Nagypályások

➡11.rész⬅

Skott

Rohadt szarul sikerült ez a beszélgetés. Egyáltalán nem így terveztem. Az lett volna a fő téma, hogy elmondjam, milyen idegesítő kis dög, de ehelyett annyira zavarba hozott. És hogy mivel?
Azzal, hogy tisztában vagyok a nemi identitásommal, mégis mikor rá néztem, mintha nem is egy fiú állt volna előttem, hanem egy lány. Értitek? Vagyis nem. Nem érthetitek, mert még én sem értem. Az arcán még gyöngyöződött a víz, ami teljesen kiemelte az arcának szögletes vonásait, a szeme csak úgy csillogott, és a törülköző is valamiért a mellkasáig fel volt tekerve. Mint minden férfinál ez helytelen. De ő más. Teljesen más. Mindent máshogy csinál, mindent máshogy akar megoldani. Mintha..nem is tudom. Utána kell járnom ennek az egésznek. Főleg ennek a hülye érzésnek. Nem vagyok homoszexuális. Mert semmi bajom velük, de egyértelműen tudom, hogy a nőkhöz vonzódom. Lehet már régen éltem nemi életet, ez válthatta ki ezt az egészet. De benne van valami, ami össze zavar. Elpirul, és elég furcsán néz rám. Talán ő meleg? Vagy irigyli azt, ahogy ki nézek? Fogalmam sincs.

És amikor azt mondta a végén, hogy a kutyának se kellenék, komolyan mondom, még rosszul is esett. Nagyon felhúzott, de emellett még csalódott is voltam. De hogy miért, azt gőzöm sincs.
És csak vissza vágtam. Ami igaz is volt egyébként. A csajt tényleg megakarom húzni, de nem akartam ilyen nyíltan a képébe vágni. Viszont amilyen ideges voltam, csodálkoztam, hogy nem vertem le. Lehet azt kellett volna, de nem akartam, még ráadásul valami erő vissza tartott tőle.
Nem tetszik nekem ez az, annyi szent.

***

A mai nap úgy kezdődött, hogy semmilyen erőnléti edzés nem volt, csak is elmélet. Fegyver használat, az hogy miért fontos a csapat munka, taktikák, felszerelések, minden, ami szükséges lehet.
Mindenki egy teremben ült, ami elég nagy volt ahhoz, hogy kb 400 katona elférjen benne. Ugyanis nem csak egyedül mi jöttünk továbbképzésre, hanem az ország minden táborából küldtek egy 10 fős csapatot. Mindenki a kivetítőt bámulta, amint az egyik parancsok éppen a pálcájával mutogatta a szükséges fegyverek alkatrészeit.
-..Az AK-47 tömege tár nélkül 3,6 kg, töltött tárral 4,1 kg. Az íves szekrénytár befogadóképessége 30 db 7,62 × 39 mm-es karabély lőszer..-magyarázta a fickó.
Megbökdöstem Adam oldalát, mert muszáj volt segítenie nekem.
Adam csak eltátogott egy 'mivan?' szót, majd az előttem fekvő füzetbe belekarcoltam, hogy jó lenne, ha segítene nekem egy kicsit.
-Miről lenne szó?- suttogta halkan.
Ha ez a csávó meglátja, hogy beszélgetünk, akkor biztosan megszopat.
-Az újoncról.
-Még mindig nem akadtál le róla? Mi van veled haver? Csak nem a pasikhoz kezdtél vonzódni?! -vigyorgott.
Nagyon felhúzott, reméltem, hogy legalább ő benne van a buliban, de úgy látom, hogy csúnya eszközökhöz kell folyamodnom.
-Haver! Ha nem akarod, hogy mindenkinek elmondjam, milyen is volt nálunk szilveszterezned, amikor taccs részegen majd nem meghúztad a saját nagyanyádat, akkor jobban teszed, ha hallgatsz.-röhögtem, ami kicsit sajnos hangosra sikeredett.
-Adam Sailor, és Skott Wayne! Elmondanák nekem uraim, hogy mi az a fontos, és halaszthatatlan dolog, amit most kell megbeszélniük? -kérdezte a parancsnok össze vont szemöldökkel felénk fordulva, abba hagyva a mutogatást. Beszarok. Ez a csávó, honnan a rákból tudja, már a második napon a nevünket 600 katona közül?
-Semmi Uram!- mondtuk egyszerre. Mindenki minket nézett, már azon voltam, hogy leütöm az összeset sorba.
-Ha semmi, akkor legyenek szívesek abba hagyni a trécselést, mert ha nem, akkor nagyon szívesen átadom a helyemet, és megtarthatják az órát.- mondta szigorúan.
-Igenis Uram!
-Helyes.- fordult vissza a táblához, és folytatta a beszédet.- hol is tartottam? Ja igen..A karabély lőszer, a pisztolyok és a puskák lőszereinek előnyeit egyesíti. Hatásos lőtávolsága 800 m, de ha 1500 m-en véletlenül eltaláljuk a célszemélyt, még mindig halálos lehet..-magyarázott.
Ezt megúsztuk. Bár ennél szarabbul is járhattunk volna.
Észre vettem, hogy Sam óvatosan rám pillant, bár amikor rá néztem, egyből a füzetére összpontosított, megint teljesen zavarban volt.
Azóta nem beszéltünk, vagyis vagy 3 órája. Kerül, nem is érdekli a jelenlétem. Vagyis úgy csinál, mint akit nem érdekel.
Adam bökdösött meg, valamit írt a lap szélére.
*Rendben! Este, éjfélkor találkozunk a bejárat előtt.*
Királyság! Ez is el van intézve. Remélem kiderül végre ki is ő valójában azon kívül, hogy Roger hadnagy fia.

Miután vége lett az 5 órás előadásnak, elmentünk ebédelni.
A folyosón beszélgettünk a srácokkal, vagyis Bennel meg Adammel, amikor Rose jött velem szembe az egyik csajjal a konyháról. A lányok mind egyenruhában voltak, de még így is szexisek voltak. Kiemelte az egybe overál a domborulataikat. Rose haja össze volt fogva, így tisztán láttam az arca minden egyes vonását. Ráadásul alacsonyabb volt nálam, ami még jobban beindított.
-Szia Skott.- nézett rám huncut mosollyal az arcán.
A fiúk megálltak mellettem, és hallgatták a műsort.
-Miujság Rose?-vettem fel angyali vigyoromat.
-Ah nem sok. Esetleg találkozhatnánk valamikor..kettesben.- nézett a fiúkra, majd megsimította a mellkasomat az ujjai végével, amitől rögtön lázba jöttem.
-Biztos vagy te benne, hogy kettesben akarsz velem lenni?- léptem közelebb, majd egy pár centi választott el minket egymástól.
-Hát persze, a legbiztosabb.- hajolt még közelebb, majdnem az ajkamat súrolta a szája. Alig bírtam magammal, ha lehetett volna, itt helyben letepertem volna, de nem lehetett, így is elég rizikós ezt csinálnunk a folyosón. Ám ekkor megcsapott valamilyen illat. Valamilyen sampon, vagy testápoló illat, ami nem a körülöttem lévő lányokból érkezett.
Sam suhant el mellettem, ami rögtön elvonta a figyelmemet a dögös Rose-ról, ami neki is feltűnt. Még el is szégyelltem magam, undorító volt, amit csináltam. Feltűnően elkezdtem a seggét stírölni. MI A FRANC? Egy srácnak! Egy újoncnak! Bassza meg, mi van velem?
Egyedül Adam volt az, akinek fel tűnt, mert elég hangosan elkezdtett köhögni, ami egyből vissza rántott a valóságba.
-Mi a baj Skott? Nem bírod a srácot?- kérdezte Rose. Gondolom csak ő olyan hülye, hogy nem vette észre az egészet.
-Nee..nem..vagyis de. Egyáltalán nem vagyunk jóban, csak ennyi.- makogtam össze-vissza. Elvette az eszemet. De miért mi az, ami ezt váltja ki belőlem?
-Jaa értem. Akkor a találkát, majd még megbeszéljük.- kacsintott.- puszi.- nyomott egy puszit a szám szélére, mi most annyira nem nagyon érdekelt, majd tovább sétált mellettem.
-Mi van veled haver?- kérdezte Ben.
Ezt én is szeretném tudni.

Sziasztok! Nem szoktam ilyen hamar új részeket hozni, de mivel most volt rá időm, ráadásul ti is vártátok, gondoltam miért ne. Úgyhogy ez most úgy mond egy 'meglepetés' rész!
Szeretlek titeket, fogadjátok szerettel!💕