baszottul rosszul éreztem magam. Pedig nem kellene, mert ehhez tulajdonképpen semmi köze nincs. Rose-t meg sem hatották a hozzá vágott a szavak, nem is tudom miért. Talán igaza van Sam-nek, és tényleg egy szőke liba. De abban a helyzetben elég kellemetlenül éreztem magam, így muszáj voltam elküldeni.
-Nem mennél ki légyszíves?- kérdeztem tapintatosan, az ajtóban álló személyt.
-Jaj de, megyek is. Elég volt ebből a látványból egy életre.-nézett farkasszemet a mellettem álló lánnyal, majd sarkon fordult,és kiviharzott a szertárból. Bassza meg, úgy utána mennék, ha Rose teste nem hozzám dörgölőzne éppen. Alig bírtam levakarni magamról.
-Mi bajod van? Miért utasítasz el? Itt a lehetőség,és kurvára elbaszod!- üvöltötte a képembe, majd egy hirtelen mozdulattal megpofozott. Nem sok embernek engedem meg, hogy megüssön, és ő pont ebbe a kategóriába tartozott. Elkaptam a kezét,és és a falhoz nyomtam. Nem tudom mi ütött belé, de még élvezkedni kezdett a falhoz támaszkodva.
-Ohh ez az Skott! Ezt a tüzet vártam tőled!-vigyorgott, ám amikor a szemembe nézett,és látta, hogy kurvára nem az a szituáció van, amire gondol, kicsit vissza hőkölt.
-Csak még egyszer próbálj megütni Rose, az apám életére esküszöm, hogy a kezeidet egyesével fogom eltörni.- mondtam hideg vérrel, amitől egyből máshogy reagált a teste, és elkezdett reszketni. Kevés embernek engedem meg, hogy kezet emeljen rám, bár ha úgy vesszük senkinek. De ez túl ment minden határon. Nálam is van egy határ, amit Rose rendesen túl lépett.- Ja igen,és még valami. Ha még egyszer sértegetni Sam-et, velem gyűlik meg a bajod!-mondtam az ajtó felé fordulva, amit Sam nyitva is hagyott.
-Mi a francért véded őt? Miért nem jössz ide vissza hozzám,és folytatjuk ott, ahol abba hagytuk?!-mutatott a matracra. Ami Sam-et illeti, nem válaszoltam a kérdésre.
-Mert egyszerűen nekünk nincs közünk egymáshoz,és nem is lesz.- még mielőtt bezárhattam volna az ajtót, Rose hangja ütötte meg a fülemet.
-Ezt még nagyon megbánod Skott! De nem is akárhogyan!- ordibálta. A fenét érdekli. Hülye kis csitri. Ebben az egészben Sam-et sajnáltam. Kellemetlen lehetett neki az egész, bár tetszett, ahogy beoltotta Rose-t. Nem tudom mi jön be nekem rajta annyira. Lehet a vagánysága, és a kitartása. Ahogy megoldja a dolgokat. Ahogy előadja magát a problémás helyzetekben. Egyszerűen az egyedisége az,ami megfogott. Tisztáznom kell vele a dolgokat. Bár nem értem magamat, miért is akarom én ezt tisztázni, hiszen ez egy olyan dolog, amihez nincs másnak köze. De mégis a lelkiismeretem nem hagy nyugodni.

Csendben vissza mentem a hálóba. Már nem tudtam aludni,csak forgolódtam. Viszont egy idő után fel tűnt, hogy Sam nincs idebent. Ne kérdezzétek miért, de elkezdtem keresni. Az épületben nem volt, így hát muszáj voltam kint is szét nézni. Persze ez nem olyan könnyű,ha közben katonák járkálnak az éjszaka közepén a tábort őrizve. Ám mielőtt feladhattam volna, cipő dobogás ütötte meg a fülemet. Sam volt az. Edzett a pályán. Épp a kötél pályán próbálkozott, kevesebb sikerrel. Mosolyognom kellett az egészen, mert annyira aranyos volt az egész helyzet. Kis törékeny testét vonszolta magával, igyekezett erősebbnek mutatni magát, és megcsinálni az egész akadálypályát. Egészen jól ment neki, viszont amikor a nagy, magas beton fal elé ért, ahol át kellett volna másznia, megfutamodott. Láttam rajta milyen elszánt, még is elgondolkozott egy pillanatra, hogy megcsinálja-e. És bele ment. Hiába félt,reszketett( látszott rajta, mennyire fél fent a magasban), mégis megcsinálta. Én csak ültem a fűben,és néztem. Nem tudom miért, de annyira lányosnak tűnt. A kecses mozgása, az arca vonala, a járása, minden. Egyáltalán nem hasonlított fiúra, és szerintem ez zavarhatott meg engem. Bár ő a tudtomra adta, hogy ami közöttünk lehet, az esetleg egy szakadék. De én tudom, hogy ez nem így van. Titkokat őriz, és én rá akarok jönni, hogy mégis mi lehet az. Meg akarom ismerni. Ki akarom ismerni. Tudni akarok róla mindent. Tudni akarom ki ő, és mit rejt a szíve. Ha buzinak is tűnök, nem érdekel. Fontos lett nekem, bár azt nem tudom hogyan, vagy éppen milyen okból, de különleges személyiség, az biztos.
-Hát te?- lepődött meg, amikor kiszúrt a sötétségben. Épp a beton fal tetején ült, engem lesve.
-Kijöttem levegőzni. Talán baj?-vágtam vissza.
-Nem,csak furcsa, hogy ott hagytad a barátnődet a sok felmosó és seprű között.- mosolygott, ami meglehetősen jól állt neki.
-Először is nem a barátnőm, másodszor semmi nem történt köztünk, úgyhogy még természetes, hogy ott hagyom. Bár nem értem magamat, miért mesélem ezt neked.
-Hát azt én sem..-felelte, majd egy darabig csend is volt közöttünk. A csillagos eget kémleltük. Jólesett hozzá ilyen közel lenni, már ha a 20 méter távolság közelinek számít.
-Miért nem jössz le? Le fogsz esni.-kérdeztem, megtörve a közöttünk lévő kellemes hangulatot. Már ha ez az volt.
-Jó itt. Egyébként sem bízok benned. Ha még mindig kanos vagy, és nem lettél kielégítve, rám vetheted magad, és kitudja mi történik.-vigyorgott, amin nekem is fel kellett kacagnom. Annyira nevettünk, hogy Sam megbillent, és majdnem hanyatt esett le a falról. Basszus. A kezével kapaszkodott a fal szélébe,és úgy kiáltott segítségért. Gyorsan oda siettem, hogy eltudjam kapni,de ellenkezett.
-Gyere már Sam! Elkaplak!-szóltam rá.
-Minek? Hogy elkapj, majd ledobj a földre, mint egy krumplis zsákot, vagy elhurcolj és megerőszakolj?- nevetgélt, ám egyre nehezebben tudta már magát megtartani.
-Addig ellenkezel, hogy tényleg össze-vissza töröd magad.- szóltam rá,és egy hirtelen mozdulattal az ölembe esett. Szorosan magamhoz fogtam, nehogy bármi baja essen. Törékeny teste szépen illeszkedett a kezemben, úgy vigyáztam rá, mint egy védtelen virágszálra. Kikerekedett szemekkel vizsgált engem, majd a kezét a halántékomra tette, amitől kirázott a hideg. Nem akartam semmi őrültséget csinálni, de ez a srác valami olyan hatással van rám, ami az én szememben érthetetlen. Gyöngéd kezei kapaszkodtak belém, attól félt, talán elejtem. De soha nem tettem volna ilyet, hiszen..miért tenném? És hagy ne mondjam az arca vészesen közel volt az enyémhez.